Palánki Ferenc megyéspüspök körlevele egyházmegyénk családjaihoz a Szent Család vasárnapján

Palánki Ferenc megyéspüspök körlevélben szólította meg egyházmegyénk családjait a Szent Család vasárnapján, amelyet az alábbiakban adunk közre:

 

Krisztusban Szeretett Testvéreim!

Ma, Szent Család ünnepén körlevélben fordulok hozzátok, hogy benső azonosulással közösen tanúsíthassuk: „Maga Isten a szerzője a házasságnak, amely különböző javakkal és célokkal rendelkezik, és ezek igen nagy jelentőségűek az emberi nem fönnmaradása, az egyes családtagok személyes fejlődése és örök sorsa, valamint magának a családnak és az egész társadalomnak méltósága, biztonsága, békéje és jóléte szempontjából” (Gaudium et Spes, 48.)

Szent Család ünnepét XV. Benedek pápa 1920-ban iktatta anyaszentegyházunk liturgikus kalendáriumába, és kijelölte napját a karácsonyi ünnepkörben. Karácsony mindenekelőtt azért jelent családi ünnepet, mert Isten megtestesült Igéje egy családban született közénk, növekedett emberré, sajátította el az emberi élethez szükséges tudni- és tennivalókat, és készült fel üdvözítő küldetése teljesítésére.

Szent Család ünnepén nem csupán ünnepélyességgel köszöntjük Jézust, Máriát és Szent Józsefet, és családi közösségüknek hódolunk, hanem újra kibetűzzük a család nélkülözhetetlen fontosságának mibenlétét az egyház és a társadalom javára.

A mai ünnep bevezetése óta eltelt 100 esztendő során alaposan és mélyrehatóan megváltozott az a társadalmi légkör hazánkban, Európában és az egész világon, amelyben a család betölti Istentől rendelt küldetését.

Jelenkorunkban az Isten által akart házasság és családi élet társadalmunk egyik legveszélyeztetettebb valósága, mert bomlasztó-romboló ideológiai támadások célpontjául választották azok, akik „úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a has, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, eszüket a földieken járatják” (Fil 3,18b-19).

Sokat hallhatunk a házasság és a család válságáról. Persze válságban van az egész emberiség Istentől elszakadt része. A családi élet válságával függ össze az egész társadalmi élet ziláltsága, az ifjúság nevelésének nehézkessége vagy teljes hiánya, a fiatalkorúak bűnözésének növekedése, nem beszélve a papi és szerzetesi hivatások drámai csökkenéséről.

A közélet felelősei részéről családbarát állami intézkedésekre volt és van szükség, hogy a családok égető gazdasági-társadalmi problémáin enyhíthessenek. A gazdasági-társadalmi kérdések megoldásához — miként az emberi élet minden egyéb viszonylatában — sürgősen szükség van erkölcsi megújulásra. Ebben a megújulásban a katolikus keresztény hívőknek, egyedülállóknak, házasoknak és családoknak élenjáró szolgálatot kell ellátniuk: tanúságot kell tenniük az evangéliumi életről és a belőle forrásozó örömről.

Közülünk boldognak vallhatja magát az, aki összetartó, több generációs családi közösségben nőhetett fel, és családosként ilyen családi élet megvalósítását célul tűzte ki magának, és e cél elérése érdekében szövetségeseként küzd az oldalán hitvestársa és minden más családtagja.

Szent Család ünnepe cselekvési programot kínál fel mindenkinek: családosoknak és nem családosoknak, de elkötelezetten családpártiaknak. Vegyük számba ennek a cselekvési programnak kiemelt fontosságú elemeit:

