Magyarok Nagyasszonya

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök tartott előadást a nyíregyházi Szent Imre egyházközség és a Szent Imre köznevelési intézmény közös szervezésében rendezett Szülők Akadémiája soron következő alkalmán, október 19-én, Nyíregyházán.

Nagy Csaba plébániai kormányzó, iskolalelkész, egyházmegyei családreferens és Tormássiné Kapitány Ágotha, intézményvezető az iskola vezetőségével és tantestülettel együtt kiemelten fontosnak tartják a szülőkkel való együttgondolkodást és kapcsolattartást, valamint a szülők kérdéseinek megválaszolására és az őket foglalkoztató témák kibontására alkalmas programok megvalósítását.

A család az emberiség igazgyöngye, Isten szívében fogant érték. Isten szándéka, hogy családban éljünk. A Biblia első oldalán olvashatjuk, hogy: „nem jó az embernek egyedül lennie”. Az ember társas lény, minden igazi értéket mástól kapunk: az életünket, az anyanyelvünket, a kultúránkat, a hitünket.
Palánki Ferenc megyéspüspök atya előadásában többek között a hitről beszélt, ezen belül pedig arról is elmélkedett, hogy a hitet, mint értéket mástól kapjuk, a hit kapcsolat Istennel, életünk alapdöntését, az üdvösség útját jelenti. Továbbá rávilágított arra, hogy a hit önmagunk felé emel, megnyit a természetfölötti életre, az értékekre, az isteni ajándékokra. Majd azt is hangsúlyozta, hogy mint ahogyan mi is mástól kaptuk a hitünket, ugyanúgy nekünk is tovább kell azt adnunk. Végül pedig beszélt a házasság megéléséről, a házasságról, mint ajándékról és titokról.

Az alábbiakban az előadásból részletet közlünk.

A hitünk kapott hit. – Püspök atya bevezető gondolataiban elmondta, a hitét ő is a szüleitől, nagyszüleitől kapta, rajtuk keresztül pedig Istentől. Kifejtette, hogy nem abban hisz, hogy van Isten, hanem, hogy az Isten jelen van mindenhol a szeretetével, s Ő mindenütt megszólítható. A szüleinek, a nagyszüleinek köszönheti, hogy belenőtt a hitbe, illetve, hogy személyes hite van.
A főpásztor hangsúlyozta a

„Hiszek Istenben”, vagy „hiszek benned Istenem” közötti különbséget is: „Hiszek Istenben” mondja valaki, hiszem, hogy létezik, de attól még nyugodtan lehet nélküle is élni. Isten azonban ott akar lenni egész életünkben, az örömeinkben, a gondjainkban; osztozni akar velünk mindenben, az életünk része akar lenni, sőt, az életünk kitöltője, beteljesítője. Ezért vallom meg hitemet inkább így: „hiszek benned, Istenem”.

A hit kapcsolat Istennel. – „Hiszek Istenben, mert fiatal koromban föltettem a nagy kérdéseket. A fiatalok kora mindig a nagy kérdések időszaka. Az ember élete akkor értelmes, és emberhez méltó, ha Istenhez is méltó, ha a szívébe írt törvények szerint kezdi élni az életét. Ez az Isten-törvényű, görögül teo-nóm, azaz az Isten törvénye szerint élő ember. A nagy kérdéseket annak idején, amikor még műszaki főiskolára jártam föltettem, és ezekre a kérdésekre Istennél találtam meg a választ. S köszönhetem mindezt a szüleimnek és nagyszüleimnek, akik egyszerű emberek voltak, de az egyszerűségükben, a tisztaságukban az Istennek odaadott életükben mintát adtak nekünk.
„Ez a minta segített, hogy ez a találkozás beleégjen a szívünkbe, lelkünkbe. Az Isten jelen van és ez a jelenlét boldogító jelenlét.

Jó, hogy itt van az Isten. Olyan jó, hogy bármikor fordulhatok hozzá, olyan jó, hogy bármikor megnyithatom a szívemet előtte. Olyan jó, hogy van értelme az életemnek.

Nem céltalanul lődörgök és nem véletlenül születtem erre a világra. Nem véletlenül születtem éppen Magyarországra, éppen ebbe, vagy abba a kicsiny faluba. Nem véletlenül kaptam meg a hivatásomat. Az Istennek valami terve van velem…
„Az Isten akarata az, hogy minden ember az igazság ismeretére jusson, és üdvözüljön. Az életemben ez azt jelenti, hogy

akkor fogok üdvözülni, ha jó pap leszek. És ti, akik egymásra találtatok a házasságban, ti akkor fogtok üdvözülni, ha jó férj és feleség, ha jó családapa és családanya lesztek.”

A hit életünk alapdöntése, s ez az üdvösség útja. – Püspök atya ebben a pontban életünk alapkérdéseit tette fel: Miért élek? Mi lesz velem? Az alapdöntés pedig az, hogy igent mondok Isten akaratára. A főpásztor hangsúlyozta:

ha az Isten akaratát keresem, akkor a Szentlélek segítségével rátalálhatok erre a fenséges igazságra: az életem az üdvösségem története!

Amikor a Szentlélek kiáradt a szívünkbe, megismertük a szeretetnek az útját. Elindult a világ újra felszentelése, s mi ebben Istennek munkatársai vagyunk.
Amikor a Szentlélek kiáradt a szívünkbe, megismertük a szeretetnek az útját. Elindult a világ újra felszentelése, s mi ebben Istennek munkatársai vagyunk.
Az Isten nem azt akarja, hogy a múltba révedezve azon mélázzunk el, hogy milyen jó volt ekkor, vagy akkor, most meg milyen rossz, hanem, hogy most legyünk boldogok, és hogy örökké legyünk boldogok! Kezdjük el, amit ő a keresztség révén már elkezdett bennünk, az örök életet! Az ő nagy művét!

A hit önmagunk fölé emel. – A természetfölötti életre nyit meg. Kiragad az önzésből és képessé tesz arra, hogy túlmutassak önmagamon, az evilági életemen. A hit segít, hogy ezeket az értékeket a hétköznapokban is életre tudjuk váltani és ezáltal a hit, a szeretet révén a hétköznapokat is ünneppé tudja formálni.

Az Isten az embert ünnepre teremtette. – Amikor találkozunk valakivel, az egy ünnep. Azt ünnepeljük, hogy találkozunk. Ez segít ugyanis bennünket ahhoz, hogy – ha nem is vagyunk fizikailag együtt – akkor is érezzük az összetartozásunkat. S a házasságban is így kell ennek működnie! Minden este, amikor találkoztok, vagy, amikor a nagyobb család találkozik, az ünnep legyen! S ne a másik hibáit, gyengeségeit olvassuk egymás fejére, hanem ünnepeljük a nagy találkozást!

Nem csak ketten találkozunk ugyanis, hanem ott van közöttünk még valaki, az Isten! Minden szeretet-megnyilvánulás az Istennek a megnyilvánulása, az Isten jelenlétét mutatja.

A hit megnyit az értékekre. – A hit bizalom. Bizalom a jövőben. Bizalom abban, hogy nem csak technikai fejlődés van. Az ember az elmúlt években, évtizedekben fantasztikusat fejlődött a technikával, de vajon az ember maga fejlődött-e?

A szív civilizációja sajnos most is ugyanott tart, mint Káin és Ábel idejében, hisz ma is egymást ölik az emberek. Hát ebben kellene nekünk fejlődni…

a szív civilizációjában, az Isten-kapcsolatunkban, a nyitottságunkban, a szeretetre való készségünkben, képességünkben. A műholdjainkat, a technikánkat a matematikára és a fizikára rá lehet építeni.

Az életünket csak egy másik személyre, csak egy személyes kapcsolatra, az Istennel való kapcsolatra, a másikkal való szeretet-kapcsolatra lehet és érdemes ráépíteni.

Ez azt jelenti, hogy van bizalmam, rábízom magam a másikra, mert hiszek Isten jelenlétében és hiszek a társamban lévő jóban. A kapcsolatunkat Istenre bízom. Ez a bizalom kölcsönös kell, hogy legyen.

