Újratervezés… Keresztes László atya húsvéti elmélkedése

Keresztes László atya, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház lelkipásztora húsvétvasárnap, Krisztus feltámadásának ünnepén elhangzott elmélkedésének kivonatát adjuk közre.

Krisztusban kedves testvéreim, akik a képernyő előtt vagytok, halljátok a szót, az igét! Minden rokont, ismerőst, jóbarátot szeretettel köszöntök.

Mióta nyugdíjas vagyok, újságolvasó lettem. Nem egyszer olvastam az újságban, hogy azzal, ami történik most, az egész világon, a vírusra gondolok, semmi nem fog úgy folytatódni tovább, mint ahogy eddig folyt. Minden meg fog változni. Lassan értettem meg, hogy ez így van. Igy kell, hogy legyen, mert egy haldokláson mentünk keresztül. Akár megkaptuk a vírust, akár nem, mindkettő egyfajta, halálon való átmenet. Lehetett volna az is, hogy bennünket is utolér a vírus, de még ezen túl is lehet, hogy utolér… de ezt lélekben már elfogadtuk. Vigyázunk, amennyire lehetséges, de a leglényegesebb az, hogy ezen túl minden más lesz.

Van egy kifejezés… újratervezés. Újra kell terveznünk a kereszténységünket, a megtérésünket, a mindennapi életünket, az emberekhez, meg a világhoz való viszonyunkat. A bajokhoz, a nyomorúsághoz, a szenvedésekhez való viszonyunkat újra kell tervezni Krisztus szemével, Krisztus tanításával, Krisztus erejével. Mert ő meghalt, de feltámadt. Miattunk halt meg, miattunk került a keresztfára, a mi bűneinket vette magára, mindannyiunkét. Akár hiszel benne, akár nem. Mi feszítettük keresztre, mi szúrtuk át a szívét dárdával, mi káromoltuk őt. Milyen fontos, hogy ezeket felismerjük, és megfelelő bűnbánatra gyulladjon a szívünk a megtérés szándékával.

Jézus figyelmeztet bennünket Szent Pál apostol szavain keresztül is. Akik Krisztussal együtt meghalnak a bűneiknek, azok Krisztussal együtt föltámadnak az Istennek. Ha én a bűnben élek, akkor nem Istennek élek. Ha magamnak, a vágyainak, az indulataimnak élek, és ezeket megtűröm, holott szöges ellentétben vannak az Isten akaratával, akkor én most is a keresztre feszítem az Úr Jézust, újból és újból. Nem akarok meghalni, pedig csak a halál segít át bennünket a bűnből az Istennek szentelt életre. Ezt a halált nem mindig biológiailag kell értenünk a Bibliában. Meghalok önmagamnak, önzéseimnek, vágyaimnak, rendetlen gondolataimnak, szokásaimnak. Nem biológiai halál ez, de valóságos, lelki értelemben vett halál. És aki ezt Krisztussal együtt teszi és felvállalja, hogy nem a magam akaratának kell teljesülnie, bármily jónak is gondolom azt. Itt utalok azokra a testvérekre, akik túlzottan, úgymond, vallásosak… odavannak érte, hogy minden héten eljöjjenek gyónni, de a bűnt nem akarják igazából befejezni, abbahagyni, meghalni. Szinte félnek attól, hogy nem tudnak már mit gyónni! Nem a gyónáson van a lényeg, hanem azon, hogy meghalok Krisztussal együtt, egy rossz szokásomnak, egy szenvedélyemnek, nem pedig azon, hogy újból és újból meggyónom! Persze, ez visszaélés a gyónással, a kegyelemmel.

Jézus meghalt értem. Magára vette a bűneinket és meghalt, befejezte az életét itt a földön, az emberi életét! De feltámadt, és bennünk akar tovább élni. Engedjük-e, hogy az ő igazsága, az ő életformája domborodjon ki a mi életünkön keresztül, mások felé? Vagy csak a szokásainknak élünk, még ha azok vallásos szokások is? Milyen sokan vannak, akik nagyon nehezen vették tudomásul, hogy nem lesz közösségi mise, amíg ez a vírus tart, hogy nem lehetnek itt akár több százan is. Tartson bűnbánatot, aki ezért a papságra, akár a főpapokra, vagy a pápára haragudott meg. Tartsunk bűnbánatot, ha ez előfordult. Vegyük észre, hogy az Egyház nem rosszat akart, mikor megkért bennünket, hogy bizony, csoportosan ne jöjjünk szentmisére. Üljünk le a képernyő elé, azon keresztül is Krisztus, a Feltámadott van jelen a szívedben, ha befogadod, ha ellenállsz minden olyan gondolatnak, mellyel neheztelsz az Egyházra, bármelyik tagjára. Az ítélet az Istené! Egyedül az Övé! Rá kell bízni mindent, ami neked nem tetszik, ami rosszul esett. Jót akar az Egyház is, amikor elfogadja azt, hogy ne csoportosuljunk, mert az nagy veszélyt jelent.

Szent Pál apostol mondja, ne feledjük el: „Akik meghalnak Krisztussal együtt a bűnnek, azok Krisztussal együtt feltámadnak az Istennek”. Amíg én ragaszkodom a magam elképzeléseihez, szokásaihoz, szenvedélyéhez, addig nem haltam meg Krisztussal együtt… Haldoklom ugyan a bűn miatt, de nem haltam meg. Gyökeresen ellent kell mondani mindennek, ami szemben áll az evangéliummal, a Bibliában tanultakkal. Bele kell kapaszkodni Krisztusba, a Feltámadottba és akkor könnyebb lesz meghalni. Ezt jelenti az újratervezés a nehéz időszakokban, hogy valóban megváltozzon az életünk. Ámen.

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház