2024.10.30.

2024. október 26-án Debrecenből, Újfehértóról, Mátészalkáról, Gávavencsellőről és természetesen Nyíregyházáról érkeztek az első egyházmegyei családpasztorációs nap résztvevői a nyíregyházi Szent Imre Gimnázium kápolnájába Nagy Csaba egyházmegyei családreferens meghívására.

A program imádsággal és képzéssel kezdődött, amely során Csaba atya elmagyarázta a családpasztorációval kapcsolatos legfontosabb alapfogalmakat, ismereteket. (Az előadás anyagát hamarosan közzétesszük.) A képzés végén kérdések, hozzászólások és tanúságtételek hangzottak el, melyek révén bátorítást, megerősítést kaptak a gyermektelen és a csonka családok is.

Egy kis levegőzés, játék és a finom ebéd után műhelyfoglalkozással folytatódott a program. Az Egyházmegyei Családpasztorációs Terv első fejezetét dolgoztuk fel kis csoportokban, majd két kérdésre választ keresve osztották meg csapataink a gondolataikat:
1. Mire vágyik a családod, és mire vágysz családod hitéletével kapcsolatban? 2. Mi az, ami ebben akadályoz?

A csoportmunka gyakorlatban is bemutatta a nap egyik legfontosabb mondanivalóját, amelyet a visszajelzéseket küldők közül többen is kiemeltek: a családpasztorációnak nem tárgyai, hanem alanyai vagyunk. Vagyis a családpasztoráció nem merülhet ki annyiban, hogy a pap misézik, programokat szervez, előadást tart, mi pedig eljövünk és meghallgatjuk. A családpasztoráció azt jelenti, hogy épülve és irányt véve a pap szolgálatából és a vele való kapcsolattartásból, a családok felépítik a saját kis családegyházukat, amelyben élik az evangéliumot, és egyszerűen az életükkel hirdetik az Örömhírt. Így válik a plébánia a családok családjává, és az egyház a családok családjainak nagy családjává.

Az ilyen módon kialakult, élő plébániai közösségek pedig megtartói lesznek az egyedülállóknak, az elváltaknak, az özvegyeknek és az időseknek is. Mindenki megtalálja a maga feladatát és megtapasztalja a közösség, hogy valóban mindenkire szükség van, és hogy mennyire tud fájni egy-egy tag hiánya.

A műhelyfoglalkozás közben érkezett meg Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya, aki rövid elmélkedésében arra emlékeztetett bennünket, hogy a szeretet nem Isten kérése vagy ötlete hozzánk, hanem Isten parancsa. Akarnunk kell szeretni, meg kell küzdenünk érte, és szeretnünk kell családtagjainkat, testvéreinket, embertársainkat, hiszen ez az Isten parancsa. Püspök atyával mindannyian, gyerekek és felnőttek, együtt imádkoztunk a papi és szerzetesi hivatásokért.

Délután közös elmélkedésen vettünk részt Csaba atyával, majd az Oltáriszentség előtt imádkoztunk családjainkért. A programot agapéval és kötetlen beszélgetéssel zártuk.

A résztvevők így számolnak be élményeikről a visszajelzésükben:
„A családpasztoráció nem csak a lelkipásztor feladata, hanem mindannyiunké, mernünk kell nyitni az emberek felé, bátran megszólítani őket, kapcsolatokat építeni, és életvitelünkkel is hirdetni az evangéliumot.”

„A családpasztoráció alanya a család, és nem problémahalmaz. Csak akkor lesznek közösségek, ha hagyjuk, hogy Isten szakrális tevékenységet végezzen köztünk. Szentségi életet kell élni, és akkor Isten a régi/statikus/szürke családot átalakítja dinamikus családdá.”

„Sajnos egyre több a csonka család, de ettől még ugyanolyan értékesek, mint az ’ideális’ család.”

„Talán a legfontosabb gondolat, amit magammal vittem a tegnapi napon, igazából egy olyan tény, egy olyan bizonyosság, amiről az egész nap szólt. Mégpedig az, hogy az egyház a családban kezdődik. Nem csupán egyéni szinten kell megélnünk a hitünket, hanem a családjainkban betöltött szerepünk alapján is, együtt, közösen, mint a legkisebb közösség, ahol megjelenhet Isten, ahol táptalajra találhat Jézus tanítása, függetlenül attól, hogy az nagy, kicsi, csonka vagy esetleg gyermektelen család.”

„Mire vágyom? Mély lelkiség megélése vallási közösségben. Nagyon fontos, hogy gyermekeink milyen közösségben, családban, nőnek fel, és fontos, hogy milyen barátokkal veszik magukat körbe, mert nagyon nehéz a mai világban tartani az értékrendet. Van, hogy valakit épp azért néznek ki, mert vallásos, erkölcsös. A mai társadalommal óriási problémák vannak.”

„A személyes vágyam, ami nem feltétlenül hangzott el a válaszok között, az az volna, hogy a családom minden tagja részt tudjon venni együtt a szentmisén. Ami ebben akadályoz, az sokszor az, hogy van bennem tartás a kisgyermekeink miatt, mert hangosak, így könnyebben azt mondom, hogy anya elmegy egy délelőtti misére, apa pedig majd egy estire. Lehet, több megerősítésre volna szükségem azzal kapcsolatban, hogy a gyermek jelenléte nem feltétlenül zavaró mások számára. Lehet, ez csak bennem van érzés szintjén.”

„A családok tagjai hálatelt szívvel osztották meg a családjukkal kapcsolatos problémáikat, fejlődésüket, és a két kérdésre válaszolva rájöttek arra, hogy nem vagyunk egyedül a vágyainkkal, problémáinkkal.”

„Számomra igazi feltöltődés volt ez a nap! Jócskán volt előtte kísértésem, hogy itthon milyen sok tennivaló lenne, de nagyon örülök, hogy ott tudtunk lenni! Külön pozitív élmény volt számomra, hogy a kisgyermekeim egész nap boldogan játszhattak a többiekkel, és így valóban jelen tudtam lenni mindenestől! Jó megtapasztalni azt, hogy minden család küzd valamivel, nem csak a mienk, és hogy egyik család sem tökéletes!”

„Nagyon jó, nagyon szívesen vettünk részt ezen a napon. Itt olyan társaság vesz körül, mint egy második család. Erősítjük, támogatjuk egymást a hitünk megélésében is.”

„Nagyon jól éreztük magunkat, amihez nagyon kellett Csaba atya elmélkedése és gondolatai, amit mindig nyitott szívvel és füllel hallgatunk, mert rendre úgy érezzük, hogy szinte személyesen hozzánk szól. Ajánljuk mindenkinek, hogy amikor csak teheti, vegyen részt a családpasztorációs programokon, mert értékes gondolatokkal és hosszú ideig tartó lelki munícióval térhet haza.”

Nagy Csaba egyházmegyei családreferens és munkatársai, valamint a résztvevő családok
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye