Gyertyaszentelő Boldogasszony – Urunk bemutatásának ünnepe február 2-án

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születését követően bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény ugyanis előírta két gerlice vagy galambfióka áldozatként felajánlását, mellyel az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A bemutatáskor jelen volt a templomban Anna prófétaasszony és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágító világosságnak nevezte Jézust.

Giotto di Bondone: Krisztus bemutatása a templomban (1306)

Lukács evangélista így írja le Jézus bemutatását:

Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve’ [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát’ [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek’ [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át — hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.’ Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.
Lk 2,22-40

A megszentelt gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe, egyike a legrégibb szentelményeknek. A gyertyák az emberi természetünket jelképezik és azért szentelik meg, hogy Jézussal, a világ világosságával való találkozás szimbólumaként kiáradjon és eltöltsön minket az isteni Fény.

A X. századtól az ünnep Mária tisztulásaként (purificatio) terjedt el a nyugati egyházban, majd 1960 óta – a keleti egyházi hagyományaival megegyezően – az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

1997-ben Szent II. János Pál pápa Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává nyilvánította. Azóta ezen a napon azt az egymillió férfit és nőt is ünnepeljük, akik megszentelt életet élnek szerte a világban.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Forrás: Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház