Május a Szűzanya hónapja – Hajdu István káplán atya ünnepi gondolatai

“Szűz Máriát nem csak azért választotta ki Isten, hogy Jézus anyja legyen, hanem azért, hogy a mienk is” – mondta egykoron Boldog Brenner János. Május az égi édesanyánk, a Boldogságos Szűz Mária hónapja, melynek első vasárnapján az édesanyákat és a nagymamákat ünnepeljük. Hajdu István atya, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház káplánjának ünnepi gondolatait közöljük:

Minden esztendőben, amikor elérkezik május hava, az ember szívét betölti egy érzés, amely megerősíti őt a mindennapi teendőiben. Elmúlt a tél, a hideg, a bolondos április is tovaszállt. Május van. A nappalok hosszabbak és melegebbek, az éjjelek pedig hűvösek. A fák még inkább színesek, mint zöldek, virágaikban pompáznak. A rétekre fényűző, tarka szőnyeget terít a tavasz. Szárba szökkenek a vetések, amelyek megajándékoznak majd minket a mindennapi kenyérrel. Az ág ringatta fészkekben már új generációt költ a vadmadár, és dús orgonaillat köszönti reggel a felkelő Napot. Az ember terveket sző, hogyan alakítsa életét, mind egyénileg, mind közösségi szinten. Legyen az jövő, család, munka, a dolgos napok megtelnek élettel, mint a természet, még ha sok nehézség is adódik a mindennapokban.

Május van. Krisztus népe pedig Szűz Máriának ajánlja a legszebb hónap alkonyát. A májusi estéken a hívó harangszó, a Boldogasszonyt dicsérő énekeink felejthetetlen dallamai, a loretói litánia invokációi és az Eucharisztia előtt felszálló, imát szimbolizáló tömjénfüst éppen úgy elválaszthatatlan az egyházi év májusától, mint maga a Mária-tisztelet a keresztény élettől.

Ez a közel 800 éves (az 1500-as években Loreto városában már nyilvánosan végzett), a Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság, a maga szépségével arra hívja tekintetünket, hogy mi is elmélkedjünk a Szent Szűz üdvösségrendjében betöltött szerepéről. Isten szűz Anyját, az erények hordozóját, az ószövetségi előképekben jövendölt Boldogasszonyt, az Oltalmazót, a Királynőt kéri: „Könyörögj érettünk!”. Kérjük Őt, mint gyermek az édesanyját, hogy segítsen bennünket. Segítsen, hogy mindig a mennyei Atya akarata szerint alakítsuk életünket, segítsen, hogy valóban megtegyük mindazt, amit Szent Fia mond nekünk, segítsen bennünket, hogy a Szentlélek elárasszon kegyelmével és Isten országának megjelenítői legyünk ebben a világban.

Szűz Mária a mi Anyánk, akire Jézus nagypénteken, agóniája közben rábízott minket, Szent János apostol képében. Így válunk valóban Jézus hiteles tanúivá, tanítványaivá, igazán húsvéti emberekké a történelem nagyszombatjain.

Szentatyánk, Ferenc pápa éppen ezért rendelte el „Mária az Egyház Anyja” emléknapját, Pünkösd főünnepét követő hétfőn: „A földi zarándokútját járó Egyház nap mint nap megtapasztalja Mária anyai közelségében, hogy küzdelmeiben nincs egyedül. Anyai kéz vezeti Isten népét az üdvösség útján. Az égen feltűnő nagy, a megdicsőült Istenanya számunkra nem valami távoli, szép szimbólum, hanem az Egyház reménycsillaga: Isten népe a teljességre, az örök boldogságra hivatott. Róma emeritus püspöke, XVI. Benedek pápa 2005 Nagyboldogasszony ünnepén elhangzott homíliájának gondolatai segítsenek bennünket, hogy felismerjük Máriának, az Egyház Anyjának mennyei, ugyanakkor hozzánk nagyon is közeli gondoskodásának, szerető figyelmének örömteli valóságát: A mennyben van egy édesanyánk. Az ég nyitva áll, a mennyországnak szíve van”.

Május van. Ilyenkor égi Édesanyánk mellett, a hónap első vasárnapján a földi édesanyákra is tekintünk. Köszöntjük saját édesanyánkat, akár itt, akár az élet túlsó partján van már. Köszöntünk minden édesanyát, akiknek Isten adta életünk legnagyobb szolgálatát. Mert édesanyánk nélkül nem lennénk ezen a világon. Ahogyan Isten szolgája, Mindszenty József bíboros mondja: „Is­ten vég­te­len böl­cses­sé­ge ezer és ezer mó­dot ta­lált vol­na ar­ra, mi­ként je­len­jék meg itt a föl­dön, hogy a meg­vál­tás mű­vét vég­hez­vi­gye, de azt az anyák ve­gyék ki­tün­te­tés­nek, hogy egy anyá­nak a kar­ja­in je­lent meg és egy anya ol­da­lán har­col­ta vé­gig is­te­ni éle­tét.” Maga a teremtő Isten szentelte meg az édesanyai hivatást. Hiszen Urunk Jézus Krisztus fogantatásával beteljesedett Isten terve, amelyet az emberről elgondolt. Ehhez pedig szükség volt egy názáreti ifjú lány igenjére, aki ez által anya lett, Istennek Szent Anyja. Méltó megköszöni ezért az édesanyáknak, hogy ők is igent mondanak, elfogadják a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza őket. Hosszan lehetne ecsetelni az édesanyai hivatás szépségét és magasztosságát, mégis minden szó kevés ahhoz, hogy ezt megtegyük. Amint a loretói litánia invokációi se tudják maradéktalanul kifejezni a keresztény ember kötődősét, szeretetét Szűz Máriához. Alapigazság, hogy minden emberi életet a hivatás tesz értékessé, mely olyan, egész életünket kitöltő, felkészültségre és állhatatosságra épülő program, amely se többet se kevesebbet nem kíván, mint az egész életünket a földön.

Május van, Szűz Mária hónapja, amikor bontakozik az élet és virágba borul a természet. Köszöntjük Isten Édesanyját, kérje Szent Fiát, hogy az életet szerető, az életért fáradozó hivatásunkban, mindannyian állhatatosak lehessünk.

Hajdu István
a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház káplánja

Forrás: Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet