Nincs jobb, mint közösségben lenni azokkal, akikkel megélhetem életem legmélyebb gazdagságát, Isten szeretetének örömét! – Negyedik adventi vasárnap Felföldi atyával

„Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntette Erzsébetet.” Az adventi készület negyedik vasárnapjának evangéliumi részletében (Lk1,39) Mária találkozni akar Erzsébettel, mert tudja, hogy a találkozásban rejlik emberi életünk legnagyobb ereje.

Minden szép találkozásban szeretet van, és ez tölti be szívünket reménnyel és örömmel. Mária és Erzsébet szívében egyformán nagy remény és öröm van, ezt osztják meg egymással a találkozásukban. Mindketten megtapasztalták az Isten csodálatos erejét, az ember által lehetetlennek tartott határok megszűnését az „Istennek minden lehetséges” végtelen horizontjával.

A mi életünk öröme és ereje is a találkozásainkban van. Abban a találkozásban, amelyikben feltárulhat szívünk titka, a szeretet meglepetése, az Istennek szóló hálaadás belső dallama: „Magasztalja lelkem az Urat!”

A találkozás mindig megerősít, és új utakon indít el. Itt születik a közösség. Mária ott marad Erzsébetnél, mert nincs több és jobb, mint közösségben lenni azokkal, akikkel megoszthatom és megélhetem életem legmélyebb gazdagságát, Isten szeretetének örömét.

Keresztény életünk, családjaink, egyházközségeink életének is a találkozásban és a közösségben van a valódi erőforrása. Ha megszólított az Isten, ha megéltem örömét, akkor el kell indulnom testvéreim felé, hogy a közösségünkben szolgáljuk egymást.

Ez az Istennel való találkozásnak a győzelme, amely bennünk akar győzni és általunk a világban. Erzsébet szavaival: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.”

„Uram, mindig arra kell gondolnom, hogy bennem vagy és általam akarsz igazat és jót tenni a világban. Tudom, először megaláztál, mert alázat nélkül nem lehetek szolgád. Szegény és üres ember vagyok, de Krisztus mégis általam szól a világhoz. Ezért kell iskolájába járnom, ezért kell megváltoznom és felemésztenem magam. Mindent meg tud tenni az Úr, ha én gyenge és semmi vagyok. Bár lehetnék egészen Krisztus eszköze, Istenem, szeressem az életet és azt a szolgálatot, amit rám bíztál. Légy segítségemre, hogy örömmel és türelemmel társad lehessek.” (Leo Jozef Suenens bíboros)

Felföldi László
plébános

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház