Gyászfeldolgozás és elengedés – megszelídül a gyász okozta bánat

Hogyan engedjük el szeretteinket, milyen módon készülhetünk fel a halálra, fel lehet-e rá készülni? Hogyan dolgozzuk fel veszteségeinket? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Tegzes Katalin s.a. nővér, a Segítő Nővérek Kongregációjának tagja a Házasság hete csütörtök esti előadásán a társszékesegyház plébániáján február 15-én.

Katalin nővér hangsúlyozta, hogy a halál az áteredő bűn következménye, és maga az élet készít fel minket a halálra. Rámutatott ugyanakkor, hogy amíg megtanítanak minket megszerezni dolgokat, azok elvesztésének megtanítása kimarad az életünkből. Pedig a halál is veszteség, ezért fontos a veszteség, az elveszítés megtanulása. A halál, szeretteink elvesztése életünk elkerülhetetlen velejárója, amikor a gyász részeként mérhetetlen bánatot és szomorúságot érzünk, amelyet fel kell dolgoznunk. Olyan, mint egy seb, amelynek be kell gyógyulnia. A gyász feldolgozásában segítséget nyújthat számunkra a környezetünk. Néha elég, ha valaki csak meghallgat bennünket, néha erőt ad egy néma ölelés, vagy egy kedves gesztus a másiktól.

Az előadó szerint nem mindennapi kihívást jelent együtt menni a haldoklóval szenvedéseinek állomásain, akinek ebben a helyzetben a legnagyobb félelme az egyedüllét, ugyanakkor úgy kell őt kísérnünk, hogy ne úgy élje meg életének ezt az állomását, mintha teher lenne számunkra. Segítséget jelenthet a haldokló számára, ha érzi, hogy elfogadjuk az ő emberi, fizikai és lelki határait. Sokszor elegendő számukra a jelenlétünk, és hogy érezzék, elengedjük őket.

Jézus maga adta az embereknek azt az ajándékot, hogy a földi életből eltávozó eljusson teremtettsége céljához. A hitnek kiemelt szerepe van a gyászban, a veszteség feldolgozásában, hiszen életben tartja a reményt, hogy szerettünk már egy jobb helyen van, és bár a gyászolónak nehéz, az idő múlásával enyhül a fájdalma.

Katalin nővér előadása rendhagyó módon egy nagyon meghitt elcsendesedéssel zárult. Minden résztvevő kapott egy kis szívet a kezébe, majd elérzékenyülve hallgatták a nővér szép és meghitt gondolatait, miközben megélhették saját gyászukat.

@ Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház