Vigyázzatok! Ne aludjatok! Virrasszatok! – Gyertyagyújtás advent első vasárnapján

Az új egyházi év kezdetén, advent első vasárnapján mindnyájunk életében elkezdődik a várakozás az Úr eljövetelére. Az adventi időszak sötétségében vigyázunk, nem alszunk, virrasztunk és várakozunk, hogy végre megérkezzen életünkbe a fény, hogy mindennek értelmet adjon, és minden a helyére kerüljön – hirdette Németh István atya advent első vasárnapján, 2020. november 29-én a társszékesegyházban bemutatott ünnepi szentmisén.

A liturgia kezdetén Németh István atya megáldotta az adventi koszorúkat, majd a templom homályos sötétjében fellobbant az első adventi gyertyaláng, fényt gyújtva a mindennapok sötétségébe. Az olvasott evangéliumi szakasz (Mk13, 33-37) középpontjában is egy különös éjszaka áll: egy gazda elmegy otthonról és magára hagyja szolgáit. Kezdetét veszi egy hosszú, sötét éjszaka, amíg haza nem érkezik a gazda. Jézus a mi életünket ehhez a különös éjszakához hasonlítja – fogalmazott elmélkedésében Németh István atya. Sokszor nem tudjuk, mi vesz minket körbe, nem tudjuk, hogy a világban mi miért történik. Sokszor kiszámíthatatlanok a napjaink. Nem tudunk semmit, nem látunk sokat, mégis várjuk az életünk beteljesülését, várunk arra, hogy megérkezzen a reggel, megérkezzen a fény, hogy minden értelmet nyerjen, hogy minden a helyére kerüljön. Ahogy az evangélium fogalmaz, várunk arra, hogy megérkezzen a gazdánk, hogy megérkezzen az Isten, hogy mindennek értelmet adjon. De ahogy az evangéliumi történetben sem érkezett meg a gazda, mi sem tudjuk, hogy mikor érkezik meg Isten. De Jézus segíteni szeretne nekünk, hogyan viseljük el ezt a várakozást, az éjszakának a várakozását, a mindennapi életünket. Három felszólítást intéz hozzánk Jézus: Vigyázzatok! Ne aludjatok! Virrasszatok!

Vigyázzatok!

Az ógörög nyelv a vigyázni és a nézni kifejezést ugyanazzal a szóval fejezi ki. Akkor tudunk igazán vigyázni, ha jól megnézünk valamit, ha figyelünk. Ha jól felmérjük a helyzetet és látjuk, hogy mi mekkora és milyen veszélyt jelent számunkra. Akkor tudunk vigyázni, ha látunk. Az életünkre alkalmazva, sokszor átsiklunk a részletek fölött, vagy éppen valamilyennek elkönyvelünk embereket, és ez a magatartásunk sokszor konfliktushoz, feszültséghez is vezet. Vigyázzatok! Vizsgáljátok meg jól a dolgokat! Nézzétek meg jól a körülményeket! Próbáljátok meg egyre jobban megérteni az embereket! Járjátok körbe a problémát minden oldalról. Nézzétek meg jól a dolgokat és a helyzeteket. Vigyázzatok! Igaz ez életünk céljainak kiválasztásában is. Hányszor történik velünk, hogy nem tudjuk, miért élünk, nem tudjuk, miért is kelünk fel minden nap, újból és újból. Vigyázzatok! Nézzétek meg jól az egész életet! Vizsgáljátok meg jól, hogy mi az élet az igazi értelme. Mi az egész létünknek a lényege!

Ne aludjatok!

Az evangélium szerint Jézus második felszólítása: Ne aludjatok! Az ókori felfogás másként értelmezte az alvást, mint ahogyan mi, manapság. Az alvásban ugyanis van valami nagyon önző dolog. Amikor alszunk, kicsit kikapcsoljuk magunkat, minden mindegy lesz, ugyanis az alvás az a cselekedtünk, amikor kizárólag csakis magunkra koncentrálunk. Amikor Jézus azt mondja: Ne aludjatok! akkor az alvásnak ezt a jelentését próbálja megragadni. Jézus véletlenül sem akar beleszólni a mi bioritmusunkba, nem várja el tőlünk, hogy tönkretegyük magunkat a kialvatlansággal, hanem arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne éljünk önző módon úgy, hogy csak és kizárólag magunkra koncentrálunk. Törődjünk másokkal, törődjünk az Istennel is. Amikor az életünket éljük, ne csak az legyen számunkra fontos, hogy mi ki tudjunk teljesedni és sikereket érjünk el. Legyen gondunk másoknak a sorsára, életére, sikereire, de legyen gondunk az Istenre is, igyekezzünk az ő akaratát keresni az életünkben. A ne aludjatok kifejezés az ókori jelentés értelmében: ne legyetek önzők, legyen gondotok az emberekre és legyen gondotok az Istenre is.

Virrasszatok!

Virrasztani annyit tesz, mint ébernek lenni. Mindig késznek lenni a cselekvésre, arra, hogy tegyük a dolgunkat, végezzük el a feladatainkat. Legyünk tettekre készen és legyen bennünk élet. Ne hagyjuk, hogy ellaposodjanak a mindennapjaink és belefáradjunk az egész életünkbe. Ne hagyjuk azt a családon belül, hogy minden mindegy legyen, és mindenki csak úgy ellegyen. Merjünk élni, merjünk cselekedni, merjünk tenni és előre haladni. Virrasszatok! Legyetek tettre készek, éljétek az életet, legyen bennetek élet.

A mi életünk is az éjszakához hasonlít – zárta gondolatait Németh István atya, aki úgy fogalmazott, hogy sokszor a sötétben tapogatózunk, nem tudjuk, mit kellene tennünk, mi az, ami életben tart minket, nem tudjuk, hogy hova tovább. Várjuk az Istent, várjuk az Urat, hogy értelmet adjon mindennek. Jézus ebben a várakozásban próbál segíteni és tanácsokat adni nekünk: Vigyázzatok! Nézzétek meg jól a dolgokat! Nézzétek meg, hogy miért éltek, mi az életetek célja! Ne aludjatok! Ne éljetek önző módon! Gondoljatok a másikra és az Istenre is! És virrasszatok! Legyetek készen az életre! Éljétek az életnek a mindennapjait! Legyen ez a hármas jézusi felhívás a kísérőtársunk adventi utunkon és így várjuk az Úrnak az eljövetelét, így várjuk a karácsonyt.

Fotók: Kardos György
© Magyarok Nagyasszonya Egyházközség / Papp Erika