Ahol szeretet és egyetértés van, ott van az Isten – Az utolsó vacsorára emlékeztünk a nagycsütörtöki szentmisében

Egyházmegyei rendelkezésnek megfelelően a járványügyi helyzet miatt bizonytalan ideig szünetelnek a nyilvánosan bemutatott szentmisék templomainkban. Ezért a Magyarok Nagyasszonya-főplébánia udvarán virágvasárnap, a szent három napon és húsvétvasárnap, a biztonsági előírásokat szem előtt tartó nyilvános, tábori szentmiséket mutatnak be a plébánián szolgáló atyák. Április elsején, nagycsütörtökön, Jézus Krisztus elárulásának, elfogásának napján, a szentmise, a papság és az Oltáriszentség alapításának ünnepnapján az utolsó vacsorára emlékezve celebrált ünnepi szentmisét Csordás Gábor plébános atya, koncelebráltak Figeczki Balázs atya, Jakus Ottó atya, Németh István atya és Szidor János atya.

Csordás Gábor plébános atya a szeretet áldozathozataláról beszélt ünnepi elmélkedésében. Személyes gyermekkori emlékeit elevenítette fel, amikor a nagyszülei visszaemlékezései alapján mesélt a 80-100 évvel ezelőtti életkörülményekről, amikor a családoknak komoly áldozatot kellett hozni azért, hogy étel kerüljön a családi asztalra vagy épp taníttatni tudják a gyermekeket.

Mennyi áldozat kellett ahhoz, hogy egy gyermek felnőjön és életet kezdhessen? Mennyi áldozat van egy jól működő család életében, mennyi áldozatot hoz egy szülő a gyermekért? Aztán később a gyermek is áldozatot hoz, amikor már a szülő szorul ápolásra vagy odafigyelésre. Mennyi áldozat van egy párkapcsolatban annak érdekében, hogy működjön az a kapcsolat? Hányszor kell feláldoznom a saját magam akaratát, kényelmét és még sok minden mást? Nincsen család, sőt igazi közösség sincs olyan emberek nélkül, akik a másik javát helyezik saját maguk érdeke elé. Nincs egyház, ha nincs Jézus Krisztus, aki a saját életét helyezte mindannyink üdvössége és örök életünk elé.

Talán nem véletlen, hogy épp egy zsidó családi ünnep alkalmát választja Jézus, azért, hogy közösségbe gyűjtse tanítványait. Hisz, ahogy annak idején a zsidók parancsba kapták, hogy az Egyiptomból való kivonulás emlékére gyűljön össze a család, rendezzenek lakomát és ott emlékezzenek meg arról, hogy mit tett értük a szabadító Isten, úgy az utolsó vacsorán Jézus is parancsba adja az ő közösségének, az ő népének, hogy évről évre, sőt még gyakrabban összegyűljenek, összegyűljünk és ünnepeljük azt, amit tett értünk. Jézus önfeláldozó szeretete az, ami valóban összegyűjt minket.

Az az igazi szeretet, amely áldozatot hoz, amelyik nem csak mondja, hanem teszi is. Az igazi szeretet pedig ezt az áldozathozatalt nagy-nagy alázatban teszi. Nem felhánytorgatva a másiknak, nem gőgösen, nem uralkodva, hanem nagy-nagy, igazi krisztusi alázattal és igazi krisztusi önfeláldozással. Minden közösség mögött rengeteg áldozathozatal van. Az egyház közössége mögött van a legnagyobb áldozat, Krisztus keresztáldozata, ugyanakkor ott van minden egyes keresztény ember meghozott áldozata. Ott vannak a vértanúk, akik szó szerint feláldozzák az életüket, a hitvallók, akik az egész életüket úgy élik, hogy a krisztusi szeretetnek lesznek a tanúivá.

Mi, keresztény emberek így hozzunk napról-napra áldozatot!Tudjuk, hogyan kell, Krisztus megtanította nekünk és folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy nekünk is így kell tennünk. Erőt is ad hozzá és segítséget is ad hozzá. Az Eucharisztiában szó szerint táplál bennünket, és ez a táplálék igenis képessé tesz minket, hogy megtanuljuk tőle a szeretetet, aztán pedig legyőzve minden külső-belső akadályt, meg tudjuk élni, hogy: Ahol szeretet és egyetértés, ott van az Isten – énekeljük. Mert Isten a szeretet és csak rajtunk múlik, mennyire valósul meg köztünk az ő nagy műve, a szeretet – zárta prédikációját Csordás Gábor atya.

A szentmise végén az atyák leszedték a plébánia udvarán felállított tábori oltárról annak minden díszét, Jézus szenvedésének és ruháitól való megfosztásának szimbolizálására. Majd a szentmise csendben fejeződött be.

A nagycsütörtöki szentmise az utolsó vacsorát, Krisztus elfogatását, szenvedéseinek kezdetét és hangulatát idézte: a papok fehér miseruhát viseltek, az oltár fel volt díszítve. A Dicsőség dallamára egyszerre szólaltak meg a csengők és az orgona. Azután elnémultak, ami már előrevetíti a nagypénteki liturgia hangulatát, ahol Jézus kivégzése és kereszthalála miatt már megjelenik a szomorúság és a fájdalom, egészen nagyszombat estig.

© Magyarok Nagyasszonya-főplébánia / Papp Erika