Ünnepi szertartásokon emlékeztünk az elhunytakra

Mindenszentek ünnepén és halottak napján Nyíregyházán is ünnepi szentmisén és temetői szertartásokon emlékeztek meg minden elhunyt, megdicsőült emberről és a megtisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről.

November 1-jén, mindenszentek ünnepén azokat a szenteket és megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg, éppen sokaságuk miatt. A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház papsága a nyíregyházi Északi temető papi parcellájában felállított kőkeresztnél, majd este a társzékesegyházban ünnepi szentmisén emlékezett meg róluk.

November 2-án, halottak napján a Hősök temetőjében Takács Tamás ezredes, a tábori lelkészi kar vezetője celebrált római katolikus szentmisét az I. világháborúban elhunyt, Nyíregyházán eltemetett katonák lelki üdvösségéért:

„Az élők között még lehet rangsort felállítani, de itt, a halottak között, ahol egymás mellett fekszenek több mint egy tucat nemzet katonái, már nem. Mindenféle rendfokozatú katonák, talán olyanok is, akik egymással szemben harcoltak. Ők a maguk módján már egyformák, és egyformán rászorulnak arra, hogy mi, élők, akik most itt vagyunk, imádkozzunk értük, az örök üdvösségükért” – hallhattuk a tábori lelkész elmélkedésében.

A szertartást követően a Hősök temetőjének 2800 katonasírján 2800 mécses meggyújtásával emlékeztek a hősökre Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Kft. és civil szervezetek támogatásával.

Reményik Sándor: Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház