A Doni Hősökért imádkozunk január 13-án, szombaton

A Don-kanyarban 1943-ban elesett magyar katonákért ajánljuk fel a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban január 13-án, szombaton este 18 órakor kezdődő szentmisét. Ezen a napon a hősi halált halt katonákért imádkozunk.

A 2. magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédség 1941/1942-ben érvényes hadrendben nem szereplő alakulata volt, amelyet 1942-ben állítottak fel, és a keleti hadszíntérre küldték harcolni. 1943. január 12-én a 2. magyar hadsereg által védett 200 km hosszú Don-menti terepszakaszon támadásba lendültek a jelentős páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok, melynek során a magyar hadsereg rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A túlerőben levő offenzíva már az első napokban több helyen áttörte a hiányosan fölszerelt magyar csapatok védővonalát.

Az eredetileg több mint kétszázezres magyar hadsereg hatékony légierő és légvédelem, kellő számú páncélos-egység és páncélos-elhárító fegyver hiányában – de egyéb hadieszközökben és ellátmányban is problémákkal küszködve – fokozatosan tért vesztett, darabokra szakadt, megsemmisült. A kemény hidegben megfelelő téli ruházat nélkül harcoló, majd visszavonuló, menekülő katonákat az ellenséges golyókon kívül a fagy is tizedelte: több tízezren haltak meg a hófödte csatatereken.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum hatalmas épületegyüttesének a falán olvasható a sok-sok elesett vagy eltűnt katona neve.

A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek és vesztek oda a -40 fokos orosz télben. Hozzávetőlegesen 130 ezerre tehető a 2. magyar hadsereg csaknem egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma, akik közül 49-50 ezren estek el, s csaknem ugyanennyien megsebesültek – olvashatjuk Szabó Péter hadtörténész írását a Don-kanyar című könyvében.