Egyázközségi zarándoklatot szervezünk Mátraverebély-Szentkútra

Mátraverebély-Szentkútra szervezünk autóbuszos zarándoklatot október 22-én, hétfőn egyházközségünk tagjai részére. A tervek szerint 9.30-kor érkezünk Palócföld leghíresebb zarándokhelyére, ahol a Nagyboldogasszony-bazilikában ünnepi szentmisén veszünk részt, majd a ferences atyák bemutatják az általuk őrzött kegyhelyet. Közös ebéd után felkeressük a Remete-barlangot és a szentkúti forrást. A programot 14.30 körül közös litániával zárjuk, majd visszaindulás Nyíregyházára autóbusszal.  
A részvételi díj 5 000 Ft/fő, 18 éven aluliaknak 2 500 Ft/fő, mely magába foglalja az útiköltség és az ebéd díját. Jelentkezni lehet az irodában és a sekrestyében. Gyülekezés, indulás október 22-én, hétfőn reggel 6 órakor a társszékesegyház melletti parkolóból.

Mátraverebély-Szentkút a szlovák–magyar határ mentén, többnemzetiségű területen található, hasonlóan számos egykori magyar ferencesek által vezetett kegyhelyekhez. Több mint nyolcszáz éve érkeznek ide zarándokok, hogy a hétköznapok megszokottságából kilépve Istenre találjanak, ahogyan a 83. zsoltárban imádkozzuk: „Boldog ember, akinek te vagy erőssége, és zarándokútra indítja szíve. Amikor átvonulnak a tikkadt völgyön, forrás fakad ott, mert áldással halmozza el a korai eső.”

A hagyomány szerint 1091–92-ben Szent László király ellenségei elöl menekült, és egy szakadék fölé ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de lovával ugratott egyet, és ekkor fakadt itt az első forrás. Az első gyógyulás a XIII. században történhetett, majd 1210-ben a zarándokok sokasága miatt templomot építettek Mátraverebély faluban, ahonnan körmenetben vonultak a Szentkút völgyben lévő forráshoz. A zarándokhely az 1400-as évektől a legnagyobb búcsújáróhelyeknek adott búcsúkiváltságokkal rendelkezett. 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány Szentkúton történt csodás gyógyulást és azok valódiságát elfogadta.

1705-ben épült fel Szentkúton az első kőkápolna. Almásy János Szentkúton nyert rendkívüli gyógyulásáért hálából, Bellágh Ádám Antal szentkúti remete pap segítségével, 1758-tól 1763-ig felépítette a mai kegytemplomot és mellé egy kolostort. 1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” címmel tüntette ki.

A szentkúti barlangokban, a mai kegytemplom fölötti hegyoldalon a XIII. századtól éltek remeték. Az utolsó szentkúti remete, Dobát Jozafát 1767-ben halt meg. Sírja a bazilikában van. A kegyhelyet hosszú időn át ciszterci szerzetesek látták el, a török idők óta azonban a ferencesek is részt vettek a búcsúscsoportok vezetésében, lelkipásztori szolgálatukban. 1772-től már ők a szentkúti kolostor lakói, végleges letelepedésükre azonban csak a 19. században került sor.

Napjainkban évente kb. 200.000 zarándok látogatja a szentélyt, melynek Orosz Lóránt a házfőnöke, a ferences szóhasználat szerint gvárdiánja, vagyis őrzője. Őrzője egyrészt annak a testvéri közösségnek, amely jelenleg itt szolgál, másrészt pedig őre a Szentkútnak, amely körül nemzeti kegyhelyünk megszületett.

A szent hely és a környező cserháti dombok szépsége megkönnyítik a kiengesztelődést az Istennel, az emberekkel, és önmagunkkal. A szentgyónás életre kelt, ahogyan a víz életet fakaszt a zsoltáros szerint. Az így hazatérő zarándok tud hálát adni Istennek, tud türelmesebb lenni a környezetével, egyszóval tud jobb ember lenni. Ők négyen ezért vannak itt, munkatársaikkal és a szolgálatukba bekapcsolódó atyákkal és testvérekkel együtt ebben akarnak segíteni, ezért várnak szeretettel minden istenkeresőt.

Forrás: szentkut.hu