Megélni gyászt, megbocsájtást és nagylelkűséget – Keresztes László atya aranymiséjét ünnepeltük

Keresztes László nyugalmazott lelkipásztor, címzetes apát és kanonok, püspöki tanácsos aranymisét mutatott be pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából 2021. június 19-én Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Az idén 80 esztendős, így kettős évfordulót ünneplő atyával együtt misézett Palánki Ferenc megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott püspök, Fodor András püspöki helynök, aki szintén idén ünnepelte aranymiséséjét, a Váci Egyházmegyéből érkezett Hefler Gábor atya, aki évfolyamtársa volt Keresztes László atyának, Csordás Gábor atya, a társszékesegyház plébánosa, valamint egyházmegyénk papjai. A szentmise szónoka Takács Alajos sajószentpéteri plébános, érseki tanácsos volt.

Keresztes László atyát Egerben szentelték pappá 1971-ben. Szendrőn, Nyíregyházán, Gyöngyösön és Sajószentpéteren volt káplán, majd plébánosként Tiszapalkonyán, Nyíregyházán, Oroson és Kótajon szolgált. 2017-től 2020-ig a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház nyugalmazott lelkipásztoraként hirdette az evangéliumot. Keresztes László atya 49 év szolgálat után, 2020 karácsonyán köszönt el a tevékeny papi évektől, hogy aztán visszatérve kettős évfordulót ünnepeljen a társszékesegyházban.

A szentmise kezdetén Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte az aranymisés oltártestvérét, hálát adva a Jóistennek és méltatva László atya – ahogy fogalmazott –  fél évszázados, derűs, papi szolgálatát.

Az Egri Főegyházmegye sajószentpéteri plébániájáról érkezett szónok, Takács Alajos atya ünnepi prédikációjában felelevenítette papi életük személyes élményeit, közös állomásait. Hallhattunk László atya fiatalkorának emlékképeiről, dinamikus, robbanékony, ugyanakkor szabálykövető, versenysportoló múltjáról, a bányászévekről, valamint arról, ahogy az Úr meghívta őt a papi hivatás szolgálatára. Alajos atya kiemelte, hogy bár László atya papi életének nem a leghosszabb idejét töltötte Nyíregyházán, ahol 1974-76 között káplánként, 1990-94 között helyettes plébánosként, majd 2017-től nyugdíjas lelkipásztorként szolgálta az egyházközséget, mégis számtalan személyes emlék köti ide.
Méltatta, hogy a papi hivatás ötven éve alatt László atya közel 2000 prédikációs jegyzetet készített és juttatott el paptestvéreinek, számos alkalommal a cursillók lelkes segítőjeként kapcsolódott be az evangelizációba, melyen keresztül sok embert elvezetett a Krisztusban történő újjászületésre.

A tékozló fiúról szóló példabeszédet megelevenítő evangéliumi rész magyarázatát is László atya egy korábbi elmélkedésvázlatából idézte a szónok:

Mennyei Atyánk, akinek köszönhetjük az életünket, aki minden élet forrása, aki egyetlen pillanatra sem hagy el bennünket, mert belénk rejtette az ő egyszülött fiát, Jézus Krisztust, már a fogantatásunk pillanatában. Jóllehet, ezt a nagy ajándékot sem a magzat, sem a kisgyermek, de a bűnös ember sem tudja birtokba venni, de azért él és azért haldoklik bennünk Jézus Krisztus, hogy amikor bajba kerülünk és hozzá sóhajtunk, akkor a lehető legközelebb legyen hozzánk, és segítsen bennünket. Ő így segítette a tékozló fiút is, aki eltékozolta a kapott örökséget, ám a benne haldokló és lelkét kilehellő Jézustól kapott új erőre. A szeretet lelke élesztette őt újjá. Jézus gondolatai mindig készen állnak, de ő mindaddig rejtve marad számunkra, amig mi hittel el nem fogadjuk az ő uralmát az életünk fölött.

Hol van az Isten? Sokszor mondjuk, hogy mindenhol, de kevésbé gondolunk arra, amit Szent Ágoston mondott, aki kereste az Istent mindenhol, és végül magában találta meg. Jézus a Szentlélekkel van jelen emberi testünkben és azért halt meg, hogy bennünket életre keltsen. Lelkipásztorként, atyaként olyan otthont kell teremtenünk, ahova a tékozló fiú is haza mer menni és úgy kell élni, mint a Mennyei Atya, aki hazavár, akinek nagy-nagy fájdalma a mi távolságtartásunk. Ahhoz, hogy mi magunk atyává válhassunk, meg kell élnünk a gyászt, a megbocsátást és a nagylelkűséget, ezért a Jóisten arra hív, hogy merjük elveszíteni, amink van, és ő az igaz élettel ajándékoz meg bennünket. Megbocsájtani is úgy szoktunk, hogy közben nem felejtünk, pedig a Jóisten szívbeli megbocsájtást kér. Amikor a nagylelkűségről beszélünk, arra kell gondolnunk, hogy minden ember a testvérünk. Kísértés számunkra, hogy együttérző apák legyünk, de nagylelkűség nélkül nem lehetünk azok – hangoztak fel az aranymisés lelkipásztor egykori gondolatai.

A szentmise végén a Serra Közösség tagjai, Smied Lászlóné és Muskóczki Tiborné köszöntötték Keresztes László atyát, mint a papi- és szerzetesi hivatásokért imádkozó, 25 évvel ezelőtt alakult helyi közösség első káplánját.

László atya az aranymisés áldás előtt megköszönte paptestvéreinek és a híveknek, hogy vele ünnepeltek, valamint kérte őket, hogy mindazt, amit rajta keresztül a Jóistentől kaptak és értékként szívükben őriznek, adják tovább cselekedeteken, szolgálatokon keresztül, hogy mindig Krisztus legyen bennük, bennünk az Úr.

Az aranymise után szeretetvendégség várta a híveket a Magyarok Nagyasszonya-főplébánián.

Az aranymise egyházközségünk YouTube-csatornáján IDE KATTINTVA megtekinthető.

© Magyarok Nagyasszonya-főplébánia