Hamu, éhség, csend – Németh István atya elmélkedése hamvazószerdán

Hamu, éhség, csend. Ez a három dolog a legmeghatározóbb hamvazószerdán: hamut hintünk magunkra, egész nap böjtölünk, legvégső soron éhezünk, és egy kicsit lecsendesedik minden – ha az életünk nem is, a liturgia mindenképpen. Mit üzen ez a három dolog a nagyböjt kezdetén? Mire akarják ezek a szimbólumok felhívni a figyelmet? Németh István káplán atya hamvazószerdai elmélkedését közöljük.

A hamu…

… a legfontosabb a három közül. Tulajdonképpen nincsen sok értéke, szinte alig tudjuk valamire felhasználni az életben. Teljesen értéktelennek tűnik, sőt mi több egy kicsit taszító is. Koszos lesz tőle a ruhánk, sőt mi több mi magunk is.

Azonban a Teremtés könyvének elbeszélése szerint Istennek mégis fontos a hamu, a por. Az Isten fel tudja ezeket használni és megalkotja a föld porából az embert. Az Isten a hamunak értelmet ad, mert ő abban már látja az embert, az életet.

A hamu, a por kettős dologra emlékeztet: egyrészről arra, hogy meg fogunk halni és semmi más nem marad belőlünk, mint hamu és por. Másrészről a hamu az emberi lét alapjára is felhívja a figyelmünket. A Biblia szavaival élve az ember a hamuból, a porból ered. Mindannyian a semmiből lettünk, azért, mert az Isten akart minket.

A hamu semmi. A létünk a semmiből van azért, mert az Isten akart minket. A hamu emlékeztet minket arra, hogy az Isten a semmiből is életet tud csinálni. A mi életünk is a semmiből ered és ez Istennek köszönhető.

Az éhség…

… egész nap foglalkoztatott minket. Mit jelent az éhség? Miért fontos a nagyböjtben az, hogy tényleg böjtöljünk a szó szoros értelmében és ne együnk?

Elsőként látnunk kell, hogy mi a célja annak, hogy nem eszünk. Ha csak az egész rólunk szól, akkor semmi értelme nincs. A böjtnek nem az az igazi lényege, hogy fogyjak, szebb legyek. Nem is az, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy képes vagyok az önmegtartóztatásra. De még csak az se a böjt igazi mondanivalója, hogy teljesítsem az egyházi parancsot. Ha csak ezek vannak előttünk, akkor a böjtnek a középpontjában mi magunk vagyunk.

Pedig a böjtnek az Istenről kell szólnia. Hogyan lehet ez?

Egész nap éhezünk. Nagyon sokszor gondolunk az éhségre, hatalmas lehet bennünk a vágy, hogy végre együnk valamit. Mintha egész nap egy hang ordítana: adj valamit ennem, mert élni akarok, küzdök az életemért! De érdekes módon evés nélkül is életben vagyunk.

Egy egész nap evés nélkül tudatosíthatja bennünk azt, hogy élni akarunk. Ilyenkor őszintén el tudunk azon gondolkodni, hogy végső soron mégis mi tart minket életben. Amikor nem eszünk, rádöbbenhetünk arra, hogy az Isten maga tart minket életben.

Az éhségünk annak a jele lehet, hogy maga az Isten az, aki minket életben tart.

A csend…

Hamvazószerda harmadik nagy szimbóluma a csend. Talán a világban ezt a nagy csendet nem érezzük. De a liturgiában mindenképpen: kevesebbet szól az orgona, kevesebbet éneklünk, többször tartunk csendet. Jó ilyenkor az is, ha a saját életünket is próbáljuk lecsendesíteni.

Azt mondja a szólás, hogy hallgatni arany. Valóban vannak olyan élethelyzeteink, amikor jobb semmit se szólni, hanem inkább hallgatni és figyelni. A nagyböjt is ilyen idő lesz. Amikor hagyhatjuk Istent beszélni és mi ezért többet hallgathatunk. Az Isten szeretne hozzánk szólni, de ehhez az szükséges, hogy mi is lecsendesedjünk – hagyjuk őt beszélni.

Mit akar nekünk az Úr mondani? Hová vezet minket az Isten? Az Isten minden körülmények között az életünk célját akarja nekünk megmutatni: az üdvösséget.

A csend emlékeztet minket arra, hogy az Isten üdvösségre hívott minket.

Hamvazószerda három szimbóluma: a hamu, az éhség és a csend az emberi élet legfontosabb szakaszait helyezi előtérbe. Az Isten az, aki minket életre hív, amire a hamu emlékeztet minket. Az Isten az, aki minket életben tart, amire az éhségünk emlékeztet. Az Isten az is, aki az életünk célját, az üdvösséget akarja nekünk, amire a csend hívja fel a figyelmünket.

Hamvazószerda három szimbóluma azt üzeni, hogy az Isten mindig velünk van. Ezt pedig nekünk fel kell fedeznünk – ez az igazi megtérés.

Németh István, káplán

© Magyarok Nagyasszonya-főplébánia