Meghallom-e az életemet szebbé, boldogabbá tevő választ? Gondolatok advent harmadik vasárnapján

Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. Így szólt tehát a sokasághoz, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála: Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit. Ekkor megkérdezte őt a tömeg: »Mit cselekedjünk tehát?« Ő ezt felelte nekik: »Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.« Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: »Mester! Mit cselekedjünk?« Ő ezt válaszolta nekik: »Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.« Megkérdezték őt a katonák is: »Hát mi mit cselekedjünk?« Azt mondta nekik: »Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.« (Lk 3,2-14)

Az elmúlt héten arról elmélkedtünk, hogy Isten a pusztában tud megszólítani bennünket, mint ahogy tette azt Keresztelő Szent Jánossal is. Csak az Istentől megszólított ember tud hiteles válaszokat adni. Életünk nagy és nehéz feladata, hogy ránézve a sorsunkra, meglássuk hiányosságainkat. Megérezzük, hogy elmegyünk életutunk mellett, csak kullogunk, pedig szabadon, szépen szeretnénk élni. Így tettek hajdanán is az emberek, éppen ezért kérdezték a prófétát: Mit tegyünk? 

Az adventi idő kiváló alkalom számunkra, hogy meghalljuk sorsunk kérdéseit, melyekre nagyon fontos választ találnunk. Ha már megfogalmaztam a kérdésem, jó esetben van kinek feltegyem. Rosszabb esetben a magam zárt, önmagam körül forgó világából adok választ a kérdésre. Ez a legrosszabb. Igenis, menjük ki a pusztába, hogy megkérdezzük az Istenre figyelő embert, hogy meghalljuk és meghallgassuk éltető válaszát.

Az egyetlen, az életet jelentő kérdés: Mit tegyek? Azt szeretnénk, hogy többet imádkozzunk, böjtöljünk, vagy nagyon vallásosan éljünk. Keresztelő Szent János érti a szív kérdését és jó választ ad. Érzi a szív, hogy valamit tenni kell, tehát a megszokott komfortzónámból, az elfogadott rossz szokásaimból ki kell mozdulni. Nincs olyan, hogy majd lesz valahogy, vagy ehhez már hozzá szoktam. Cselekedni kell.

Ha életem pusztaságának csendjében őszintén, komolyan felteszem szívem legmélyéről feltörő kérdéseimet Istennek, akkor meghallom az életemet szebbé, boldogabbá tevő választ. Aztán vigyázva, bátran, félelem nélkül, erős hittel tegyem meg, amit Ő kér, mert abban, csak abban van elrejtve Isten ajándéka.

 

Váci Mihály: Még nem elég!
(részlet)

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: – az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

 

Felföldi László
plébános

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház

Fotó: Pixabay