“Megváltottad a világot, megváltottál engem” – Jakus Ottó atya vezette a nagypénteki szertartást a társszékesegyházban

A járvány miatt a hívek közössége nélkül tartották meg a nagypénteki szertartást Jézus szenvedésének napján a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház lelkipásztorai. A liturgia főcelebránsa Jakus Ottó atya volt, koncelebrált Felföldi László atya, Keresztes László atya és Varga Lóránt atya. Szolgálattevőként közreműködött Halász István papnövendék és Soltész Béla kántor. A hívek a társszékesegyház YouTube csatornáján követhették a liturgiát.

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiája, a nagypénteki, a papok néma leborulásával kezdődött a társszékesegyház lecsupaszított oltára előtt, így felidézve az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust, majd a szertartás első részében Jézus szenvedésének történetét olvasták fel az atyák.

Aki ezt látta, tanúja lett és tanúsága igaz. Ő tudja, hogy igaza lett, hogy ti is higgyetek. A szenvedéstörténetnek ez a mondata összecseng János evangéliumának a záradékával: Mindezeket pedig megírták, hogy higgyétek, Jézus a messiás, az Isten fia, és hogy a hit által életetek legyen benne – kezdte elmélkedését Jakus Ottó atya, aki egy személyes élményét is megosztotta a hallgatósággal, amit Debrecenben, a Déri Múzeumban, Munkácsy Mihály Trilógiájának: a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo és a Golgota című festményeinek látogatásakor élt meg „Maradandó élményben volt részem. Ahogy ültem a kiállítóteremben és szemléltem ezt a három alkotást, lassan-lassan megelevenedett előttem az evangélium, pontosabban a passió. Egyenkén fedeztem fel a képeken a szereplőket, Pilátust, a főpapokat és a nép véneit, az írástudókat és a farizeusokat, azokat, akiket – vélelmeztem – Jézus talán meggyógyított. Fölfedeztem egy alacsony kis emberben Zakeust, a fővámost, de ott volt Nikodémus, Arimateai József, a Barabás szabadon bocsátását követelő csőcselék, akik Krisztus keresztre feszítését követelték, és ott láttam az édesanyát, Máriát, a szeretett tanítványt, Jánost, Mária Magdolnát és mindazokat, akik láthatóan Jézus mellett álltak. Lenyűgöző látvány volt. A János evangéliumából imént hallott szenvedéstörténet ugyanezt az élményt nyújthatta nekünk, ha figyelmesen hallgattuk.”

Ottó atya kiemelte, hogy a szenvedéstörténet mindig alkalmat ad arra, hogy önmagunkat is megkeressük a passió szereplői között, hogy melyik szereplőhöz hasonlít az életünk: „Talán ítélkező Pilátus vagyok, vagy az elvakult és csak a saját igazát hangoztató főtanács valamelyik tagja, vagy a siránkozó, sajnálkozó asszonyok közé tartozom. A saját életüket féltő és ezért másokkal nem törődő tanítványok, vagy a bármilyen körülmények között kitartó Mária, és János vagy sok más szereplő, akikben önmagunkra ismerhetünk. Nagy kérdés ez és nagy bátorság szükséges hozzá, hogy merjünk Jézus szenvedéstörténetére így tekinteni. Azért merem ezt a képet a kedves testvérek elé tárni, mert ez János evangélistának a szándéka. Evangéliumának záradéka mindig arra kérdez rá, hogy én melyik oldalon állok, kihez tartozom, az ellenkezőkhöz, vagy pedig a Jézust szeretőkhöz.”

Az evangéliumot akkor olvassuk jól, hogyha döntésre hív bennünket – folytatta Ottó atya. Kiemelte, az evangélium, ma is, nagypénteken is döntésre hív: melyik oldalon állok, kihez tartozom? Súlyos kérdések ezek, de talán még súlyosabb, ha azzal nézünk szembe, hogy talán az ellenkezőkhöz vagy a Jézust szeretőkhöz sem tartozom? Olyan vagyok, aki csak úgy sodródik, akinek mindegy, aki csak a saját életében keresi az érvényesülést?

Mi emberek, ilyenek is vagyunk. Ellenkezők is vagyunk, Jézust szeretők is, de sodródók is és talán közömbösek is. Kinek-kinek élethelyzete, életállapota szerint. A mai nap Jézus kereszthalálának az eseménye, a szenvedéstörténete szembesít minket önmagunkkal és hív arra, hogy újra döntsünk Jézus mellett. Uram, gyenge vagyok, terheltségeim vannak. Önsajnálattal, panaszkodással, sok mindennel terhelt az életem, de itt és most, ma, én hozzád akarok tartozni, hiszen te nem sajnáltad magadat, odaadtad magad értem. Ezért mondom teljes szívemből ezt a fohászt: Imádlak téged Krisztus és áldalak téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot, megváltottál engem – zárta nagypénteki elmélkedését Jakus Ottó atya.

Az egyetemes könyörgésekben a járvány miatt külön megemlékeztek a betegekről, azokról, akik gyászolnak és a halottakról. A liturgia második részében a szent kereszt előtti hódolat során Ottó atya levette a leplet a virágvasárnap letakart feszületről, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett.

A szertartás a Miatyánk elimádkozása után a szentáldozással és a záró könyörgéssel ért véget. Majd az atyák megnyitották a szent sírt, mely előtt imaórát tartottak vezetett elmélkedéssel.

A liturgia a társszékesegyház YouTube csatornáján ide kattintva megtekinthető.

Fotó: Pusztai Sándor

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház / Papp E.