Magyarok Nagyasszonya

 „A kis út nem más, mint a hétköznapi, apró jótettek, imádságok, önfeláldozás, a mindennapi hűség útját járva jutni egészen közel Istenhez. A kis út a felebarát szeretete, különösen azé, aki mellettünk él, és akit a legnehezebb szeretni.” (Lisieux-i Kis Szent Teréz)

2024. október 3-án-án, délután 4 órától Rózsaeső imaestet rendeznek a Nyíregyháza-örökösföldi Isteni Irgalmasság-templomban. Az imaestet – amelyben A Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szent Teréz emléknapjához (október 1.) kötődik – a Magyarok Nagyasszonya Főplébánián működő karmelita lelkiséget élő világiak közössége szervezi.

Az imaesten a jelenlévők levelet írnak Teréznek, abban megfogalmazzák vágyaikat, kéréseiket, imaszándékaikat, és kérik az ő közbenjárását. A levelet a címzett helyén saját postai címükkel ellátott borítékba helyezik és az oltár előtti kosárba teszik, majd egy év múlva postán megkapják, hogy emlékeztesse őket kérésükre és hálát adhassanak a kapott ajándékokért, a „rózsákért”.
A nyíregyházi Rózsaeső imaesten Csordás Gábor plébános 18.00 órától előadást tart, majd szentmisét mutat be.
A nyíregyházi Rózsaeső imaestre mindenkit szeretettel várnak!

A megfogalmazott szándékokat – amelyek zárt borítékban maradnak –, a világi kármelita közösség tagjai egy éven keresztül hordozzák imáikban: szentmiséken az Úr elé viszik; minden hónap első hétfőjén, az este 6 órától kezdődő imaiskola összejöveteleiken, valamint elsőcsütörtökönként az esti szentmise előtt 17:15-től kezdődő szentségimádáson fohászkodnak Kis Szent Terét közbenjárásáért.
Egy év elteltével a következő rózsaeső imaest előtt (2025 szeptemberében) a levelek útra kelnek és minden címzett postai úton kézhez kapja azokat, hogy hálát adhassanak a kapott kegyelmi ajándékokért, a rózsákért.

A szervezők gondoltak azokra is, akik személyesen nem tudnak részt venni az imaesten. Az orokimadas.hu oldalon követve az instrukciókat, megírhatják leveleiket és imáikkal lélekben kapcsolódhatnak a rózsaeső imaesthez.

***

A Rózsaeső imaestek szervezése közel 30 éves hagyományra tekint vissza, amelyet a Nyolc Boldogság Közösség kezdeményezett és szervez évről évre a közösségeikben Lisieux-i Kis Szent Teréz szűz és egyháztanító emléknapjához (október 1.) kapcsolódóan.

Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott négy évvel ezelőtt a nyíregyházi kármelita lelkiséget élő világiak közössége is, hogy az egyházközségükben szervezett Rózsaeső imaesteken is kérjék Lisieux-i Kis Szent Teréz kármelita apáca közbenjárását.

Lisieux-i Kis Szent Teréznek, a „kis út” szentjének élettörténete

Teréz 1873. január 2-án született a normandiai Alençonban. A keresztségben a Mária Franciska Teréz neveket kapta. Szülei, Louis Martin és Marie-Azélie Guérin mélyen vallásosak voltak, mind az öt, a felnőtt kort megélt lányuk szerzetes lett. Az Egyház történetében ők voltak a második házaspár, akiket boldoggá avattak. Az édesanya halála után (Teréz ötéves volt ekkor) a család Lisieux-be költözött. Nővérei beléptek a Kármelita rendbe, és Teréz is minden igyekezetével a hivatásáért küzdött. Már kilencéves korában kérte felvételét a nővérekhez. 1886 karácsonyán élte át a megtérést, ekkor értette meg, hogy Isten a felebaráti szeretetre hívja.

1887 nyarán egy halálra ítélt gyilkos megtéréséért imádkozott, s amikor imádsága meghallgatásra talált, az elítélt kivégzése előtt megcsókolta a feszületet. Terézben megnövekedett a vágy, hogy a bűnösök megtéréséért éljen, „napról napra lelkeket mentsen”. Szinte megszállottan a lelkek utáni vágytól, mindent megtett azért, hogy haladéktalanul beléphessen a kármelita apácák kolostorába. A Kármel elöljárói azonban a nagykorúság előtt nem akarták felvenni. Teréz édesapjával Rómába utazott, ahol egy pápai fogadáson, kijátszva az őrök éberségét, XIII. Leó elé térdelt. A kérésre azonban a pápa is csak kitérő választ adott. Teréz válaszul felajánlotta magát: legyen a kis Jézus játékszere, labdája, amivel bármit tehet, csak öröme teljék benne. 1887 decemberében aztán megérkezett a pápai engedély, és 1888 tavaszán Teréz beléphetett a kolostorba. 1890. szeptember 8-án tett fogadalmat. Ágnes anya (Pauline, Teréz nővére) kívánságára 1895-ben kezdte el írni lelki életrajzát.

Sok testi és lelki szenvedés kínozta: a tüdőbajból származó fizikai fájdalmai mellett édesapja betegsége és halála, elöljárói szigorúsága. A bántásokat szótlanul, panasz nélkül tűrte, azonban magányosság gyötörte és kételyei voltak. 1896 nagypéntekének éjszakáján súlyos lelki sötétség töltötte el, mely haláláig kísérte. A hit legkeservesebb próbáját kellett kiállnia, de készségesen ült le a bűnösök asztalához, s szenvedését fölajánlotta a hitetlenekért. Szentnek készült, de alázatosan tudta, hogy ő nagyon kicsi a szentek mellett. Azonban a tökéletesség útján akart járni, ezt ő maga „kis út”-nak nevezte, és az embereknek is meg akarta tanítani: szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé. Lelki életrajzát halála után Egy lélek története címmel könyv formában is megjelentették. XVI. Benedek pápa a 2011. április 6-i általános kihallgatáson így beszélt erről a könyvről:

Teréz 1897. szeptember 30-án halt meg, ragyogó arccal, a szeretet eksztázisában. Utolsó szavai ezek voltak: „Istenem, szeretlek.” Korábban a rá jellemző alázatossággal mondogatta: „Fent a mennyben jót akarok tenni a földön maradottak számára!”, „Meglátjátok, halálom után mindenki szeretni fog engem”. Igaza lett.

1923-ban boldoggá, 1925-ben pedig szentté avatták. 1925 óta a missziók védőszentje, 1944 óta pedig Franciaország második pártfogója. Szent II. János Pál pápa 1997-ben az egyháztanítók sorába iktatta. Szobra szinte minden templomban megtalálható. Feszülettel, kármelita ruhában ábrázolják, rózsákat hintve – az imái hatására elnyert segítő kegyelem jelképeként. (Forrás: Diós István: A szentek élete)

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye