Eperjes Károly Istenről, hitről, Eucharisztiáról – A színművész tanúságtételének a társszékesegyházban lehetett részese a nagyérdemű

Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Kaposvári Egyetem tanára sajátos hangvételű tanúságtételben osztotta meg gondolatait Istenről, hitről, imádságról a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban október 16-án. 

A színművész szerint a hit nem magánügy, ezért is tesz eleget nagy örömmel azoknak a meghívásoknak, ahol Istenbe vetett hitéről tehet tanúbizonyságot. Eperjes Károlyt születése után szülei a papi pályára szánták. Ugyan nem lett pap, de hívő családja, különösen pap nagybátyja már gyerekkorától kezdve meghatározta életének alakulását. Előadásában úgy fogalmazott, hogy számára a damaszkuszi utat a nagybácsija – akit kortársai mindennapos szentáldozó papnak neveztek – temetése jelentette. Akkor értette meg ugyanis, hogy a Jóisten a nagybátyja példáján keresztül üzent neki.

– Gyula bátyám azt tartotta legnagyobb kegyelemnek, hogy mindennapos szentáldozó pap lehetett. Még akkor is, amikor a kommunisták bevitték a börtönbe a köztörvényesek közé. És megtérítette őket! Mindig volt náluk szentmise bent a börtönben. Amikor kenyeret kaptak, félretették. Boruk nem volt, ezért, ha valamijük volt, azt odaadták az őröknek, s azoktól mindig szőlőt kértek cserébe. Télen meg mazsolát kértek tőlük. Fölengedték vízzel, aztán azt is kifacsarták: „Uram, most ilyen a borunk” – elevenítette fel a családi emlékeit Eperjes Károly.

Hivatásáról azt vallja, hogy mindig igyekezett hitelesen művelni. Felidézte, hogy drogproblémák miatt kétszer járta meg a poklot, ahonnan a Jóisten és a hit segítségével tért vissza. Azóta úgy tekint az időre, mint amiben egy nap annyi, mint egy élet, egy élet pedig annyi, mint az örökkévalóság.

– Amióta mindennap gyakorlom a napi szentmisét, szentáldozást, más az élet. Azt kértem ugyanis a Jóistentől, hogy szeretnék mindennapos boldog lenni. Olyan színész voltam, aki ha felment a színpadra, előtte bement a templomba és kérte az Urat: Uram, gyere velem! Két nap volt, amikor nem mentem be. Az olyan is volt! De olyan színész szerettem volna lenni, akivel mindig ott van a Jóisten. Ő meghallgatott, és azóta a napi szentmise és szentáldozás nélkül nem tudok és nem is szeretnék élni. Ezáltal talán áldott létállapotba kerülök a magam gyarlóságaival együtt. Mert azt mondtam az Úristennek: Uram én annyiszor szerettem volna jó lenni, és azon a napon, amikor szentmisére megyek, lehet, hogy nehéz napom lesz, de mindig nagyon boldog vagyok!

Eperjes Károly a 2020-ban Budapesten megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készülés jegyében a Serra Közösség meghívására érkezett a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházba.

 

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház / Papp Erika