  • Isten megtestesült Igéje világra jövetelének helyéül a családot választotta, és ezzel a családi életformára feltétlen igent mondott, és alkalmassá nyilvánította arra, hogy benne az élet valamennyi viszontagsága és a korszellem negatív befolyásai ellenére a gyermekek oltalmazó szeretetben, egészséges jelleművé felnövekedjenek, emberi értékeikben kiteljesedjenek, és megkapják későbbi felnőtt életükhöz a kellő érzelmi, értelmi és akarati megalapozást. A házastársak elmélyülése — önmaguk kölcsönös ajándékozása és elfogadása alapján létrejövő — bensőséges egységükben és gyermekeik java megkívánja a feltétel és visszavonás nélküli teljes hűségüket és házastársi közösségük fölbonthatatlanságát.
  • A család az „élet és a szeretet bensőséges közössége” (Gaudium et Spes, 48.), ezért feladata, hogy egyre inkább váljon életadó, -oltalmazó és –gyarapító szeretetközösséggé. A család lényegét és feladatát minden korszakban a szentháromságos agapé-szeretet határozza meg. Ennél fogva a családnak az a küldetése, hogy őrizze, kinyilvánítsa és közölje mindenkivel azt a szeretetet, amely eleven visszhangja és tükröződése annak a szeretetnek, mellyel Isten szereti az emberi nemet és az Úr Krisztus az ő menyasszonyát, az Egyházat (vö. Ef 5,28-33).
  • A család Istentől kapott négyszeres küldetést teljesít. 1. Megvalósítja a szabad személyek közösségét. 2. Az élet szolgálatában (továbbadásában és nevelés általi kiteljesedésében) áll. Az élet Isten kifejezett akarata szerinti szolgálata magában foglalja a természetes életnek mint ajándéknak az elfogadását, és vonatkozik a természetfölötti, a kegyelmi életre is. 3. Részt vesz a közjó gyarapítására irányuló társadalmi erőfeszítésekben. 4. Értékőrzően és -elmélyítően részesedik anyaszentegyházunk életében és küldetésében (vö. II. János Pál pápa, Familiaris consortio, 17.).
  • Szűz Mária és Szent József „fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,…” (Lk 2,22), tehát hogy Istennek szenteljék. Ennek az ószövetségi törvényi rendelkezésnek követése Szűz Mária és Szent József engedelmes hitének megvallása, amely elutasítja a megalkuvást és nem kér könnyítéseket. Szűz Mária és Szent József nem a saját, természetes kívánságaiknak engedelmeskedtek, hanem a szövetség üdvösségszerző Istenének. Ebből kikövetkeztethetjük, hogy egy család sem hozhat létre önmagából és önmagától üdvös viszonyokat.

A család a társadalom alapsejtje, az evangélium hirdetésének első helye és a krisztusi hit átadásának semmi mással nem pótolható közege. A család az az elsődleges közösség, amelyben az eredményesség reményével adható tovább és jól elsajátítható a krisztusi hit, még mielőtt a gyermekek részt vennének hitoktatáson. A katolikus keresztény hit továbbadását megnehezíti a szülők töredékes hitismerete, alkalomszerű hitgyakorlata és a hittudat elerőtlenedése. Ezek azonban olyan hiányosságok, amelyek pótlásáért sokat tehetnek a szülők.

  • Jézus, Szűz Mária és Szent József együtt álltak Istene elé a családi és a közösségi (zsinagógai) imádkozásban. Jézus feltámadása után a benne hívők folytatják ezt az imádkozást (vö. ApCsel 1,14).

Minden család beláthatja, hogy szüksége van a közös imádkozásra. Az együtt imádkozó család megnyílik Isten világára, mert nem elégedhet meg a véges földi élet kínálataival. Az imádkozó család „erőfeszítéseivel, odaadásával Isten után vágyódik, az istendicséretben kilép önmagából, és az Urat szemlélve túllép a maga korlátain” (Ferenc pápa, Gaudete et exultate, 147).

  • Szűz Mária és Szent József annak tudatában őrizték, nevelték és avatták be népük vallási hagyományába a gyermek Jézust, hogy ez a gyermek nem az övék, hanem a szövetség Istenéé.

Minden gyermek szülei gyermeke, de mindenekelőtt Isten teremtménye, az Ő képmása. Ezzel pedig minden gyermek Istentől kapott üzenet szülei és a társadalom számára. „A gyermekek mint a család eleven tagjai a maguk módján hozzájárulnak a szülők megszentelődéséhez” (Gaudium et Spes, 48.).

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Bizakodó vagyok, mert tapasztalom, sok katolikus családban él a hit, az egymást megbecsülő és áldozatos szeretet. Meggyőződésem, a szentségi házasságban és az evangéliumnak érvényt szerző családi életben a családtagok igazi boldogságot ajándékozhatnak egymásnak, és hitből fakadó tanúságtételüket képesek mások számára meghívóan megélni egyházunkban és társadalmunkban.

Ebben a reményben imádkozom egyházmegyénk minden családjáért és a házasságkötés előtt álló minden fiatalért.

A Szent Család közbenjárását kérve adom főpásztori áldásomat Mindnyájatokra.

Debrecen, 2020. december 27., Szent Család ünnepén

Ferenc püspök
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

© Magyarok Nagyasszonya-főplébánia