Ujjong, örül a szívem az Úrban! – Első miséjét tartotta Németh István Debrecenben

Palánki Ferenc megyéspüspök június 23-án szentelte pappá Németh Istvánt, aki a Szent Család Templom ministránsaként indult el hivatása útján és újmisésként visszatért gyökereihez, ahol első szentmiséjét július 1-én tartotta.

Az ünnepi szentmisén Fodor András, a Szent Család Templom plébánosa a templom bejáratnál fogadta és köszöntötte az egyházi személyeket, a római Pápai Német-Magyar Kollégiumból érkezett vendégeket, a családtagokat, meghívottakat és a híveket. Palánki Ferenc megyéspüspök emlékeztette az újmisést a keresztségére, majd a szent kereszt jelével kente meg a homlokát. Az ünnepélyes bevonulás után az egyházközség képviselői köszöntötték az ifjú papot, akiben e falak között cseperedve érlelődött meg a hivatás gondolata. Elmondták, hogy Németh István az egyházmegye ajándéka, hisz az újmisés pap 25 évvel ezelőtt, abban az évben látta meg a napvilágot, amikor a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét alapították.

Németh István atya első szentmiséjének köszöntőjében hálát mondott Istennek ezért a napért, hogy egy lehet az apostolok közül, akik elviszik Krisztus örömhírét az emberek közé.

Felföldi László, püspöki helynök, Németh István korábbi papi elöljárója, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa, szentbeszédében felidézte az újmisés pap jelmondatát: „Ujjongjatok, örüljetek az Úrban!” (Joel  2,23). Kiemelte, hogy az ujjongásnak és az örömnek feltétele a béke, a béke feltétele pedig az egyensúly, amit mi emberek folyamatosan keresünk, pedig emberi életünk legfontosabb egyensúlyát a család jelenti. A plébános az újmisés szüleihez szólva rámutatott, hogy a papszentelés és az első szentmise valójában egy család ünnepe, szeretetének, áldozatának gyümölcse, öröme. „Hálaadásra gyűltünk össze. Isten titka az életünk vezetése, ezt ti szülők is megéltétek, de az úton az embernek magában kell haladni. Valami új kezdődik el gyermeketek, testvéretek életében, de nem nélkületek, hanem veletek. Szükségetek lesz rá a jövőben és neki is szüksége lesz rátok. Ennek a családi szeretetnek örömét nélküle, de vele élitek a jövőben is. Ebből a békéből, ebből az egyensúlyból a ti szívetekből indult az ö hívatása is.”

Az újmisés paphoz fordulva, Felföldi atya keresztény életünket és a papok életét állította párhuzamba Márk evangéliumát idézve, melyben Jézus egy kafarnaumi napjának leírásán keresztül mutatta meg, hogy mi volt életének egyensúlya, ami megadhatja a papi életnek és minden emberi életnek is az egyensúlyát: „Jézus hirdette az igét, betegeket gyógyított, gyakorolta a felebaráti szeretetet, visszavonult a magányba, hogy ott egyedül imádkozzon. Ez keresztény életünk és papi életünk három dimenziója. Ennek a hármas stabilitásnak, ennek az egyensúlynak egy nagyon ősi képe a háromlábú szék. Ezért hoztam neked egy háromlábú széket, hogy bárhol, bármilyen körülmények között is leszel, biztonságosan le tudj ülni. Mert az élet nem egyenes, de meg kell találni benne a stabilitást, az egyensúlyodat. A szék három lábára Krisztus egy napjának három fontos pontját, egyensúlyról szóló tanítását írattam útravalóként: ezek a tanítás és gondolkodás, a sebek és gyógyítás, valamint az imádság és csend hármasa.” 

A társszékesegyházi plébános elsőként a tanítás és gondolkodás egységéről szólt: „Jézus nem tételeket, definíciókat adott át, hanem józan gondolkodásra tanított. Az emberség, a papi hívatás egyik része a tudás, de ez a tudás józan tiszta gondolkodás nélkül csak károkat okoz. Te közöttünk a tudásnak leszel nagy birtokosa, de megkaptad a józan gondolkodás adományát is, amit nem szabad elfeledni. Át kell adni a tudást, mert szükség van rá, gondolkodó emberek vagyunk, de az embereket a tudáson keresztül jó életvezetésre kell megtanítani. Még négy év tanulás vár rád Rómában, és utána végre tanulhatsz az életben, az életből is.”

A gyógyítás és a sebek egységét szemléltetve, Felföldi László atya az Isten hiányára, mint a legszörnyűbb és legembertelenebb szegénységre mutatott rá: „Isten hiánya vagy visszautasítása jelenti a legvégső emberi nyomort. Ezek okozzák a legnagyobb sebeket, betegségeket. Ebben a világban senki sem képes betölteni az ember vágyát, egyedül Isten. Isten nem azért hívott meg, hogy a tüneteket kezeld, hanem azért, hogy bátran nézz a hozzád forduló, szenvedő emberek örvénylő szívébe, és a gyógyulás útjára vezesd őket. Jézus a valóságos gyógyítás feladatát bízta ránk. Ez csak úgy lehetséges, ha visszaadjuk az embereknek az élő Istennel való kapcsolat gyógyító erejét. Sokszor az emberek az élet terheinek és szenvedéseiknek csökkentésére választott utakkal és módszerekkel csak egy sokkal nagyobb terhet vesznek vállukra. Az igazi segítség nem az élet szenvedésének meggyógyítása nem annak elvétele, hanem az azzal való együttélés megtanítása. Hogy megértsük ezt a helyzetet, benne kell élni az Egyházban, mondhatnánk, az élet, az élő Egyház ütőerén kell tartani a kezünket. Egészen közel kell mennünk az emberekhez. Ferenc pápa is ezt kérte tőlünk: Olyan pásztorok legyetek, akiknek bárányszaga van.”

Az imádság és az elcsendesedés egységében az ima, mint erőforrás fontosságára hívta fel a figyelmet: „Jézus is elvonult, ez volt a csúcspontja és forrása minden napjának, mindannak amit tett. Ez volt legfőbb és legalapvetőbb műve. Be kell hatolnunk a csöndnek abba a mélységébe, amelyben a minden emberi szónál nagyobb misztérium megnyilatkozik. Ha nincs csönd, amely révén beléphetünk a szavak mélységébe, akkor maguk a szavak válnak érthetetlenné.”

Szentbeszédének záró gondolataiban Felföldi atya egy kéréssel fordult újmisés paptestvéréhez: „Tanulmányaid közben és majd utána is, ülj le időnként erre a székre és nézd meg, hogy áll az életedben Krisztus egyensúlyának tanítása. Ha azt látod, hogy örömmel hallgatnak az emberek, mert tanításod által elindul bennük egy gondolat, ha nyitott szíved ajtaja előtt egyre többen tolonganak, mert megérzik, hogy bent van Krisztus, és ott megmutathatják a sebeiket, hogy ott gyógyulásra találnak, és közben Krisztus békéje járja át az életed, és vágysz a csendre, az Urral való találkozásra, akkor újmisés jelmondatod üzenete életté fog válni: Ujjong, örül szívem az Úrban!”

Az ünnepi szentmise Németh István atya köszönetnyilvánításával, majd újmisés áldásával zárult, melyben elsőként szüleit és családtagjait, majd főpásztorát, paptestvéreit, végül a megjelent híveket részesítette. Németh István papi szolgálatát Rómában, a Pápai Német-Magyar Kollégiumban folytatja, ahol teológiai licenciátusi fokozat megszerzésén dolgozik majd a következő négy évben.

Fotó: Dremák Albert
Forrás: Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / PE