Felföldi László plébános, Szent István vértanú ünnepén: Hiszek Krisztusban, aki azt ígérte, hogy a Szentlélek majd megsegít, majd mellém áll utamon

Karácsony másnapján a liturgia fehér színe pirosra változik, a vér és a szenvedés színére. Szenteste, Jézus születésekor megnyílt az ég, hogy földre szálljon az Üdvözítő, de megnyílt ma is, hogy befogadja Szent István vértanú lelkét: az első keresztény vértanúra emlékezünk karácsony másnapján, az apostolok által kinevezett hét diákonus egyikére, akit a Názáreti Jézus követőjeként, bátor tanúságtétele miatt 34-ben halálra ítéltek és megköveztek Jeruzsálemben. „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján!” – mondta bíráinak István, aki a szörnyű népítélet alatt folyamatosan imádkozott és így szólt: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet”. Majd térdre esett s még akkor is fennhangon gyilkosaiért könyörgött: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!”

Szent István vértanúra emlékezve Palánki Ferenc, debrecen-nyíregyházi megyéspüspök körlevélben fordult a hívekhez, melyet karácsony másnapján, Szent István vértanú ünnepén ismertettek a hívekkel az egyházmegye templomaiban.

A főpásztori gondolatok felolvasását követően Felföldi László, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa szentbeszédében a karácsony, a remény és a fény hármasára irányította a figyelmünket, melyek mindannyiunk szívében benne lakoznak. Ha nincs fény és nincs megnyílt ég az életünkben, és nincs reményteli jövőképünk, akkor nem haladunk az utunkon. Laci atya szerint jó úton, az élet, a világosság és a szeretet útján akkor járunk, ha van előttünk reményteli jövőkép, és ott van Jézus, akit követni lehet, aki a megnyílt ég fényében éli a szeretetet.

„Ez az út, ez a fény Szent István vértanú fénye, a karácsony és Jézus fénye, amelyben, ha hiszek, akkor ezen az úton el lehet indulni. Nincs mire és nincs kire várnunk. Szent István vértanú is ilyen hívő emberekkel találkozott az apostolok személyében, akik azt mondták: Mi találkoztunk Krisztussal és mi hiszünk benne. És István is azt mondta: Akkor én is hiszek!” – elmélkedett Laci atya.

Ha hisszük, hogy mi is megtapasztaljuk ezt az erőt, akkor olyan segítséget, olyan biztonságot kapunk a Szentlélek által, amely közel engedi az embereket Istenhez.

„Ha azt akarom, hogy a jót, a tisztát, a szépet, az Istent akarom képviselni, lesz hozzá erőm, lesz hozzá bölcsességem. Nem nekem, mert én ahhoz gyenge vagyok, én ahhoz kevés vagyok. De hiszek Krisztusban, aki azt ígérte, hogy a Szentlélek majd megsegít, majd mellém áll utamon. Ahogy Szent István vértanú mellé odaállt, úgy fog majd mellém is odaállni. És Jézus fényében biztonsággal vezet majd minket egy olyan úton, amelyben olyan lelki szeretet lakozik, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, szív föl nem fogott, de amelyet Isten küld azoknak, akik hisznek Őbenne” – zárta karácsony másodnapi homíliáját Laci atya.