Személyi változások: kinevezése miatt búcsúzik Nagy Zsolt káplán atya Nyíregyházától

Palánki Ferenc megyéspüspök 2018 júniusában ismertette a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papságát érintő, augusztus 1-én életbe lépő áthelyezéseket és kinevezéseket, mely a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház közösségének életébe is változást hoz majd, mivel a főpásztor Nagy Zsolt atyát, a társszékesegyház káplánját plébániai kormányzónak nevezte ki a demecseri Sarlós Boldogasszony Plébániára. Nagy Zsolt atyát 2012-ben szentelték pappá és 2016 óta szolgálja káplánként a társszékesegyház egyházközségét. A leendő plébániai kormányzót kinevezéséről, búcsúzásról, a Nyíregyházán töltött évekről, élményeiről kérdeztük.

– Kisvárda és Nyíregyháza után augusztus 1-től Demecser a következő szolgálati helye, ahova plébániai kormányzóként érkezik. Hogyan fogadta a váltást és milyen tervekkel, várakozással érkezik Demecserbe?

– Nagyon örülök az első önálló szolgálati helyemnek, hiszen négy év Kisvárdán és két év Nyíregyházán eltöltött idő után, a demecseri plébánia már egy önálló hely. Káplánként még a plébános felügyelete mellett kellett szolgálnom, ami azt is jelentette, hogy nem nekem kellett vállalni a felelősséget, nem nekem kellett a nagy döntéseket meghozni. Mikor azonban az ember megkapja az első önálló kinevezését, akkor sok minden megváltozik. Az önállósággal együtt megnő a felelősség is, amit most már az enyém. Szóval, izgatottan tekintek erre az új, kihívásokkal teli lelkipásztori szolgálatra, mely azt gondolom, hogy rengeteg lehetőséget hordoz magában. A plébániai kormányzói és a plébánosi feladatokat tekintve  nagy különbség nincsen, azaz plébániai kormányzóként ugyanazok a feladatok várnak rám, mintha plébános lennék. 

– Hogyan gondol vissza a Nyíregyházán töltött éveire? Melyek a legszebb, leginkább emlékezetes élményei, emlékei? Mi mindent kapott ezektől az évektől, amelyekről úgy érzi, hogy a személyiségét is alakította, gazdagította?

– A Nyíregyházán töltött évek igazán sokszínűek voltak. Hálás vagyok az Istennek, hogy nagyon sok mindent kaptam és tanulhattam azalatt a két esztendő alatt, amit itt töltöttem el. Nagyon sok változás történt ezen időszak alatt a plébánia életében, melyek önmagukban is nagyon sok újdonságot hoztak az életembe, hiszen engem is változtattak, alakítottak: volt egy plébánosváltás,  aztán az első év után a plébániára költözött egy nyugdíjas atya és egy diakónus is. Nagyon jó élmény volt Keresztes László  nyugdíjas atya beköltözése a plébániára. Látni egy idős lelkipásztor életvidámságát és derűjét, ami nem kopott meg idős kora ellenére sem. Fiatal papként szinte vágytam arra, hogy így tudjak majd én is megöregedni. Aztán ott vannak a plébánosok is: Tóth László és Felföldi László atyák személyében két igazán különböző karakterű plébános mellett teljesítettem szolgálatot, és mindkettőjüktől nagyon sokat tanultam. Aztán a sok fiatal, akikkel akár az ifjúsági csoportban, vagy a szentségi felkészítők ideje alatt találkoztam. Látni őket, ahogy felnőnek, ahogyan változnak, és persze örülni annak, hogy ebben nekem is részem lehetett. És persze ott vannak az egyházközség hívei, akikkel akár a szentmisén, akár más közösségi alkalmakon kapcsolatba kerülhettem. Akiktől sokszor kaptam pozitív visszajelzéseket és dicsértet, ami mindig nagyon jólesett. Végezetül, de nem utolsó sorban ott vannak a világi munkatársaim, akikkel itt kerültem közelebbi kapcsolatba. Mindig jó látni azt, hogy akárhova is kerül az ember, mindig vannak olyan világiak, akik szeretnének az egyházért tenni, a plébánia közösségének segíteni. Hála Istennek, sok ilyen embert ismerhettem meg a nyíregyházi plébánián is. 

– A váltás, változás, költözés egyfajta búcsú, de egyben valami új kezdete is. Lelkipásztorként hogy éli meg a nyíregyházi hívektől való elszakadást? 

– Azt mondják, hogy a búcsúzás annak nehéz, aki marad, aki pedig megy, annak egy kicsit könnyebb. Ez valahol igaz az én életemre is. Káplánként természetes, hogy néhány év után elhelyeznek bennünket. Nagyon sok és sokféle emberrel  kerülünk kapcsolatba és az elszakadást mindenki másképp éli meg. Számomra ez soha sem jelentett nehézséget. Olyan típusú ember vagyok, akinek a búcsú eddig nem jelentett gondot. Persze sohasem fogom elfelejteni azokat, akiket Nyíregyházán megismertem,  hiszen mindenkihez köt egy-egy élmény, beszélgetés vagy találkozás. Ezeket nem tudja az ember elfelejteni. De  számomra mindig azok a legfontosabbak, akikkel adott pillanatban találkozom, akikhez a lelkipásztori küldetésem szól.

– Ön az egyházmegye ifjúsági referenseként is tevékenykedett a kápláni szolgálat mellett. Számos ifjúsági rendezvény és zarándoklat aktív szervezője volt. Ezt a feladatkört a jövőben is Ön látja majd el? Vagy a távozás befolyásolja majd az ifjúsággal való kapcsolatát, jelenlétét a mindennapi életükben? 

– Plébániai kormányzóként lényegesen több feladatom lesz, mint eddig káplánként volt. Káplánként talán könnyebben el tudtam látni az ifjúsági referensi feladatokat. De hogy ezeknek a tennivalóknak hogyan tudok megfelelni plébániai kormányzóként, még  egyelőre nem látom. Az biztos, hogy amíg el tudom látni a teendőket és össze tudom egyeztetni a plébániai kormányzóság feladataival, és persze a püspök atya másképp nem rendelkezik, addig szívesen végzem a két szolgálatot egymás mellett a jövőben. 

Nagy Zsolt atya a társszékesegyházban utolsó alkalommal augusztus 19-én, vasárnap 18 órától misézik majd. 

@ Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház / PE