„Hallgass Istenre, hogy hallgathassanak RÁD!” – Felföldi László atya elmélkedése advent második vasárnapján

Annás és Kaifás főpapok idején Isten szólt Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Ő elindult, és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: Egy kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! (Luk3, 2-4)

Várom, Uram, hogy mondjál valamit, várom, hogy valaki válaszoljon, adjon feleletet a világ, az élet, az életem kérdésére! Mert vannak, akik rám várnak, hogy feleljek… Mit mondjak?

Advent második vasárnapján az evangéliumi részben olvassuk: „Isten szólt Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában”… Az adventi idő alkalmat teremt számunkra is arra, hogy kimenjünk a pusztába, és a városban is megtaláljuk pusztai magányunkat, mert csak az elvonulásban, az elcsendesedésben vagyunk képesek meghallani Isten szavát, amikor szólít, amikor hozzám szól. Csak annak van üzenete, csak az tud válaszolni éltető szavakkal, magának és másoknak, aki meghallja szívében Isten neki szóló szavát. „Így szólt Isten Jánoshoz.”

Ez a megértett és megélt üzenet érleli meg lelkünkben és adja ajkunkra a másoknak szóló, életet adó üzenetet. Ebből lesz a pusztában kiáltónak szava: „Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”

Fáradságos munkával, tevékenyen kell megélni Istent kereső, Isten szavát meghalló életutam hívását ebben az adventben. Csendesen leülni, várakozni, Őrá hallgatni, és akkor megszületik szívemben az üzenet. Férfiak, apák, édesanyák! A családod, hitvesed, gyermeked a Te szavadra vár. Ne engedd, hogy üres szívből szóljanak karácsonyi gondolataid, hallgass Istenre, hogy hallgathassanak RÁD.

„Vegyem észre Isten világát, ne csak tanuljam,-
s tanuljam tovább titkát, hogy észrevegyem.
Halljam Isten hangját, ne csak hallgassam,-
s hallgassak néha, hogy halljam beszédét.”
(Enzsöl Ellák)

Felföldi László
plébános

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház

Fotó: Pixabay