Nagyböjti küzdelmeink – Nagy Zsolt káplán atya írása

A lemondás – egy démon, amely megfélemlíti a hívő ember lelkét. A nagyböjti lemondás testi-lelki küzdelem, a lelki harc időszaka, amikor az imádság segít küzdelmünkben, hogy képesek legyünk – Isten segítségével – változtatni azon, amin tudunk változtatni. Küzdelmeink nem hiábavalók: meg kell élnünk a nagyhét démoni félelmeit, kétségbeesését, elhagyatottságát ahhoz, hogy aztán a mi szívünkbe is beköszöntsön a húsvét hajnala. A nagyböjt idején folytatott küzdelmeinkről Nagy Zsolt atya, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház káplánja gondolatait közöljük:

Jézus megkísértésének történetével indultunk el negyvennapos zarándoklatunkra az idei nagyböjt 1. vasárnapján, amikor Márk evangéliumában azt olvastuk, hogy „A Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.” (Mk 1,12). Az evangéliumi szakasz olvasásakor az alábbi kis mese jutott eszembe:

Egyszer egy király fia elindult lóháton, hogy megkeresse a királykisasszonyát, akit majd feleségül fog venni. Egy erdőbe érve találkozott egy öreg remetével, aki elmondta neki, hogy innen egy hármas útelágazáshoz fog érni. Mindhárom út előtt lesz egy tábla.
– Az elsőn ez áll:
„Aki ez úton halad, maga nem koplal, de a lova bizonnyal éhen hal!”
– A másikra meg az:
„Ki ez úton halad, a lova nem koplal, de maga éhen hal!”
– A középsőn pedig:
„Ki ez útra merészel lépni, a szárnyas farkas száz darabra tépi!”
A remete azt tanácsolta neki, hogy a középső utat válassza. A királyfi tovább indult és valóban egy hármas útelágazáshoz ért, ahol aztán megállt és elgondolkodott.
– Ha az elsőt választom, akkor én életben maradok, de a lovam elpusztul. Ami jól hangzik, de a lovam nélkül nehéz lesz folytatni az utat. Ki tudja, hogy milyen hosszú lesz az út…
– Ha második utat választom, akkor a lovam fogja túlélni, de én meghalok és nem találkozhatom a királykisasszonyommal…
– Ha középső úton indulok el, akkor találkozom a szárnyas farkassal, ami száz darabra fog tépni…
Főhősünk sokat tépelődött, de hallgatva a remete szavára, a középső utat választotta. Elindult lovával és útja során valóban találkozott a szárnyas farkassal, ami rátámadt és száz darabra akarta tépni, de a királyfi megküzdött vele és legyőzte.

A pusztában böjtölő Jézus (William Dyce festménye, 1860 körül)

Jézus a pusztában vadállatokkal volt együtt. Bennünk is vannak olyan „vadállatok”, melyek száz darabra akarnak tépni. Szárnyas farkasok, melyekkel szembe kell néznünk. A nagyböjti időszak alkalom arra, hogy találkozzunk és megküzdjünk velük. Mik lehetnek ezek?

Amikor nem tartom magam értékesnek,
amikor számít az, hogy mások mit gondolnak rólam,
amikor nem fordítok elég időt a kapcsolataimra,
amikor engedem, hogy felszínessé váljon az ima életem,
amikor csak a facebook-on élek közösségi életet,
amikor az ígéretemet nem tartom be,
amikor engedek a tisztátalan gondolatoknak,
amikor viccelődéseimmel sebet ejtek másokon,
amikor lustaságból nem megyek vasárnap misére,
amikor mindig ellent mondok a szüleimnek,
amikor ne veszem észre, hogy társam segítségre szorul,
amikor irigy vagyok más életére…

Ezek azok a „vadállatok”, amelyek szét akarnak engem tépni, megtépázni a lelkem. A Lélek engem is kivitt a pusztába, hogy próbára tegyen, hogy találkozzam a szárnyas farkasommal. Nekem milyen „vadállataim” vannak? Milyen démonokkal kell megküzdenem?

Nagy Zsolt
káplán

@ Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház