A szentelt barka hamuja – A hamvazkodás története

Ebben az évben február 17-én van hamvazószerda, amikor megkezdődik a nagyböjti időszak, a bemutatott szentmiséken a hívek a hamvazkodás szertartásában vesznek részt. Idén azonban a járványügyi előírásoknak megfelelően módosul a hamvazkodás szokásos szertartásrendje: ezúttal elmarad a hívek homlokának hamuval történő megkenése, helyette azt – az ősegyház hagyományait megelevenítve – a hívek fejére hintik majd a reggeli és az esti szentmisékben. Február 21-én, vasárnap is lesz lehetőség hamvazkodni: a 10.30-kor kezdődő szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatja be a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

A hamvazkodás szertartásának hagyománya a IV. századig nyúlik vissza, amikor a nyilvános bűnbánatot tartó és nagycsütörtökön feloldozást nyerő bűnbánók nagyböjt első napján mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Elmondták a bűnbánati zsoltárokat, majd a püspök a fejükre tette a kezét, megszórta őket hamuval, kirótta a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, kiutasította őket a templomból, miként az Úr kiutasította Ádámot a paradicsomból. A vezeklők ezek után nagyböjtben egészen nagycsütörtök napjáig nem mehettek be a templomba, csak az ajtóban állhattak meg és a betérő hívek imádságát kérték. Míg eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt, ám később a hívek közül sokan, csupán alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval.

A X. századtól terjedt el, hogy az atyák külön megáldották a hamut, melyet az előző évben virágvasárnap megszentelt pálmaág, Magyarországon a fűzfa barkájának elégetéséből visszamaradt, átszitált hamuból nyertek. A nyilvános vezeklés megszűntével, a XIV. századtól lett a hamvazkodás szertartása a nagyböjt kezdete. A pap helyi szokás szerint keresztet rajzol a hívő homlokára a hamuval, vagy a fejére hinti a hamut, a következő szavak kíséretében: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”.

© Magyarok Nagyasszonya-főplébánia