Hálaadás és köszönet – harminc fiatal bérmálkozott idén egyházközségünkben

A bérmálás a keresztény nagykorúság szentsége. A bérmálkozottak a Szentlélek kegyelméből mindennapi életükben szóval és tettel is tanúságot tesznek keresztény hitükről, és annak tanításai szerint élnek. Egyházközségünkben 2020. szeptember 20-án harminc fiatalnak szolgáltatta ki a szentséget Felföldi László helynök, plébános. Egyházmegyénkben a fennálló járványügyi helyzet miatt – Palánki Ferenc megyéspüspök megbízásából – a plébánosok vezetik a szentség kiszolgáltatásának szertartását.

Az ünnepi szentmisén a bérmálkozók családtagjaik és egyházközségünk közösségében, bérmaszüleik támogatása mellett közös fogadalomtétellel újították meg korábbi keresztségi ígéretüket, majd egyenként járultak a szentséget kiszolgáltató plébános elé, aki megszentelt olajjal kente meg homlokukat, majd kézfogással köszöntötte a fiatalokat: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét! Békesség veled!”

Felföldi László atya elmélkedésében háláját és köszönetét fejezte ki a bérmálkozók szüleinek, keresztszüleinek, akik évekkel ezelőtt ígéretet tettek egy kicsiny gyermek testi, lelki és szellemi növekedésében való közreműködésre, és most is itt vannak, mert megtartották ígéretüket és részesülhetnek Isten ajándékában.

Szülőkhöz, bérmaszülőkhöz

A szülőkhöz és a bérmaszülőkhöz szólva elmondta, hogy egy fiatal életének legnagyobb ereje, ha azt érzi és hordozhatja a szívében, hogy valaki mögötte áll. Ezt jelzi a bérmáláskor a vállára tett kéz, ami nem szimbólum, hanem attól sokkal több és sokkal nehezebb. Csak akkor tudunk bátran haladni, lépni az életben, ha érezzük, hogy valaki szorítja a vállam és bíztat: Ne félj! Menj! Dönts! Lépj! Ha érzem, hogy valaki fogja a vállam és visszaránt: Ezt ne csináld! Ezt meg ne próbáld még egyszer! Ettől óvakodj! Csak így lehet egy fiatal szívnek, az élet útján induló léleknek előre haladni.

Édesanyákhoz, keresztanyákhoz, nagymamákhoz

Mint ahogy önök is, mi is, úgy ők is sok sebet fognak kapni. Az élet nagy sebeit igazából az anyai, a női szív tudja jól gyógyítani. Ott kell lenni mellettük ennek a nyitott szívnek, nyitott ajtónak a biztonságával és erejével, hogy bármikor, amikor sebet kapnak gyógyulhassanak, és újra lendületbe jöjjenek az élet útján.

Édesapákhoz, keresztapákhoz, nagypapákhoz

Az élet legsúlyosabb dolgait csak az apák, a férfiak tudják megtanítania a fiatal szívnek. Ilyen az igen és a nem. A bérmálás szertartása azzal kezdődik, hogy ki kell mondani, hiszek és ellentmondok. Valamire igent kell mondanom és valamire nemet. Az élet sorsát, útját csak az tudja jól vezetni, aki tud határozott igent és nemet mondani. De a nem fogalmát, valóságát és erejét csak az apa, csak a férfi tudja megtanítani. Ez az életben maradásnak, a szép életvezetésnek a feltétele, mert ha nem fognak tudni adott élethelyzetekben kőkemény nemet mondani, akkor a sors, az élet elvérezteti őket. Hiába tanítottuk őket bármilyen szépre és jóra, ha nincs bástyájuk, ha nincs védőfaluk, akkor az igenjük és a lelkesedésük önmagában nagyon kevés és nagyon gyenge lesz.

Az életből vett történet

Egy nagyvállalkozó fia az édesapa mellett nagyon komoly és felelős beosztásba került, óriás fizetéssel, luxuskocsival, de szép lassan a kábítószer teljesen tönkretette az életét, lerombolta, semmivé lett. Az édesapa mindent megtett, hogy megmentse a fia életét. Megkereste a legjobb klinikát, a legjobb orvosokat és valóban sikerült is néhány hónap múlva talpra állítani. Néhány nap volt már csak hátra, hogy kijöjjön a kórházból, amikor fölment a legfelső emeletre és kiugrott az ablakon. Hagyott üzenetet, melyben leírta az orvosának: Doktor úr! Ön mindet megtett értem, megmentette az életemet, de az életemnek nem tudott értelmet adni. Amikor az orvos leült a szülőkkel, elmondta nekik: „Meg tudtam gyógyítani, de nem vagyok Isten, az élet értelmét senkinek nem tudom megadni.”
Mindnyájunk szívében vagy rész, egy olyan mélység, ahol csak az Isten tud színre lépni. Nagyon sok mindent meg tudunk adni a fiataloknak, gyermekeknek nevelésben, szeretetben. De nagy-nagy súlya van az életnek, amit ember nem tud megadni, csak az Isten, és ezért rendkívül fontos, hogy a mi határaink végén – és hiszem, hogy minden szülő megélte már, amikor nem tudott mit kezdeni, amikor vége lett az erejének, a bölcsességének, amikor, tehetetlennek érezte magát – ott jön az Isten. Ha elvezettem hozzá a gyermeket, ha leültettem vele, ha segítettem, hogy kapcsolata, ereje legyen az Istennel. És akkor bármi történik, megtalálja az élet értelmét és biztonságát. Mert az élet igazi értelmét csak az Isten tudja a szívünknek megadni.

A bérmálkozókhoz

Kedves megbérmáltak! Kedves lányok! Óriási szeretetre, az élet legnagyobb titkára teremtett és hívott benneteket az Isten, az anyaságra, a családra. Az élet nagy döntései, igenjei és nemjei előttetek vannak, egyetlen szép életetek rendkívül értékes, ne adjátok olcsón. Ne engedjétek, hogy a cél előtt lerombolják, bemocskolják, tönkre tegyék azt. Legyetek határozottak, hogy az életben egyszer majd nagy hálaadás és öröm szülessen a szívetekben. Legyetek igényesek, mint Isten különlegesen szép teremtményei!
Kedves fiúk! Az ember életének legnehezebb és legtitkosabb feladata a férfivá válás. A férfi az a belső erő, az a gondolkodásmód, az a képesség, aki vállalni tudja az áldozatot, a szenvedést az igazságért, a rábízott feladatért, a szeretetért, a jövőért. Keressetek az életetekben olyan férfiakat, akikre felnéztek, akikre, úgy érzitek, büszkék lehetettek. Töltsetek velük sok időt, tanuljatok tőlük, beszélgessetek velük életről, hitről, a férfi szenvedéséről, a sorsról. Egy harc kezdődik most a sorsotokban, a jónak és a rossznak a küzdelme. Ebből nem tudjátok magatokat kivonni. De hogy melyik oldalon fogtok győzni, hogy engeditek-e, hogy az élet, a sors bedaráljon, tönkre tegyen benneteket, vagy az életnek, a jóságnak, a szeretetnek a győztesei lesztek, az rajtatok múlik. Vigyázzatok a hitnek erre az erejére, melyez ma mindent megkaptatok, és amit nektek kell kibontakoztatni.

Kedves lányok és fiúk! Azt szeretném, ha majd egyszer, 10-15 év múlva valahol, utcán összefutva rám köszönnétek, és azt mondanátok: „Laci atya! Mi már fogtunk kezet, a bérmáláskor. Amit akkor ígértem, megtartottam. Jó ember, jó keresztény, Krisztus erős, határozott tanítványa maradtam.” Ez lesz az igazi nagyság, az igazi erő a sorsotokban, és hiszem, hogy ti is, én is akkor erre ugyanazt tudjuk majd mondani: Köszönöm.

Fotó: Andrejkovics János
© Magyarok Nagyasszonya Egyházközség / PE