“Üzenet, amit mindig újra megnyithatok, mert szavai utat mutatnak nekem” – Hajdu István atya a Bibliáról a Szentírás vasárnapján

A Katolikus Egyházban szeptember utolsó vasárnapja különleges ünnepnap, a Szentírás vasárnapja. Ezen az ünnepen a hívek különös figyelemmel tekintenek a Bibliára: azt ünneplik,  hogy a zsidóság írásba foglalta történelmét és prófétáik jövendöléseit, az apostolok és evangélisták pedig Jézus tanítását, az ősegyház igehirdetést. Hajdu István atya, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház káplánjának elmélkedése a Szentírásról:

„… Ez a Könyv soha be nem csukódik, ez az Írás soha fel nem göngyölődik előlük, mert Te vagy Könyvük, Írásuk örökké; mert magasra emelted őket írásod erőssége fölé. A Szentírást a lent lakó emberi nem gyöngesége fölé rendelted, hogy legyen mire föltekintenie, s megismernie könyörületességedet, amely az idők beláthatatlan folyamán keresztül folyton tanúságot tesz Rólad, az időknek is Alkotómesteréről. „Irgalmasságod ugyanis Uram, az égig ér, és igazvoltod a felhőkig” (Zsolt 35,6). … Igéd hirdetői átköltöznek e világból a másikba, Írásod ellenben a világ végezetéig minden nép kincse marad…”
Szent Ágoston vallomásai (XIII. könyv, XV. fejezet. 3.)

Amikor kamasz voltam, szívembe nagyon belevésődött 1999 karácsonya. A nagy Szent II. János Pál pápa ezen az ünnepen nyitotta meg a jubileumi esztendőt, megváltásunk 2000. évére tekintve, a római Szent Péter-bazilika szentévi kapuját kitárva, hogy a keresztények méltóan lépjenek át a harmadik évezredbe, hiszen ez a szentkapu a megtisztulásnak, a megtérésnek, életünk megváltoztatásának szimbóluma.

A kapunyitás utolsó mozzanataként, Szent II. János Pál pápa kezébe vette az evangéliumos könyvet, a küszöbön állva felmutatta az embereknek, és belépett vele a bazilikába. Ez mély értelmű, liturgikus szimbólum: a jövő évezred sem találhatja más forrását az életnek, a reménységnek, a szeretetnek, csak Krisztus evangéliumát.

Azóta is Isten földi zarándokútját járó népe számára meghatározó az Ő szavát tartalmazó könyv, a Szentírás. A világon a legtöbb nyelvre lefordított, a legtöbbet kinyomtatott példányszámú, a mai kor technikai vívmányain legkönnyebben elérhető üzenetről van szó. Mert a Szentírás üzenet, Isten kimondott szava az emberiségnek, mely az üdvösségre vezeti el a belőle élőket.

A Verbum Domini, a 2008-as Szentírásról szóló szinódus, XVI. Benedek pápa által írt apostoli buzdítás első pontjában hozza: „Az Egyház ugyanis Isten szaván alapszik, belőle születik és él. Isten népe történetének hosszú századaiban mindig belőle merítette erejét, és az egyházi közösség ma is Isten szavának hallgatásából, ünnepléséből és tanulmányozásából gyarapszik.”

A Szentírás vasárnapján pedig különös figyelemmel fordulunk felé. Sokszor annyira áthatja az életünket, hogy természetesnek vesszük. Természetes, hogy van egy „könyv,” ami útmutatást ad az életünkre vonatkozólag, segít bennünket, hogy valóban jó emberként éljünk.

De vajon mennyire élő az üzenete számomra? Mennyire ismerem fel benne, hogy ennek az üzenetnek a címzettje én vagyok? A mai korban, amikor mindenki arra törekszik, hogy egyedivé váljon, amikor az ember szinte retteg az elfeledéstől, a magánytól, a hétköznapi élet sivárságától, jó lenne, ha az ember rájönne, van egy számára szóló üzenet. Ennek feladója az Isten, és címzettje én vagyok.

Ha elkezdem ezt az üzenetet olvasni, akkor rácsodálkozok, Isten mennyire szeret engem. Tanúja leszek, hogy Isten a világot körülöttem és benne engem jónak teremtett. Tovább olvasva a választott nép szövetségkötése rám is igaz, hiszen velem is megkötötte a szövetséget, amikor létbe hívott, és ha parancsai útján járok a mindennapokban, akkor hűséges vagyok Hozzá. Látva az Ószövetség lapjain a zsidó nép történetét, felfedezem a saját történetemet is, amiben tapasztalom szeretetét, hűségét és segítségét. A próféták szózata Istenhez vezet, kerüljek tőle bármilyen messze is. A bölcsességi könyvek az élethez való hozzáállásomban segítenek. A zsoltárok által megtanulok imádkozni. Az evangéliumban Jézus szavai nekem hangzanak, a példabeszédek engem oktatnak, a szeretet gyakorlását nekem kell elkezdenem. Az Apostolok Cselekedete az én tetteim, hogyan kellene jó kereszténynek lennem, a páli- és katolikus levelek hozzám íródnak, hogy megismerjem Isten titkát, a Jelenésesek könyve pedig az eljövendőmet mutatja.

Isten üzenete a Szentírás, ami segít az életemben, hogy valóban ebben találjam meg mindazt, ami a földi vándorlásban segít, hogy eljussak Hozzá. Üzenet, amit mindig újra megnyithatok, mert tudom, szavai utat mutatnak nekem.

Jó lenne, ha ezt az üzenetet gyakrabban megnyitnánk… levenni a polcról, lehet egy kicsit a port lefújva róla, nemcsak mint tankönyv tekinteni rá, ami a hittanórához kell, vagy beszerezni egyet, ha már régen elveszett, vagy ha nincs. És elkezdeni olvasni egyedül, családban, közösségben, az élet minden színterén és akkor valóban rájövünk, hogy tényleg csak Isten igéjével a szívünkben vághatunk neki az előttünk álló dolgoknak, így lehetünk a harmadik évezred keresztényei, így találhatjuk meg forrását az életnek, a reménységnek és a szeretetnek.

Hajdu István
a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház káplánja

© Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház