Úrnapi szentmisén ünnepeltük Palánki Ferenc megyéspüspök pappá szentelésének 25. évfordulóját

Palánki Ferenc megyéspüspök szülőfaluja és a püspöki székhely után Nyíregyházán is megünnepelte ezüstmiséjét Úrnapján, 2019. június 23-án a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Az ezüstmisés főpásztor hálaadó szentmiséjén Felföldi László plébános, általános püspöki helynök mondott beszédet. A szentmisét úrnapi körmenet követte.

Palánki Ferenc megyéspüspök hálás szívvel emlékezett vissza az eltelt 25 esztendőre, megosztva a hívekkel bölcs, szíveket melengető gondolatait.

Felföldi László általános helynök beszédét a papszentelés egy csendes, méltóságteljes és meghitt pillanatának felidézésével kezdte: „Ismerd fel és kövesd is, amit teszel. Alakítsd életedet az Úr keresztjének titka szerint” — mondja a püspök a már fölszentelt paphoz intézve szavait. Isten jósága és szeretete által vehetjük magunkhoz a kenyeret és a bort. Ez a hitünk titka. Ez a pap titka. A föld termése, az emberi munka gyümölcse és e kettő együtt, megélve Isten áldását, átváltoztató szeretetét, kegyelmét.

Úrnapja, az Oltáriszentség ünnepe, ezüstmise, a papság titka, mélye elválaszthatatlan egymástól. Mi a föld termése? E kérdésre gyönyörű választ kaptak a beszédet nyitott szívvel hallgatók Felföldi atyától. A föld termése az, ahol vagyunk. Minden földnek megvan a maga lényege, üzenete, különlegessége. Hozzátette, hogy csak akkor valódi ez a föld, ez a mindenki számára különleges hely, ha ott az emberi munka gyümölcsöző. Ahogy az étel, a kenyér, a szülők, úgy a pap is az emberi munka gyümölcse. Isten szemében az ostya, a kenyér nem egy tárgy, hanem egy egész történet. A földműves munkájával kezdődik, s hosszú az út, amíg eljut az oltárra vagy az asztalunkra, hogy éltető táplálék, éltető erő legyen.

Az ember magában hordozza mindazt, amit a föld ad neki. Munkája nélkül mindez üres. S ennek a különleges munkának része mindaz, amivel születésünktől fogva találkozunk, a családunk, tanítóink, tapasztalataink, minden és mindenki, aminek és akinek engedjük, hogy valamilyen módon hasson ránk. Felföldi László atya itt a főpásztor korábban elhangzott szavait idézte: „Hálát adok továbbá a létezésért, az élet ajándékáért, a szüleimért, testvéreimért, és mindazokért, akik segítettek felismerni azt, hogy Isten papságra hívott. Köszönetemet fejezem ki a környezetemért, szülőfalumért a nógrád megyei Csesztvéért is, amelyből kinőtt ez a hivatás.” Az ezüstmise hálaadás. A pap lelkében, de a hívek szívében is megszületik a bölcsességnek az a rendkívüli érzése, amit hálának nevezünk. Hiszen ráébreszt bennünket arra, hogy mindaz, amiért hálás szívvel gondolunk, semmi volna, ha nem viselné magán Isten áldását. Felföldi atya ezután az élet ízéről beszélt, amely az ezüstmise után is elmondható a pap életében, hiszen itt az ember számára már nem a termés nagysága a fontos. Milyen íze van az életnek, a szeretetemnek? Hogyan formálom azt a környezetet, amelyben élek? – tette fel a kérdést. Mert ami a környezetünk s táplálékunk, azzá válunk mi magunk is. A beszéd legmagvasabb gondolata egyúttal tanítás, útravaló mindazoknak, akiknek szíve nyitott rá. A legfontosabb feladatunk, hogy mindaz, amit teszünk krisztusivá váljon, s engedjük, hogy megtörténjen a csodálatos, láthatatlan átváltozás bennünk. „Hálát adunk Csesztvéért, a föld terméséért, a családért, a nevelőért, az emberi munka gyümölcséért és Isten áldásáért. S előre nézve kérjük, hogy holnap is ennek a titkában, ennek az örömében teljen mindannyiunk élete, mert ez az életünk nagy-nagy titka.
Végül Felföldi László atya Puszta Sándor Úrfelmutatás című költeményének soraival zárta tanulságos, sokak szívét megérintő beszédét:

„S felkent kezemben sokat hordtalak,
Fogadj el égő, élő áldozatnak,
S fogjon ostyának engem Isten-ujj.
Állj a helyembe és fölém hajolva,
Rám vetve öröklátó tiszta, mély szemed,
Leheld rám a konszekrációt, Uram!
Változtass át, s legyek örökre a Tied!”

Forrás, fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház