„Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék Mennyei Atyátokat” – Képviselő-testületi eskütétel és munkatársi közösségi nap Szentháromság vasárnapján

Az 1962-65 között megtartott II. Vatikáni Zsinat rendelkezett a világi hívek, köztük az egyházközségi képviselő-testületek felállításáról a megújuló Egyház életében: apostoli munkára hívta őket Krisztus ügyének szolgálatában. A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház újonnan választott képviselő-testülete 2019. június 16-án, Szentháromság vasárnapján tett esküt a közösségért vállalt szolgálatra és közösen kérték a Szentlelket, hogy útjukon közösséget teremtve és másokat segítve tudjanak haladni. Kinevezésüket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök látta el kézjegyével, aki Máté evangéliumából vett szentírási résszel indította útnak az egyházközség világi képviselő munkatársait: „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék Mennyei Atyátokat.”

Az ünnepélyes eskütétel alkalmából a 9 órakor kezdődő szentmisén Felföldi László atya, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa köszöntötte az egyházközség munkatársait: akolitusokat, hitoktatókat, testületi tagokat, a plébánián működő csoportok vezetőit és a megjelent híveket. Elmélkedésében kiemelte, hogy különleges ajándék a közösség számára, hogy az ünnepi pillanatokat éppen Szentháromság vasárnapján élhetik át, amikor az isteni szeretetközösség csodálatos titkára figyelhetünk, melyben a háromszemélyű egy igaz Isten szeretetközösséget alkot az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyében.

Az egyházközség képviselő-testületébe tizenegy világi tagot választottak, akiknek megbízatása 5 évre szól. Az ünnepélyes eskütételt követően püspöki megbízólevelüket Felföldi László plébános adta át számukra.

A szentmise utáni délután az egyházközség minden világi szolgálattevő munkatársa plébánosi meghívásra családi napon vett részt. Felföldi atya ugyanis nagyon fontosnak tartja, hogy azok, akik az egyházközségben a legszebb, de talán a legnehezebb munkát végzik, vagyis a közösség szolgálatát látják el, azok ilyen kötetlen formában is találkozzanak egymással, hiszen ugyanazt a közösséget szolgálják mindnyájan, csak épp különböző területeken.

A munkatársi családi nap társszékesegyházban tartott megnyitóján Felföldi atya háláját és köszönetét fejezte ki a családtagoknak is, akik hátteret nyújtanak, így ők is részesei ennek a feladatnak: „Fontos, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor a családokkal együtt találkozhatunk. Bárki közületek bármilyen munkát végez az egyházközségben, azt valójában a családja végzi. Ugyanis, ha feladatot, szolgálatot vállal, akkor nincs otthon, nincs együtt a családjával, és mindenki úgy tud helyt állni, ahogyan a családja mögötte tud lenn, ezért hálásak vagyunk és köszönetet szeretnénk mondani, mert a szolgálatot nem lehet megvalósítani szerető, segítő családi háttér nélkül. Ez a nap erről szól.”

Majd Felföldi atya Márk evangélista szavait idézte:

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” 
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. 
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!” (Mk 2,1-12)

Az olvasott evangéliumi szakaszra utalva Felföldi atya elmondta: „Nem tudunk semmit a szentírási részben szereplő bénáról. Nem tudjuk, ki volt, azt sem tudjuk, hogy kihez tartozik. De nem ez a fontos, hanem az, hogy valaki összegyűjtött három társat ahhoz, hogy a bénán segítsen, hogy Krisztus tanítása szerint tegyen. Amikor a bénát engedik le a házba, nem a bénára figyelnek, hanem sokkal inkább egymásra. Amikor egyszerre emelnek, amikor egyszerre dolgoznak alig figyelnek a bénára, sokkal inkább egymásra. Mert akkor tudják a munkát együtt és egyszerre végezni. Jézus azt mondta, hogy: ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Azaz, nem a feladatra kell figyelnünk, hanem egymásra. És mi a végső cél? Azt mondja Jézus kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza. Mi a kereszténység legvégső ajándéka? Hogy otthon legyünk a saját életünkben, sorsunkban. Lehet, hogy mindenük megvan, de aki nincs otthon a sorsában, az olyan, mintha egy idegennel élné az idegen életét. Mert béna, mert nem tud kilépni, hogy magára találjon, a maga életét élje.”

Felföldi atya azt kérte a közösség újonnan megbízott képviselőitől és a munkatársaktól, hogy mindenki lássa meg, találja meg a közösségben, a feladatában a maga derűjét, örömét és gazdagságát. Kérte, hogy segítenek azoknak, akiknek fontos lenne, hogy haza tudjanak találni, a szívükbe, az életükbe, hogy magukra találjanak: „Az igazi bénaság a tehetetlenség, amikor nem merem azt az életet, sorsot élni, amely az enyém kellene, hogy legyen. A csodát ugyanakkor nem mi visszük véghez, nem nekünk kell megtenni, mi arra képtelenek vagyunk. Nekünk egymásra kell figyelni, egymásba kapaszkodni és ebben az egyházközségben szolgálva segíteni, hogy a hitünket látva a közösségünk minden tagja keljen föl, fogja az ágyát és járjon: otthonra találjon, önmaga legyen az életében és a sorsában. Ehhez kívánok nektek sok erőt és kegyelmet” – zárta a munkatársi közösséghez intézett gondolatait Felföldi László plébános atya.

A családi nap közös ebéddel, kötetlen beszélgetéssel folytatódott, a gyermekeket trambulin, íjászat és egyéb játékok várták a plébánia udvarán.

 

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház / Papp Erika