Felföldi László atya: Advent az életünk legfontosabb valóságára tanít, a várakozásra

A mai napon az Egyház új liturgikus évet kezdett, melynek az első időszaka advent, mely a karácsonyt, a megtestesülés misztériumát megelőző négy hét. Az advent szó eljövetelt fejez ki: utalva Isten eljövetelére, a világban való jelenlétére. Az adventi időszak a mi életünkben arra szolgál, hogy várakozzunk, befogadjuk a hozzánk jövő, érkező Urat.
Felföldi László atya, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa az Istenre várásról és az Istennel való találkozásról így elmélkedett advent első vasárnapján:

ADVENT az életünk legfontosabb valóságára tanít: VÁRAKOZNI.

Ahogy a tavaszi virágba borult gyümölcsfák várakoznak az ízletes, tápláló gyümölcs kifejlődésére, úgy a mi emberi életük valódi titka is a várakozás, a mindennapok csendes munkája.

Ilyen az emberi sorsunk is. Nagyon ritka a nagy esemény, a különleges gyümölcs, inkább egy állandó ADVENTI várakozás a sorsunk. A szép, értelmes élet első titka, a tevékeny várakozás a kitűzött célokra, gyümölcsökre.

Istenre várni azt jelenti, megtalálni az életem értelmét és nagyságát. Meg kell tanulnunk, hogy az igazi nagyság az egyszerű élet, a mindennapi csendes élet. Az ADVENTI VÁRAKOZÁS, hogy Istennel vágyakozzunk a teljes élet után.

Adjunk teret és időt Istennek az életünkben, a megteremtett csendünkben, ami a találkozás, az ima termőtalaja. Az őszinte imában jelenlétünkben Isten nem valamit ad, hanem önmagával ajándékoz meg minket.

Felföldi László
plébános
Magyarok-Nagyasszonya-társszékesegyház

 

József Attila
KERESEK VALAKIT

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Könnyim csorognak – majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak –
Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok –
Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.

 

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház