Életünket alakítani hitből fakadó, bizalmas, mély istenkapcsolatból lehet, ahogy a Szűzanya is tette – Búcsúi szentmisét mutatott be Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát a társszékesegyházban

Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát ünnepelte társszékesegyházunk közössége 2019. október 8-án, a templom patrónusának főünnepén. Reggel 8 órától egésznapos szentségimádáson vettek részt a hívek a plébánia közösségi csoportjainak közreműködésével. A búcsúi szentmisét este 18 órakor tartották, melyet Hortobágyi T. Cirill OSB, pannonhalmi főapát mutatott be Palánki Ferenc megyéspüspök, Felföldi László plébános, valamint meghívott atyák részvételével. Az ünnepi alkalmat a társszékesegyház kórusának szolgálata tette emelkedetté.

A szentmise kezdetén Gerhes József akolitus az egyházközség nevében köszöntötte Hortobágyi Cirill főapátot, amiért elfogadva Felföldi atya meghívását, együtt ünnepelte a hívekkel a Boldogságos Szűz Máriát, nemzetünk fő védőszentjét. A Magyar Bencés Kongregáció főapátja ünnepi beszédében megemlékezett arról, hogy az ünnep megtartását Vaszary Kolos egykori pannonhalmi főapát, esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte a magyar nemzet számára 1896-ban azzal a céllal, hogy népünk, mint nemzet fejezhesse ki kötődését Jézus anyjához, a Boldogságos Szűzhöz. Mária átélte Isten személyes, neki szóló, kiválasztott, bátorító szeretetét, hogy hozzá egyszerű lányhoz lehajolt az Úristen. De megtapasztalta azt is, hogy általa az egész választott néppel, a megváltásra, szabadításra szoruló nemzettel tett csodát az Úr. Ez a csoda folytatódik Mária által ma is. Neki köszönhetően minden nép és minden egyes ember elmondhatja magáról, hogy Isten különös kegyelmébe fogadta őt. Ugyanis nem csak mi magyarok tartjuk Máriát a Magyarok Nagyasszonyának, hanem a szláv népek és az osztrák nép is anyjának tekinti. De találkozhattunk már keleti, sárga bőrű, mongoloid szemű vagy éppen afrikai Mária-ábrázolással. Minden nép a magáénak, patrónájának érezheti Máriát – mondta a főapát.

Rámutatott, hogy míg az előző korokban Péter apostol és az által elindított szervezeti struktúra kapott kiemelt szerepet, addig az új évezredben Egyházunk Máriát, a szentlélekkel eltelt, életét Istenre bízó hívő embert állítja középpontba, aki egészen közeli, bensőséges kapcsolatban van Jézussal. Máriának az a küldetése, hogy hitből éljen, és ma leginkább erre a hit által irányított életmódra van szükségünk. Ezt szeretnénk megtanulni Jézus anyjától, Máriától, mert ma hit válságba került, és a hit nélküli világ önmaga is válságot jelent. A mi életünkben pedig a hit akkor erősödik, akkor marad fenn, ha mi magunk is bizalmas, élő kapcsolatban maradunk Istennel, amint Mária is tette – fogalmazott Hortobágyi Cirill.

Mária azért tudott hitből élni, mert felismerte, meghallotta Isten neki szánt üzenetét. Tudta, mit vár tőle az úr. Az angyali üdvözlet során hallottakat Szívébe véste és elgondolkodott rajtuk, közben pedig valami csodálatos dolog történt. Isten igéje a fejből a szívbe került. Mária nem érti, hogy mi történik, de elfogadja. Átadja önmagát, testét-lelkét, teljes lényét Isten igéjének. Szívébe véste a szavakat és élete folyamán elgondolkodott rajtuk, azaz bizalmas és élő kapcsolatban maradt az Istennel. Bizony nagy szüksége volt erre az istenkapcsolatra, hogy hite kiállja a csalódások és a váratlan fordulatok próbáját. Az anya legnagyobb fájdalmát, fia szenvedését és kereszthalálát, amit Mária csak hittel tud elviselni. A Szűzanya hitét úgy mutatja be a Szentírás, hogy minden hívő ember példaképévé váljon. Máriától tanulni nagy lehetőség lelki fejlődésünk számára. Megtanulhatjuk tőle, hogyan kell Isten igéjét összerakni a szívünkben, kiértékelni életünk eseményeit. Ezzel a lelkülettel kell közelíteni a megpróbáltatásokhoz, vagy a tragédiákhoz, amelyek bennünket érhetnek. A tragédia nem szűnik meg, hiszen Isten nem azt ígérte, hogy ha hiszünk benne, nem lesznek gondok az életünkben, hanem azt ígérte, hogy velünk lesz a bajban. Ma, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén, különösen is úgy áll előttünk a Szent Szűz, mint aki egész életét annak szentelte, hogy Isten igéjét összerakja a szívében. Élete eseményeiben, a bajban, a tragédiában megtapasztalta, hogy az Isten vele van. Ezért Mária ma úgy áll előttünk, mint beteljesedett életünk megváltott embere.

A főapát elmélkedésének zárásaként Szent István királyunkra emlékezett, akinek köszönhetjük ezt az ünnepet, aki reménytelennek tűnő helyzetben, kilátástalan körülmények között, mikor leveszítette a fiát, felajánlotta koronáját, népét, országát a Boldogságos Szűznek. Gróf Eszterházy Pál Mária-kegyhelyekről írt könyvében írja le, hogy a felajánlás a Pannonhalmi Apátság altemplomban történt – emelte ki Hortobágyi Cirill. Szent István is, miként Mária tette, igent mondott Isten akaratára, arra a számára fájdalmas tényre, hogy nincs utódja, de hitből fakadó döntése Mária anyai oltalmába, általa pedig az Úristen országába rendelt minket.

Történelmünket, életünket alakítani nem csak a nagy tettekkel lehet, hanem hitből fakadó, bizalmas, mély istenkapcsolatból fakadó, mindennapi kis vállalásainkkal – folytatta Hortobágyi Cirill atya. Helytállással a családban, munkahelyen, az Egyházban, ott ahová az Isten rendelt. Ezt jelenti számunkra Mária, a Magyarok Nagyasszonyának ünnepe. Mária Isten kegyelméből igent mondott az életre, az Isten akaratára, végigkísérte Krisztust az életében, vele maradt, kitartott mindvégig. Ez a mai nap üzenete mindannyiunk számára: hitből fakadóan vállalni Isten akaratát, Istennel maradni, Istennek igent mondani – zárta elmélkedését a pannonhalmi főapát.

A búcsúi ünnepi szentmisét követően szerény agapéval vendégelték meg egymást a hívek a társszékesegyház bejáratánál.

Fotó: Kardos György

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház / Papp Erika