A kereszt: isten- és emberszeretetünk egyetlen hiteles jele – Örömúti elmélkedések II.

Az örömúti elmélkedések április 24-én, a társszékesegyházban megtartott és online közvetített második állomásán Felföldi László plébános atya a jeleket, életünk jeleit állította a középpontba, utalva János evangéliumának 20. fejezetére, melyben az üres sír látható jelei János apostol szívében a hit forrásává, üzeneteivé lettek. A jelek minden ember életében meghatározó jelentőséggel bírnak, és ma is velünk vannak a mindennapjainkban. Nem kell értük tennünk semmit: csak meglátni, fölfogni és elhinni, hogy utat mutatnak nekünk. Az életünk helyes útját, az isten- és emberszeretet útját mutatják meg számunkra. Örömúti elmélkedések élő közvetítése péntekenként 17.30-tól a YouTube-on. Az április 24-i örömúti elmélkedés ide kattintva a társszékesegyház YouTube-oldalán megtekinthető. 

Az egész életünk tele van jelekkel, jelzésekkel. A test jelzései, ha éhes vagyok, melegem van, fázok, beteg vagyok, nem jól érzem magam. A fájdalom is egy jel, hogy valami nincs rendben. De ott vannak a lélek jelei, mert a lelkünk is jelzi, ha vágyunk a csöndre, egy jó beszélgetésre, egy szép találkozásra Istennel, emberrel. A kapcsolataink titka is jelek sokasága. Hányszor hallottuk már: „Miért nem jelezted, hogy valami baj van? Miért nem szóltál? Szóltam, csak nem hallottad, csak nem fogtad föl.” Mert nem elég jeleket adni, a jelzéseket fel is kell fogni.

A jelek azért fontosak, mert belőlük tájékozódunk és általuk látjuk, hogy jó úton haladunk. De a jeleket csak akkor látjuk meg, csak akkor vesszük észre, ha valóban érző, nyitott szívvel, szemmel figyelünk. A szeretet is jelekkel dolgozik, a szeretetkapcsolataink is tele vannak jelekkel. Az ajándék is jel, a szeretetem jele. És persze ott vannak a természet jelei, melyeket meg kell tanulnunk olvasni. Nagyon fontos most a jelekről beszélnünk, mert a világ, az élet, amiben most vagyunk, egy picit más lett, de félő, hogy hamarosan ugyanúgy fel fog gyorsulni, mint korábban: gyorsan élünk, gyorsan megyünk, nincs időm… Ez a jelek vesztesége, mert nem lesz időm meglátni, észrevenni, felfogni, értelmezni, nem lesz időnk megbeszélni és így a jel, ami embertől, Istentől hozzám érkezett, nem tudja betölteni a feladatát. Az életünk titkai mindig ott vannak a természetben, gondoljunk a régi utazókra, akiknek a csillagvilág volt a GPS, a navigáció. A navigáció egy hajós kifejezés: navigare = hajózni, tájékozódni, úton lenni, célba érkezni. De ahhoz, hogy tudjunk navigálni, haladni, tájékozódni, fix pontok kellenek. Ilyen volt régen a csillagos ég – ami a mai napig ugyanaz – a az utazók számára: északon a sarkcsillag, a déli féltekén pedig a dél keresztje csillagkép, ami fix volt és változatlan, amihez mindig lehetett igazodni, hogy honnan jöttem, hol tartok és merre van az én irányom. Az életemben eligazodni is csak akkor tudok, ha vannak ilyen biztos pontjaink. Ez az életvezetés, melyben nem a műholdak, hanem emberek, szívek, Isten, hit, remény lehetnek csak az igazi fix pontjaim, melyekhez képest értelmezhetem a jeleket.

Az életünk nehéz helyzeteiben vagy döntéseiben szükségünk van jelekre és Isten mindig ad jeleket, akitől szabad és kell is jelet kérni. De észre kell venni, meg kell érteni és el kell fogadni, hogy életemnek igazi szép részeit, döntéseit, útjait a megértett és megvalósított isteni jelenek köszönhetem. Ami rossz volt az életemben, amit elrontottam, ami hiba, bűn volt, az a jelek semmibe vétele vagy a jelek elhanyagolása volt. A mai napig, ha egy nehéz vagy épp egy örömteli döntést kell meghoznom, akkor várom a jeleket. Kérem Istentől a jeleket, és amíg nem bizonyosodok meg róla, addig nem döntök. Mert csak akkor tudok jól lépni, akkor tudom az Isten akaratát teljesíteni, ha ezeket a jeleket megélem. Az életünk vezetéséhez így kapunk jeleket Istentől.

De a hit jelei még inkább fontosak, éltetők számunkra. János látta és hitt (Jn20, 8). Ő volt a szeretett tanítvány, ő állt legközelebb Jézushoz. Látta jézust meghalni, és amikor látja a sírban a jeleket, akkor megszületik benn a hit. Hogy mi volt biztosan az a hit, nem tudjuk, de az biztos, hogy élő, a Jézus Krisztushoz való kapcsolat mélysége született meg benne. Péter is ugyanúgy bemenet a sírba, látja ugyanazokat, amiket János apostol, de ő az akarattal, az értelemmel akarja ezt a világot érteni, benne még várakozás van. Aki csak ésszel akar ítélni, az nem fogja fel az életet, a szeretet, és nem fogja fel a föltámadást. Ehhez többre van szükségünk. Arra a többre, ami ott, János apostol szívében megvolt.

Isten régen és ma is ad jelet: Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. (Jn3, 14-17)

Ez a jel ma is ott van mindnyájunk életében, Istentől adott jel húsvét után is. A föltámadás titkának megértéshez a keresztet kell szemlélni, ezt a félelmetes és fájdalmas jelet, mely a mai világban, életünkben, isten- és emberszeretetünkben az egyetlen hiteles jel. Megélni és megérteni az igazi szeretetet csak az képes, aki megérti a keresztet, azt a jelet, amit Istentől kaptunk. És a jó hír, visszatérve János apostol szívéhez: a látta és hitt, ránk van bízva. János apostol a szívével lát. Miért? Mert szerette Jézust. De ez kevés, mert nem csak a tanítvány ő, aki szereti Jézust, hanem a tanítvány, akit Jézus szeretett. Aki tudja, hogy Jézus lelke mélyéig szereti, az tud hinni a feltámadásban. A szerető szív megért és hisz. A hit az értelem beleegyezését kívánja. Olyan igazsághoz juttatja az értelmet, amelyet a puszta okoskodással nem tudna megragadni. A hit olyan bizonyságot ad Istenről, amilyen az ő léte önmagában. Ma, holnap, holnapután ott lesznek a jelek az életünkben. családtagjaink, Isten vagy saját sorsunk jelei. Nem kell értük tennünk semmit csak meglátni, fölfogni, elhinni, hogy utat mutatnak nekünk. Az életünk jó útját, az isten- és emberszeretet útját. Legyünk bátrak felismerni és értelmezni ezeket a jeleket, hogy jól vezessük életünket a föltámadásnak, a hitnek, a szeretetnek biztos pontjait szemlélve.

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház