Az utolsó vacsorára emlékezett Bosák Nándor püspök a nagycsütörtöki szentmisén

 „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek.” (Lk 22,15) Az utolsó vacsora történéseit felidéző nagycsütörtök esti ünnepi szentmisén Jézusnak az apostolokhoz intézett szavaival nyitotta meg a szent három nap ünneplését  Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye nyugalmazott püspöke a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Az ünnepi szentmisén jelen volt Keresztes László nyugalmazott lelkipásztor és Felföldi László, általános helynök, a társszékesegyház plébánosa is. A ceremónián került sor a lábmosás ünnepi szertartására is. 

Bosák Nándor püspök atya a homíliájában az utolsó vacsora eseményeinek mélységére hívta fel a figyelmet, köztük a lábmosás szertartására. Bosák Nándor kiemelte, hogy Jézus Krisztus ezen az estén szeretetének legnagyobb jelét adta a tanítványainak. A nagycsütörtöki olvasmányban hallható ószövetségi ígéretet, valamint Isten és a nép közötti szövetség leírását így magyarázta: „Isten kiválasztotta a népét és megígérte, hogy üdvösséget szerez számukra; a zsidók húsvéti vacsorája ennek a szövetségnek az emléke. Minden esztendőben, amikor asztalhoz ülnek húsvét éjszakáján, akkor erre az isteni ajándékra, a szövetségre emlékeznek.”

A nagycsütörtöki szentleckében Pál apostol szavain keresztül hallhattunk Jézus szeretetének legfontosabb megnyilvánulásáról, testének és vérének átváltoztatásáról: „Mert Jézus ebbe a kenyérbe és borba, ebbe a szentségbe akarta belesűríteni egész megváltói életének, megváltói cselekedetének, üdvösségszerző életének a magját. Életét, halálát és föltámadását.”– hangsúlyozta a püspök atya, majd beszédének utolsó szakaszában Jézus Krisztus lelkének megismerésére buzdított: „Amikor az egyház nagycsütörtök éjszakáján ezekre az eseményekre emlékezik, képeket mutat nekünk, mint egy mozaikot a történésekről, melyek segítenek megérteni mindazt, ami Jézus Krisztus lelkében van.” A Debrecen Nyíregyházi egyházmegye első püspöke prédikációjában arra is rámutatott, hogy az utolsó vacsorának ebben a momentumában Jézus egyaránt szólt az apostolokhoz és a mennyei Atyához. Tanítványait pedig barátainak és nem szolgáinak nevezte, hiszen a szolga csak kötelességből teszi, amit parancsolnak neki: még Júdást is barátjának nevezte a Getszemáni kertben.

Végezetül a főpásztor kiemelte, hogy a Megváltó egész tanításának lényege, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeret minket. Az utolsó vacsorára tekintve nem elég csak a szavakat, és a gesztusokat figyelni, hiszen ezek mögött ott van Krisztus lelkülete. A nagycsütörtöki szertatás, mint az utolsó vacsora felidézése, segít minket abban, hogy a történéseket mélyebben megélve méltóképpen ünnepeljük Jézus Krisztus feltámadását húsvét ünnepén – zárta elmélkedését Bosák Nándor.

A nagycsütörtöki liturgia részeként került sor a lábmosás szertartására is. Ahogy Jézus megmosta tanítványainak lábát az utolsó vacsora előtt, úgy Felföldi László plébános is megmosta a jelen levő akolitusok lábait.

A szentmise végén az Oltáriszentséget őrzési helyére vitték: ezzel jelképezve Jézus elfogatását és elhurcolását. Az oltárról leszedték minden díszét és az oltárterítőt: ezt nevezzük oltárfosztásnak, Jézus szenvedésének és ruháitól való megfosztásának szimbolizálására, majd a szentmise csendben fejeződött be.

 

@ Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház / Stefán Szilvia, Papp Erika