Az Isten is végtelen bizalommal van irántatok! – Bízik bennetek, hogy a házasságban rátok bízhatja a másikat, és rátok bízhatja a gyerekeket, az élet továbbadásának a csodáját. Az Isten valami nagyot gondolt rólatok! Nagyot gondolt mindannyiunkról. Minden embernek végtelen értéke van! Az Isten számára mindannyian „egyetlenek” vagyunk. A hit tehát a bizalmat erősíti.

A hit kitágítja a szívünket. – Immánuel Kant rácsodálkozott a teremtett világra.

„Két dolog az ami ámulatba ejt. Ha felnézek a csillagos égre, akkor rádöbbenek, milyen kicsi, mennyire semmi vagyok, másrészt, ha beletekintek a szívembe, látom ott az erkölcsi törvényt, s rádöbbenek, hogy végtelenre tágulhat a szívem.”

Az Isten a szeretetével a végtelenre tudja tágítani a szívemet, hogy mindenki beférjen, hogy mindenkit át tudjak ölelni!

A hit megnyit az isteni ajándékokra. – Isten így szeretett bennünket, ez az, amit hiszünk. Jézus eljött erre a világra, konszekrált egy darab kenyeret meg egy kis bort, és azt mondja, hogy ez az én testem, ez az én vérem. És megjelent az Isten egy darab anyagban. Megjelent előtte emberi formában, utána megjelent kenyér és borszínben, és megjelenik minden a szentmisében.

A hit átadása. – Minden értéket másoktól, másokon keresztül kaptunk. Jézus is rábízza az ő örömhírét az emberekre. Szeretné rábízni az apostolokra, az apostolok utódaira, szeretné rábízni a papokra, a megkeresztelt emberekre, szeretné megbízni az embereket azzal, hogy fogadják el a küldetésüket. „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet! Tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” Ez az az ígéret, amelynek bizonyosságával bárki nyugodtan elindulhat, és nem kell félnie a jövőtől. Nem kell félni egy házasságtól, nem kell félnem attól, hogy elkötelezzem magam. Mert Isten megígérte, hogy ott lesz velem, velünk.

Isten ránk bízza az ő kincseit. Ránk bízza a gyermekeket. Ránk bízza ezeket a végtelen értékű kis palántákat. És ránk bízza nemcsak a testi életüket, hanem a lelki, úgy is mondhatnám, az örök életüket. A szívünkbe írja az ő titkait, misztériumait, hogy a hit által befogadva ezeket a misztériumokat, adjuk tovább.
Jézus teljes életet élt? Mindössze 33 év ez, s ebből 30 év csendesség, 3 év nyilvános működés, 3 óra pedig a kereszten. Valami beszűkülésnek látszik. Pedig ez kiteljesedés. Ez a megváltás nagy műve. Az Isten ilyen titkokat akar ránk bízni. Adjuk tovább az ő ismeretét.

Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, mintha azt mondaná Jézus, „ha jelentek számodra valamit, akkor add tovább a hitedet!” Ha megsejtetted a jóság titkát, akkor menj, add tovább ezt a jóságot, mert nagyon sokan szomjaznak rá.

A misszió a túlcsorduló örömből, a lángoló szívből fakad. A megváltott létnek az öröme. „Aki hisz bennem, mondja Jézus, annak belsejéből az élő víz forrásai fakadnak”….

A főpásztor előadásának további részében szólt a házasság megéléséről, amelyben kiemelten fontos a hitünk ajándék-mivoltának megélése. Két divatos szlogent is említett: „jobb házasságon kívül boldogan élni, mint házasságban boldogtalanul”. S ez azt sugallja, hogy házasságban nem lehet boldogan élni. Nem a házassággal van a baj, hanem velünk, emberekkel.
A másik ilyen szlogen: „az ember éljen azzal, akit szeret”, A főpásztor ezt úgy fogalmazná meg: „szeresse azt, akivel él”. Fontos, hogy a család, a házasság értékét megtartsuk, megvédjük, arra rácsodálkozzunk, arra odafigyeljünk, legalább mi, akik hiszünk, tanúságtevő módon éljük meg a család szakralitását, szentségét.

Az előadást követően a jelen lévők kérdéseket tettek fel a főpásztornak az elhangzottakkal, valamint személyes életével, hivatásával kapcsolatban is, majd a beszélgetés kötetlen formában agapén folytatódott tovább.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye