Vajon a mi szívünkben is megszületett? Karácsonyi vigília szertatást mutattak be december 24-én

A járványügyi korlátozások miatt idén elmaradt a gyermekek hagyományos pásztorjátéka december 24-én, Urunk születésének ünnepén, de a szentmiséket is a megszokottól korábbi időpontokban mutatták be. A karácsonyi vigília szertartás 18 órakor kezdődött a társszékesegyházban. A szentmisét Szidor János atya, egyházközségünk káplánja mutatta be. Jézus születésének ünnepén lezárult az adventi várakozás időszaka, az Úr Jézus eljött közénk, megtestesült, emberré lett és megérkezett a szívünkbe is.

A szertartás bevonulással kezdődött, mellyel a kisded Jézus szobrát az oltár előtt felállított jászolra helyezte el Szidor János atya. A szentírási olvasmányokban megelevenedtek Jézus születésének körülményei. A káplán atya ünnepi szentbeszédében elmondta, hogy a mai ünnepen visszatekinthetünk az adventi időszakra, arra az útra, melyet bejártunk az adventi idő alatt. Ez az út egyikünk számára sem volt könnyű, tele volt nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, de ha most idetekintünk, az oltár előtt meglátjuk a jászolban fekvő Jézust, azt a célt, ami felé igyekeztünk az adventi időszak alatt. Jézus, a Megváltó, egy kisgyermek alakjában eljött hozzánk. Beteljesültek a jóslatok, próféciák, melyeket az adventi időben hallhattunk a próféták jövendölésein keresztül.

Jézus eljött közénk, ezért azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy valóban az én szívemben is eljött-e Jézus? Azért vagyok-e itt, mert teljesítem a kötelezettségemet, mert ilyenkor illendő eljönnöm a templomba, vagy mély, keresztény meggyőződésből azért vagyok itt, hogy Jézus valóban megérkezzen az én szívembe is?

Láthatjuk, hogy amikor az Úr Jézus eljött közénk, megtestesült és elkezdte tanítását, beteljesített a prófétai jövendöléseket. Azt mondták róla, hogy ő a békesség fejedelme, a világmindenség ura, a szegények barátja, az elesettek üdvözítője. Jézus valóban ilyen személy volt, ilyen tanító, Isten volt. Születésekor a jászol egyszerűsége megmutatja számunkra, hogy Isten, aki valóban eljött közénk, milyen tulajdonságokkal bír. Amikor egy uralkodóra, királyra gondolunk, először a gazdagság, pompa jut eszünkbe, de amikor erre a jászolra tekintünk, akkor nem látunk mást, csupán az egyszerűséget. Jézus nem egy királyi udvarba, nem nemesi házba, nem egy pompától gazdag, fűtött házba, puha ágyba született, hanem szegény emberként, állatok között egy jászolban, a szalmán fekszik. Ez az egyszerűség az, ahogyan az Úristen meg akar számunkra mutatkozni. Az egyszerűség jellemzi az Úristent, az ő születését.

Ahogyan az angyal is az egyszerű pásztorokhoz szólt, akik a társadalom legszegényebb rétegéhez tartoztak, akik az angyal szavára elindultak, a betlehemi csillagot keresték, melynek fénye világította számukra a megpróbáltatásoktól bizonyára nem mentes utat. A mi életünkben is vannak megpróbáltatások. Ha visszatekintünk, látjuk, hogy nem csak elcsendesedés volt benne, hanem rohanással, kapkodással, sietséggel volt tele. Urunk születésének ünnepe arra hív, Betlehem szelíd fénye arra ösztönöz minket, hogy lássuk meg az Úristen szelídségét saját magunkban és a másik emberben is. Ez a fényes csillag vezette a pásztorokat is, akik követték a jelet és megtalálták a Megváltót, de vajon mi is megtaláljuk-e az életünkben ezt a betlehemi fényt? Jézus az, aki meghív és kiragad a mindennapok szürkeségéből. Mai világunkban körbe vagyunk véve különféle eszközökkel, melyek a figyelmünket lekötik, de közben meg tudom-e látni azt a szelíd csillagot, ami Jézus egyszerűségét, szelídségét tárja elénk, Istennek a fényét, aki az üdvösségre hív minket?

Jézus születése megmutatja, hogy számára nem az a szép, kedves és boldog, ami tele van pompával. A szegénységet várja el tőlünk, az egyszerűséget, hogy a csendben megtaláljuk az ő közelségét. A betlehemi csillag fénye és a jászol egyszerűsége erre hív meg mindnyájunkat. Keressük meg az Úristent a csendben, nézzünk önmagunkba, vizsgáljuk meg, hol kell változnunk, hol kell új utat keresni ahhoz, hogy az Úristenhez eljuthassunk. A csendben történnek mindig a nagy dolgok. Ezt mutatja meg számunkra a betlehemi éjszaka. Jézus élete is ezt adja tudtunkra. Amikor készült valamire, mindig csendben volt, kereste a csendet, a Jóisten közelségét. Mi is legyünk ilyen istenkereső emberek, akik a betlehemi fény csendjében rátalálunk Istenre, aki gondolt visel ránk, segít minket az életünk során, és a jászol egyszerűségben mutatja meg magasztosságát – hallhattuk Szidor János atya ünnepi elmélkedésének gondolatait szenteste.

A liturgia zárásaként a káplán atya az oltár elől a betlehemi jászolba fektette a kisded Jézust ábrázoló szobrot, ahol már várták a Máriát, Józsefet és a pásztorok alakjait jelképező betlehemi szobrocskák.

A szertartás egyházközségünk YouTube-csatornáján ide kattintva megtekinthető.

Fotó: Pusztai Sándor
© Magyarok Nagyasszonya Egyházközség / Papp Erika