Lélekemelő emlékhangverseny – Tarcai Zoltánra emlékeztek a társszékesegyházban

Tarcai Zoltánra emlékeztek egykori tanítványai, az általa alapított kórusok, a Kodály Társaság tagjai és Nyíregyháza zeneszerető közönsége a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett karnagy halálának 10. évfordulója alkalmából 2020. január 12-én. A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban megtartott emlékhangversenyt követően Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök mutatott be szentmisét Tarcai Zoltán és felesége lelki üdvösségéért.

Tarcai Zoltán 1957-ben költözött Nyíregyházára, ahol azonnal bekapcsolódott a város zenei életébe. Számos tanári kézikönyvet, zenei ismeretterjesztő munkát jelentetett meg. A Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézete jogelőd intézményének alapító tanszékvezetője, valamint a Magyar Kodály Társaság megyei csoportjának vezetője, a város és a megye zenei életének fő szervezője volt.

Az emlékhangverseny nyitányaként Tarcai Zoltán életéről, pedagógusi munkásságáról, egykori tanítványa, Gebri József karnagy mondott rövid emlékezést, majd a Nyíregyházi Egyetem énekkarának előadását Kerekes Rita vezényelte. Tarcai Zoltán az egykori Tanárképző Főiskola számos évfolyamának növendékeit tanította Kodály szellemében, idézve mestere intését: „Minden ember annyit ér, amennyit az embertársainak használni, hazájának szolgálni tud!” Kiváló zenetanárok, kórusvezetők kerültek ki a keze alól, országos elismerést szerezve a megyei kóruskultúrának. Voltak évek, amikor két vidéki város, Vásárosnamény és Fehérgyarmat énekkarait is Tarcai Zoltán vezette, nemzetközi sikereket is elérve velük. Az emlékhangversenyen a vásárosnaményi Liszt Ferenc Vegyeskart Iványi Tamás irányította.

Őket követte a Cantemus Gyermekkar Szabó Dénes vezetésével, aki szintén Tarcai Zoltán hívására lett a nyíregyházi zenei tagozatú általános iskola ének-zenetanár karvezetője, és magas művészi színvonalra emelte a gyermekkari kórusmuzsikát. Az egyre terebélyesedő kóruscsalád belföldön és szerte a nagyvilágban ismertette meg a Kodály-tanítás értékeit, nagyszerűségét. „Szerepléseikkel, bárhol lépjenek közönség elé, igen sok embernek nyújtanak feledhetetlen, lélektisztító élményt” – olvashatjuk Tarcai Zoltán emlékezésében.

A társszékesegyház Bárdos Lajos kórusa két szólóénekessel, Réthy Fercsik Szilviával és Szilágyi Szilárddal, valamint Szélesné Dvorszky Magdolna orgonakísérő közreműködésével kapott nagy elismerést a közönségtől az est folyamán. Gebri József karvezető felidézte az 1991-es máriapócsi pápalátogatás emlékét, amikor egy 600 fős liturgikus énekkart – benne a Bárdos Lajos kórust – vezényelte Tarcai Zoltán. A liturgia végén szentatya a kóruspódium előtt, áldást hintve a kórusra, magához kérette őt, aki meghatottan csókolta meg a pápai gyűrűt.

Az emlékhangverseny záró száma a ritkán hallott összkari mű, Vörösmarty–Erkel Szózata, melyet Tarcai Zoltán javaslatára Bárdos Lajossal dolgozták fel Erkel elfeledett szólóének-lejegyzéséből, és 1986-ban mutatták be a debreceni, II. Észak-Alföldi Kórustalálkozón. Az emlékhangverseny közönsége hosszan tartó tapssal jutalmazta a kórusokat és közreműködőket.

A hangverseny után Bosák Nándor püspök úr az esti szentmisét Tarcai Zoltán és felesége, a múlt év október 7-én a Főegyházmegyei Papi Szociális Otthonban elhunyt Viola lelki üdvéért ajánlotta fel. A mise zenei szolgálatát a Bárdos Lajos kórus és Soltész Béla kántor látta el. A kórus Bárdos Missa tertia című művét énekelte, amelyet Tarcai Zoltán az utolsó fellépésekor vezényelt. Jakus Ottó atya, a társszékesegyház kisegítő lelkésze méltatta Zoli bácsi munkásságát, kiemelve a Bárdos Lajos kórus alapításában betöltött szerepét, majd megköszönve a kórustagok szolgálatát, Isten áldását kérte életükre.

Erdélyi Tamás

 

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház