Amikor pedig elérkezett a Szentlélek eljövetelének napja, „mind együtt voltak ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,1-4.)
Pünkösd napján megrendült a ház, nem kívül, nem falaiban, hanem belül, a benne lévőkben, az ő lelkükben. Erre a mindent
helyreigazító megrendülésre volt szükségük, hogy kinyissák az ajtót, hogy a félelem helyett az erő legyen bennük, hogy zavart az egység váltsa fel.
A tanítványok most már nem önmagukkal foglalkoztak, nem a saját életükkel voltak elfoglalva, hanem elkezdtek Krisztusról beszélni, azoknak, akik ott voltak, mindenféle népnek, és megértették őket.
Ezért kell nagyon kérnünk és befogadnunk a Szentlelket, mert csak akkor fognak megérteni bennünket, ha kilépünk a magunk féltéséből, létünk állandó védelmezéséből és elindulunk azok felé, bátran, de szeretettel, akik ott vannak a ház körül, az életünk körül.
Az első pünkösd a Szentlélek kiáradása az Egyház nyilvánossá születése, a közösség és a testvériség új ideje, új idő kezdete.
Ez az idő Isten ajándéka, a magasságból érkezik, de magával ragadja a tanítványokat és innen már rajtuk keresztül szólal meg, formálja át a világot.
Megérteni magunkat, küldetésünket és a világot, ezért kapjuk a Szentlelket. Erről jövendölt Jézus: „Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.”(Jn 16,13)
Ma is ugyanúgy vágyakozik minden ember a Lélek gyümölcseire, ma is ránk bízza a Mester, hogy fogadjuk be és engedjük, hogy működjenek bennünk és rajtunk keresztül „a Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22)
Valami megmozdult, valami elindult tehát.
Felföldi László
plébános
Kunszery Gyula: Pünkösd
És amikor elérkeztek
a Pünkösdnek napjai,
összegyűltek egy kis házban
Krisztus első papjai.
És hirtelen lőn az égből
mint egy sebes szélvihar
s betölté az egész házat
zengő-zúgó égi zaj.
És eloszlott tüzes nyelvek
lebegtek a szobában,
s az isteni Szentlélekkel
betelének mindnyájan.
S akik eddig gyávák voltak,
bátrak lettek hirtelen,
s a tudatlan agyvelőkben
kigyulladt az Értelem.
S kik eddig a zsidón kívül
nem tudtak más nyelveket,
minden nyelven hirdették már
a krisztusi elveket.
És kiket a sanda kétely
oly gyorsan megrendíte:
ingadozó tamásoknak
megszilárdult a Hite.
Köztük eddig egyetértés
alig-alig lehetett,
s fellángolt most a szívükben
az isteni Szeretet!
© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház