Lamentáció és szentmise közvetítése nagycsütörtökön a társszékesegyházból

Az idei nagyhetet, a szent három napot és a húsvétot is megváltozott rend szerint ünnepli egyházunk. A járványügyi vészhelyzet szabályozásai szerint a hívek közössége nélkül vezeti a liturgiákat a papság. Elmarad a szent három nap első napján, nagycsütörtökön, az Eucharisztia alapításának és a papság születésének ünnepnapján szokásos olajszentelési mise, melyet egyházmegyénkben a társszékesegyházban szoktak bemutatni. A megváltozott rend szerint nagycsütörtök reggel 9 órakor lamentációt, azaz Jeremiás próféta siralmait imádkozzák a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, majd 18 órakor az utolsó vacsora emlékére mutatnak be ünnepi szentmisét. A mise után virrasztást tartanak, vezetett elmélkedéssel. Az ünnepi liturgiákat a társszékesegyház YouTube csatornájára kattintva lehet megtekinteni.

 

Lamentáció 9 órakor (ide kattintva a szertartás felvételről megtekinthető)

Nagycsütörtökön 9 órakor kezdődik a lamentáció, azaz Jeremiás próféta siralmaihoz kötődő ájtatosság, melyet sötét zsolozsmának is neveznek. Az elnevezés onnan ered, hogy a szertartást egészen a X. századig éjszaka végezték.

A lamentáció szertartásában egy háromszögletű gyertyatartót helyeznek el az oltár előtt tizenhárom égő gyertyával. A zsolozsma minden egyes éneke után eloltanak egy-egy gyertyát, míg egyedül a háromszög csúcsán álló gyertya marad égve és  a templom fényeit is lekapcsolják. Az utolsó zsoltárt követően az égve maradt gyertyát az oltár mögé viszik. A sötétségben, a könyörgések végén előhozzák az égő gyertyát, újra a gyertyatartóra helyezik, jelezve, hogy Krisztus világossága a sötétségben is az örökké világító fényt jelenti számunkra.

A keresztények Jeremiás próféta énekes költeményeiben az első századoktól kezdve Krisztus és az egyház imáját látták megfogalmazódni, így a szent három nap során ezzel fejezték ki Krisztus és az egyház bánatát, fájdalmát az emberiség bukása, a bűn pusztítása miatt. A szertartás szimbolikus jelentőségű: a kioltott gyertyák jelképezik Krisztus tanítványait, akik szenvedésekor elhagyták őt. Az égve maradt gyertya Krisztus jelképe, aki meghalt a kereszten, sírba tétetett, de a halál nem uralkodott rajta, hiszen ragyogó fényben feltámadt.

Nagycsütörtöki szentmise 18 órakor (ide kattintva megtekinthető)

A nagycsütörtök Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, az Oltáriszentség alapításának ünnepe. Az este bemutatott szentmise a legnagyobb ünnepélyességgel kezdődik: a harangok zúgása, a csengők és az orgona hangjai mellett megszólal a Glória, azaz a Dicsőség, melyet hamvazószerdán hallhattunk utoljára. A könyörgést követően azonban minden megnémul, egészen a húsvét vigiliájáig. A hagyomány szerint ilyenkor a harangok Rómába mennek. Az így beálló csend jelképezi, hogy Jézus szenvedésekor a tanítványok mind megfutamodtak.

A szentmisét bemutató pap elmélkedését követően következik a lábmosás szertartása, mely Jézus szeretetének legnagyobb megnyilvánulását jelképezi: az úr megmossa a szolgák lábát.

A szentmise végén az Oltáriszentséget őrzési helyére viszik: ezzel jelképezve Jézus elfogatását és elhurcolását. Az oltárról leszedik díszeit: ez az oltárfosztás, Jézus szenvedésének és ruháitól való megfosztásának szimbolizálására. A feszületeket leplekkel takarják le. A szentmise csendben, a hívek megáldása nélkül fejeződik be.

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház