„A Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal…” – Pünkösdöt ünnepeltük a társszékesegyházban

A Szentlélek egyesítő erejét szoktuk említeni, amikor a szentmisék elején köszöntjük egymást, és valóban Isten Szent Lelke az, aki összetart bennünket, sőt aki az egész világot fenntartja – hallhattuk Csordás Gábor plébános atyától május 23-án, pünkösdvasárnap a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban bemutatott ünnepi szentmisében. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Az ünnep pedig arra tanít, hogy amit ünneplünk, azt meg is tudjuk élni, azaz együttműködve az életünkben folyamatosan jelen levő Szentlélekkel, arra folytassuk életutunkat, amerre ő vezet minket.

Csordás Gábor plébános atya ünnepi köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy Isten, amikor ebben a világban működik, mindig az ő Szentlelkén keresztül működik, és mi, akik Krisztushoz tartozunk, pünkösd napján azt ünnepeljük, hogy különleges módon is számíthatunk a Szentlélek segítségére, ugyanakkor emlékeztetjük magunkat arra is, hogy a Szentlélek mindig itt van, mindig jelen van és készen áll. Nekünk kell megtanítani önmagunkat arra, hogy hallgatni tudjunk rá. Nekünk kell úgy alakítani önmagunkat, hogy a hétköznapi életünkben aprópénzre válthassuk azt, hogy Isten Lelke itt áll mögöttünk és segíteni akar nekünk.

Van, hogy az ember kicsinek érzi magát, miközben tudja, hogy valami nagy dolgot tett. Ilyenkor érezzük, hogy nálunk nagyobb erők munkálkodnak az életünkben és érezzük, hogy nem magunktól vittük véghez ezeket a dolgokat. Amikor valami nagy és jó dolgot teszünk, amiről nem gondoltuk, hogy képesek vagyunk rá, akkor elég közelről és kézzel foghatóan tapasztaljuk a Szentlélek működését. Hiszen mióta a tanítványok megtapasztalták, azóta érezzük, hogy Isten Lelke működik az egyéni életünkben és a közösségeinkében is.

Elvontan hangzik, de mit jelent az hogy Isten Lelke működik? Amikor megbérmáltak bennünket, egyikünk fejére sem szálltak lángnyelvek, pedig annyira vártuk, és igazából nem történt semmi látványos, mégis tudjuk, hogy ott volt a Lélek és azóta is velünk van. Az első pünkösd, a Szentírás tanúsága szerint, látványos volt: földregésszerű hangok, szélvihar, lángnyelvek csaptak fel, de nem ez a pünkösdi események lényege, hanem az, hogy mit tett a tanítványokkal, hogy mire volt képes az a kis reszkető csapat, akik félve attól, hogy mesterük, Jézus sorsára jutnak, bezárkóztak és titokban gyűltek össze. És egyszer csak felülkerekedve a félelmeiken, kiállnak és elkezdik hirdetni Jézust és az ő evangéliumát. A Lélek tette képessé őket erre, mert a saját erejükből biztosan nem ment volna.

Így tehát a saját életemben is érdemes figyelni a Lélek működését. Amikor egy picit is sikerül felülkerekedni magamon, amikor sikerül legyőzni valami rosszat magamban, amikor megállom, hogy nem szólok vissza a másiknak, pedig annyira jólesne, amikor valamely rossz szokásomtól sikerül szabadulnom, az bizony a Lélek működése. Amikor legyőzve önzésemet és valami szép gesztust teszek a másik felé, az a Szentlélek működése. Sokszor rábukkanhatunk az életünkben, hiszen a Lélek itt van és nem is olyan elvont a működése. Itt van és működik bennünk, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk, mennyire tanulunk meg együttműködni vele. Az ünnep segít, és arra tanít minket, hogy amit ünneplünk, azt meg is tudjuk élni: együttműködjek a Szentlélekkel és amerre vezet, arra menjek vele.

A Szentlélek vezet bennünket. Ő adjon kitartást és erőt keresztény életünkhöz, ő tanítson meg bennünket szeretni egymást, ő formáljon bennünket közösséggé, hogy megtapasztaljuk azt, hogy jó az Isten közösségéhez tartozni, és hogy az Isten nem hagy magunkra bennünket, hanem a mai napig, napról-napra vezet minket – hallhattuk Csordás Gábor plébános atya pünkösdi elmélkedésében.

© Magyarok Nagyasszonya-főplébánia