Az Eucharisztia mozzanatai közérthetően – Németh István diakónus tartott előadást a plébánián

Az Eucharisztia mozzanatairól fogalmazott meg hasznos információkat közérthető módon Németh István diakónus május 23-án, szerdán az esti szentmise után a társszékesegyházi plébánia dísztermében. Az Eucharisztikus Kongresszusra történő lelki felkészülés jegyében az Oltáriszentség az Egyház életében címmel tartott előadást a Serra Közösség szervezte.

A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban szolgáló diakónus hangsúlyozta, hogy nem tudományosan megfogalmazott előadást jött tartani, hanem praktikus, közérthető információkat szeretne átadni arról, hogy mi miért történik az Eucharisztia során.

Német István elmondta, az Eucharisztia „anyaga”, a kenyér és a bor, melyek közül a kenyér kizárólag búzából készülhet kovász nélkül, a bor pedig piros vagy fehér szőlőből, de praktikus okokból a fehér bor használata terjedt el. Az Eucharisztia során a borhoz egy kevés vizet öntenek, melynek magyarázata Jézus koráig nyúlik vissza, amikor a bort a tartósítás miatt addig forralták, amíg csak szirup maradt vissza belőle, és minden egyes lakomán vizezni kellett. Jézus is így cselekedhetett az Utolsó Vacsorán.

A szentmise közbeni eucharisztikus kenyér megtörésének mozzanatáról kiemelte, hogy csak a miséző pap végezheti, esetleg egy diakónus vagy egy koncelebráns. A kenyértörés gesztusa ugyanis, „amit Krisztus az utolsó vacsorán tett, és az apostoli időktől kezdve az egész eucharisztikus cselekmény neve lett, azt jelenti, hogy a sok hívő az élet egyetlen kenyerében – aki a világ üdvösségéért meghalt és föltámadott Krisztus – részesülve egyetlen testet alkot (1Kor 10,17)” nagy figyelemmel kell végezni.

Az Eucharisztiát a hívők úgy is kapják, mint ellenszert, ami megszabadítja őket a mindennapos vétkektől és megőriz a halálos bűnöktől, miként ez kiviláglik a szentmise különböző részeiből. „És mintegy ellenméregül nyújtotta, hogy ez megszabadítson a mindennapi bűnöktől, és előre megvédjen a halálos bűnnel szemben. Ezen felül azt kívánta, hogy ez legyen a mi eljövendő dicsőségünk és örök boldogságunk záloga, és jelképe annak az egyetlen testnek, amelynek Ő a feje” (1Kor 11,3; Ef 5,23), s amelyhez mindannyian a hit, a remény és a szeretet legszorosabb kötelékével kapcsolódjunk: hogy „mindnyájan ugyanazt valljuk, ne szakadozzunk pártokra” (1Kor 1,10).

A diakónus rámutatott, a szentmise elején lévő bűnbánati aktus célja a résztvevők fölkészítése a szent misztériumok méltó ünneplésére, és nem a bűnök eltörlése, így a súlyos bűnök megbocsátása tekintetében nem pótolhatja a bűnbánat szentségét.

A hívek rendszerint a szentmisében áldoznak, a szentmise rendjében megszabott pillanatban, azaz közvetlenül a miséző pap áldozása után. Az áldozás módja térdelve vagy állva történik, és a hívőnek joga van ahhoz, hogy saját választása szerint a nyelvére kérje a szent ostyát vagy kézbe akar áldozni. Arra azonban különleges figyelemmel kell ügyelnie a papnak, hogy az áldozó azonnal magához vegye a szent ostyát, és ne távozzon el kezében az Eucharisztiával, nehogy megszentségtelenítse azt – fogalmazta meg Németh István diakónus az áldozás rendjéhez kapcsolódóan.

A két szín alatti áldozás lehetőségeit, vagyis, hogy Krisztus Vérét közvetlenül a kehelyből vegyék magukhoz a hívők, vagy az áldoztató belemártsa a szent ostyát, a Római Misekönyv szabályozza. Nem megengedett, hogy az áldozó maga mártsa bele az ostyát a kehelybe, és a bemártott ostyát sem veheti kézbe. Az, hogy kinek és milyen alkalommal van lehetősége két szín alatt áldozni, a II. Vatikáni Zsinat a püspöki karok döntésére bízta – zárta gondolatait az Eucharisztiáról a fiatal diakónus, akinek pappá szentelése 2018. június 23-án lesz Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban.

@ Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház / – PE –