“Tudom és hiszem, hogy akit ti Istennek hívtok, van és létezik” – a Férfi Klub vendége volt Mónus József cél- és távlövő íjász

Hittel harcol, az akarat erejével, eredményei emberfelettiek, pedig íjat 13 éve fogott először kezébe, ám azóta minden korábbi magyar- és világcsúcsot túlszárnyalt és lett négyszeres világbajnok és huszonnégyszeres világrekorder a hajdúnánási harci cél- és távlövő íjász. Győzelmeit, világcsúcsait mégsem saját becsvágya, hanem nemzeti múltunk dicsőítése vezérli. Felföldi László plébános meghívására érkezett a Férfi Klub április 18-i rendezvényére a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébániájára Mónus József, ahol hitvallásáról és tanúságtételéről hallhattak az érdeklődők.

Mónus József a gépész üzemmérnöki pályát hátrahagyva, negyvenévesen kezdett íjjal lőni. Nem tanulta, soha senki nem tanította a fogásokra, hanem belülről fakadóan igyekezett megérteni a lövések titkát. Az első két évben sportíjászként még önmagáért és az eredményekért harcolt. Számtalan versenyen vett részt, ám miután szinte mindig győzött, a versenyzés világa kiégett számára és új kihívásokat keresett: ebből lett a harci cél- és távlövészet. Ma nemzeti múltunk legnemesebb fegyverével, az íjjal hívja fel a világ figyelmét a magyarságra:
„Ma szegény vagyok, de gazdagabb, mint valaha bármikor voltam, mert felépítettem egy világot, ahova csak azokat engedem be, akiket akarok, és most ezt a világot, az én világomat szeretném nektek megmutatni. Magyarnak születtem, és sorsom, hogy a józan ész határán túl lőve mutassam meg magyarságunkat a világnak, a múltunkért, a magyar zászlóért. Hiszen rengeteg magyar hős halt meg az elmúlt századokban azért, hogy ma itt legyünk ezen az előadáson. Az ő tiszteletüket akarom kivívni az eredményekkel. És hiszem, hogy ők látják ezt onnan fentről. Nem járok templomba. De tudom és hiszem, hogy akit ti Istennek hívtok, van és létezik. Számtalanszor megtapasztaltam. Én ebben a szellemben járom a világot, ezzel mutatom meg a világnak Isten létezését” – fogalmazta meg hitvallásában Mónus József.

Harci íjászként bejárta a világot: Olaszországban, Törökországban, Kínában, Mongóliában, az Egyesült Államokban és Dél-Koreában több tízezer – ahogy ő nevezi ellenfeleit – harcossal mérkőzött meg azért, hogy újra és újra magasba emelje a magyar lobogót. Lövés előtt mindig felteszi a kérdést ellenfeleinek: „Van még itt valaki, aki szeretne a magyarok ellen harcolni? Az álljon ide! De nem ismerek olyan harcost, akinek megengedném, hogy legyőzzön. Így a győztes jogán eddig 183 alkalommal emeltem fel a magyar zászlót a magasba.”

Merevszarvú íjait és nyílvesszőit saját műhelyében készíti. Naponta 500-szor lő, felkészülési időszakban 1000-szer. Az elmúlt években 8000 harci nyílvesszőt készített, melyek közül 8 bármekkora távolságon és időjárási körülmények között bevethető. Amelyik nyílvessző már győzött, az nem harcol többé, felkerül a dicsőség falára.

Abban a pillanatban, amikor tökéletesre feszül a húr és ellövi a nyílvesszőt, érzi az isteni jelenlétet, a megállíthatatlan harci erőt, nemzeti múltunk tiszteletét és kitör belőle a farkas félelmetes ordítása, ezért nevezik ellenfelei Fehér Farkasnak:
„Akkor lövöm el a nyílvesszőt, amikor tudom, hogy eltalálom a célt. Amíg nem érzem minden idegszálammal, fel se húzom az íjat. Addig várok, amíg nem jön ez az érzés, amikor félelmet nem tanúsítva, a hibára esélyt nem adva, a feladatra koncentrálva, hogy szét kell lőni a célt. Mert nem hibázhatok. Egy harcos nem hibázhat. Egy lehetősége van, ha azt kihagyja lelövik. Még ha közben többen vesznek is körül, kizárom a külvilágot és tudom, hogy melyik a legalkalmasabb pillanat, mert akkor csak én vagyok és a cél, semmi más, és tudom, hogy sikerül. Mert ott van velem az íjam és az Isten. Mert ez az egész a hitről, az akaratról és a kitartásról szól. A hitem irányítja a nyílvesszőt. Hit nélkül ezt nem lehet csinálni” – folytatta a világbajnok és -rekorder íjász.

Majd előadása végén hangsúlyozta, hogy nem magáról akart beszélni, hanem a hit általa megtapasztalt erejéről: „Eszköz vagyok az Isten kezében. Én hittel húzom fel az íjamat, mások fizikai erővel. Sorsom, hogy magyarnak születtem és hogy a magam módján, a győztes jogán mutassam meg a világnak a magyar zászlót! Nekem ez a sors jutott, ezt választottam és ezért képes vagyok bárkivel megküzdeni. És ti is, mindannyian, abban a környezetben, ahol boldogok vagytok és ez a boldogság a hittel és a magyar zászló tiszteletével párosul, akkor ugyanazt a harcot vívjátok, mint én. Akkor ti is harcosok vagytok.”

A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébániáján tett látogatását követő napokban Mónus József az amerikai kontinensre utazik, hogy ismét megtapasztalja Isten jelenlétét és magasba emelje a magyar lobogót, amikor a Niagara-vízesés fölött mintegy 700 méteres távolságba lövi át nyilát Kanadából az Egyesült Államok területére. Ősszel pedig a 907-es, sorsdöntő pozsonyi csata (a honfoglalás befejező csatája, egyben a magyarság első honvédő háborúja) emlékére a 907 méter fölötti távolságot tűzte ki célként:
„Én így teszek a magam módján nemzetünk fennmaradásáért, gyermekeink jövőjéért. Nekem nem maradt más, csak az íjam és nyilaim. Harcolni az utolsó nyílvesszőig, hogy a győztes jogán büszkén emelhessem a legmagasabbra a magyar zászlót!”

Mónus József 1965-ben született Hajdúnánáson, többszörös világrekorder tradicionális távlövő íjász. 4 világbajnoki cím, 1 európa-bajnoki aranyérem, 4 „Eurázsia bajnoka” cím, 20 világrekord, 1 „World Archery” világrekord, 4 „USA legjobb távlövője” cím birtokosa. Távlövésben 653 méter, harci céllövésben a legtávolabbi sikeres találata ember méretű alakra 453 méter, zászlórúdra 350 méter.

@ Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház / Papp Erika
Fotó: Mónus József / Facebook