Hamvazószerdán a társszékesegyházban is megkezdődött a nagyböjti készület a húsvétra

Lilába, a bűnbánat színébe öltözködött a liturgia a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban február 14-én, hamvazószerdán, ahol 18 órától ünnepi szentmisén szolgáltatták ki a hamvazkodás szentelményét a híveknek, amikor a pap megszentelt hamuval jelölte meg homlokukat a bűnbánat jeleként. Hamvazószerdán megkezdődött a negyvennapos böjt, mellyel a katolikus keresztények Jézus feltámadásának ünnepére készülnek fel. A szentmisét Bosák Nándor nyugalmazott püspök mutatta be.

 

A hamvazkodás szokása az őskeresztény hagyományokig nyúlik vissza, amikor a hívők a bűneik miatti vezeklés részeként zsákból készült ruhát öltöttek magukra, majd hamut szórtak a fejükre. A liturgikus könyvekből tudjuk, hogy a IV. században a római bazilikákban külön pap állt a vezeklők rendelkezésére, akikhez gyónni mehettek. Súlyos és nyilvános bűn esetén a gyóntató a hívőnek egy hamuval meghintett vezeklőruhát adott át, akinek egy kolostorban kellett a gyóntató által kirótt negyvennapos vezeklést elvégeznie. Csak ennek végén vették vissza nagycsütörtökön az Egyház teljes közösségébe.

A nyilvános vezeklés eltűnése után, a X. században a római nép hamuval meghintve, énekelve és mezítláb vonult a szentmisére. Ami ebből mára megmaradt, az a hamvazkodás ma is szokásos rítusa, melyhez az előző év virágvasárnapján használt pálmaágak (nálunk szentelt barkaágak) elégetésekor keletkezett hamut használják fel. A pap hamvazószerdán ezzel a megszentelt hamuval rajzol keresztet a hívek homlokára, minden élet mulandóságának emlékeként, miközben a következőket mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” Vagy: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!”.

@ Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház