A világnak szüksége van arra, hogy higgyen Isten szeretetében – Örömúti elmélkedések péntekenként Felföldi László atyával I.

Keresztény életünket, személyes sorsunkat sokszor hatja át a nagypéntek hangulata, mintha nem engednénk, hogy a feltámadásnak, az életnek az igaz öröme beragyogja mindennapjainkat. A feltámadás hitünk legnagyobb próbatétele, ezért szükséges, hogy ne kizárólag húsvétkor legyen része életünknek, hanem mélyebben megértve valódi üzenetét, életünk mindennapjainak valóságává váljon. Ebben nyújt segítséget az a rövid elmélkedés-sorozat, amelyet Felföldi László plébános atya tart péntek esténként 17.30-tól (első alkalommal 2020. április 17-én) a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Az elmélkedések a társszékesegyház YouTube-oldalán élőben, majd pedig felvételről is ide kattintva megtekinthetők.

Egy új útra indulunk péntek esténként…

„Egy új útra indulunk péntek esténként. Ahogy húsvét előtt keresztutat imádkoztunk, úgy most a fénynek, az örömnek az útját szeretnénk újra és újra átelmélkedni, hogy a húsvét fénye, a feltámadás hite erősödjön a szívünkben” – kezdte a sorozat április 17-i nyitó alkalmának bevezetőjében Felföldi László atya. A plébános fontosnak tartja, hogy megszólítsa a főplébánia közösségi csoportjait, akikkel a járvány idején nincs lehetősége személyesen találkozni, és lelki táplálékot biztosítson azoknak, akik most fontosnak érzik a krisztusi út megújítását életükben.

Tegyétek tanítványommá mind a népeket…

Ahogy Máté evangéliumában olvassuk: Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére (Mt28,19), úgy az Egyháznak ma sincs fontosabb küldetése, mint hogy elmenjen a világba és elmondja Isten szeretetét, Krisztus halálát és feltámadását, a megváltás gazdagságát
„De mi az, amiben most vagyunk? Mit élünk át?” – folytatta elmélkedését Felföldi atya. „Ha nagyon őszinték akarunk lenni és a hitre, a reményre és a békére tekintünk, akkor azt kell mondjam, az emberiség a jégkorszakba jutott. Nagyon nehezen hiszünk Istenben, nehéz elhinni, hogy Isten szeret bennünket. Nagyon sok a csalódás, az árulás és megkérdőjelezzük az Isten emberszeretetét és már nem vagyunk képesek hinni a szeretetben sem. Hány emberrel találkozok én is személyesen, akiket olyan sokszor becsaptak, olyan sokszor csalódtak és már nem képesek hinni. Sokszor odáig is eljutnak, hogy: Én már méltatlan vagyok erre a szeretetre és már az isten sem képes engem szeretni… Pedig Isten túllép minden nyomorúságunkon és gyengeségünkön.

Lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek…

Olyan ez, mint amikor az életünkben megkapjuk a sok-sok talentumot, de a szeretetnek, az örömnek a talentumát elástuk volna. Pedig azt mondja Jézus: Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van (Mt5, 15), mi viszont mégis nagyon sokszor elrejtjük a hitnek ezt a fényét, mécsesét, világító húsvéti gyertyáját. Pedig ez a hit csak akkor élő, ha bennünk élő. Így indult az Egyház, így indult a krisztusi tanítványság a feltámadás hitével, szeretetével. A feltámadás, a hit és a szeretet alapja a lényeg, nem pedig csak egy tétel akar lenni az életünkben, hanem egy óriási élmény, amely megváltoztatja az életünket. Nagyon fontos, hogy most ezt meglássuk, és ezekben a csöndes időkben, amikor csak lehetőségünk van rá, érdemes az evangéliumok utolsó fejezeteit elolvasni, ahol láthatjuk, hogyan változtak meg az apostolok, a tanítványok a feltámadás hitével és szeretetével.”

A világnak szüksége van arra, hogy higgyen Isten szeretetében

A sírtól elhengerített kő vonatkozásában Felföldi László atya rámutatott, hogy, bizony ott vannak ezek a kövek még nagyon sokszor, óriási teherként, tehetetlenségként a szívünkben, sorsunkban. Azzal, hogy azt gondoljuk: nem tudom elhinni, nem vagyok rá képes, ez már lehetetlen, kész, vége, menthetetlen és még sorolhatnám, hihetetlen nagy kövekkel zárjuk el magunkat az élet útjától, az öröm útjától, a szép közösségi vagy családi élettől. Valóban, nagyon sokszor mi magunk képtelenek vagyunk elhengeríteni a követ. De a sír elől a követ Isten hengerítette el, elhengerítve találták, és ez az a hit, amely képes a mi életünkben is Isten erejével ezt az új utat, ezt az új örömöt megteremteni.

A világnak szüksége van arra, hogy higgyen Isten szeretetében, de a lámpás, a hit fénye a mi kezünkben van. Merjük ezt a fényt egyre jobban megélni, egyre jobban ajándékozni: „Uram, Istenem, a szívünkben támadó hit oly váratlan, oly meglepő és hihetetlen, mint szent föltámadásod volt. Ez képtelennek látszott, nem csak a hitetlen világ előtt, de az apostolok előtt is, kiknek pedig nem egyszer előre megmondtad. S ezzel pedig megmutattad, hogy csak a szavakból, csak szimpátiával, csak a körötted való forgolódásból nem születik hit, még a te áldott szavadból sem. Uram, a feltámadásod erejét adod nekem a hitben. Add megértenem, milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön. Ezt a meglepő, lélegzetmegállító, gondolkodásunkat a sarkaiból kifordító szent erőt Isten rajtad mutatta meg, amikor a halálból feltámasztott. Ezt ajándékozod nekem a hitben, hogy ne csak a szavak, és szokások kiürülő formáiban, hogy ne csak az Isten iránt érzett köteles tisztelet és szeretet vonzalmával, de ezen eleven valóságtartalmára rátalálók ragaszkodásával és lendületével kiáltsam bele a halálról és semmiről beszélő világba, hogy élsz, éltetsz és magadévá teszel minket” zárta első örömúti elmélkedését Felföldi László atya.

Az elmélkedésről készült felvétel a YouTube-on ide kattintva megtekinthető.

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház / Papp E.