2025. december 8-án, Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepnapján, az adventi időszak egyik kiemelkedő Mária-ünnepén nyitotta meg kiállítását Dr. Szepessy Béla, a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézetének igazgatója.
A dátum különös szépséggel kapcsolódik a tárlathoz: Szepessy professzor most bemutatott művei között megjelennek a különböző Madonna-ábrázolások is, így a kiállítás tematikája harmonikusan találkozik az ünnep lelki üzenetével. Adventben, amikor a keresztény közösség különös figyelemmel fordul Szűz Mária felé, a művek még mélyebben szólítják meg a látogatót.
Szepessy Béla évtizedek óta meghatározó alakja a magyar grafikai és képzőművészeti életnek. Tanárként és művészként egyaránt elismert, nevéhez számos hazai és nemzetközi kiállítás fűződik. A most megnyílt tárlat betekintést ad sokrétű munkásságába: a grafikai és sokszorosító technikák érzékeny alkalmazásába, valamint azokba a motívumokba, amelyek művészetének gerincét adják.
A megnyitó a rorate szentmise végén történt, amelynek ünnepélyes légköre jól tükrözte az alkalom kettős jelentőségét. A városképek csendes derűje, a Mária-ábrázolások bensőséges tisztasága és a művészi formanyelv igényessége együtt teremtette meg az ünnep hangulatát.
Szeretettel ajánljuk a kiállítást minden érdeklődőnek — különösen ezekben az adventi hetekben, amikor a művészet és a hit üzenete különösen szépen találkozik.
A kiállított képek december 15. napjáig megtekintehetőek a Magyarok Nagyasszonya-
MAGYAR SIMPLICISSIMUS
Dr. Szepessy Béla István grafikusművész
A tervem egy olyan grafikai sorozat, melynek kiindulópontja Daniel Speer Magyar Simplicissimus című 1669-ben megjelent könyve, melyet egyetemünk könyvtárából sikerült kikölcsönözni. Az ötvenes években kiadott műnek én voltam az első olvasója. Az írásmű teljesen magával ragadott. Többszöri olvasás után is elbűvölt a leírások frissessége, a cselekmény fordulatossága, valamint a városok leírásának pontossága. A tizenkét kiválasztott város olyan érzékletesen tárul elénk, hogy szinte úgy érezzük, mi is részesei vagyunk a történésnek.
Bártfa, Eperjes, Homonna, Kassa, Késmárk, Kisszeben, Lőcse, Nagysáros, Nagyszeben, Nagyvárad, Pozsony, Selmecbánya. Gyakorlatilag ezek a városok jelentették a XVII. század magyar kultúráját. A Felvidék és Erdély területe több mint kétszerese a mai Magyarország területének, és ha a kultúrát és a közállapotokat tekintjük, semmiben nem marad el Európa fejlettnek tekintett országaitól.
Ez a mű azért érdekes számunkra ma is, mert a boroszlói (ma Wroclaw) születésű német szemével vizsgálja korát és járja be azokat a területeket, amelyek akkor a királyi Magyarországhoz és Erdélyhez tartoztak. Ami akkor a magyar kultúrát jelentette az most nem tartozik Magyarországhoz és ez adja az aktualitását, hogy soha ne feledkezzünk el történelmünknek, műveltségünknek erről a vonatkozásáról.
A grafikai sorozat 12 darabból áll és mindegyik egy városhoz tartozik. Azért választottam a fent említett városokat, mert egyrészt a regény főhőse – Simplicissimus – azokat a területeket barangolta, csavarogta be és ad róluk, valamint a korabeli életről ékes leírást, másrészt ezek voltak a kor meghatározó központjai.
A grafikai alapok a következőképpen épülnek föl. Az alapját mindegyiknek egy gazdag faktúrájú felület alkotja, amely egy burjánzó szövedéket ad és ebből bomlanak ki a különböző alakok, figurák, jelenetek, amelyek hol szorosabban, hol inkább megidézve kapcsolódnak a könyvhöz. Tanulmányoztam a kor viseletét, fegyverzetét, berendezési tárgyait, munkaeszközeit és ezeket használtam fel az alkotói folyamatban. Arra törekedtem, hogy egy vizuális körképet vázoljak föl, nagy gondot igyekeztem fordítani a ruházat, fegyverzet elemeire és arra, hogy a regényhez hasonlóan a társadalom több rétegét is bemutassam.
A korabeli metszetek dokumentumok alapján több mint kétszáz vázlatot készítettem, rengeteg saját rajz született, ezeknek azonban csak egy része került bele a végleges változatokba. Mindegyik városnak megterveztem a „saját Madonnáját” és a fellelt dokumentumok alapján megidéztem a városképeket is. Szerettem volna az összes felemlített várost végig járni és dokumentálni, ez azonban akkor, a járványügyi helyzet miatt csak részben valósult meg, de így is eljutottam Bártfára, Eperjesre, Kassára, Késmárkra, Lőcsére, Nagyváradra és Pozsonyba. Az eredmény sokszor inkább volt lehangoló, mint szívderítő, de még inkább megerősített abban, hogy fontos a munkám abból a szempontból is, hogy olyan értékekre hívja fel a figyelmet, mint például Kisszeben és Késmárk esetében, ahol Lőcsei Pál mester remekmívű oltárszobrai találhatóak. A „Madonnákat” és a városképeket külön metszettem ki és úgy építettem bele a képbe.
A háttérelemek gazdag faktúrájú rajzok, melyek tollal, tussal, illetve digitális rajzzal készültek és ebbe ágyazódnak bele a kort megidéző figurális linómetszetek. Az egész textilre van nyomtatva és zászló formátumban lesz kiállítva. Elkészült 120 db linómetszet, amelyeket a textil háttérre kellett rányomtatni. Törekedtem arra, hogy a jelen kort megidéző fakturális hátterek szervesen illeszkedjenek a múltidéző metszetekhez.
A Simplicissimus típusú regények írásművek általában, jellemzően valahogy mindig a valóság és a képzelet határán mozognak. Daniel Speer művében is nehéz eldönteni, hogy mi az, ami ténylegesen is megtörtént vele, s mi az, ami a fantázia következménye. Csak a kiadó jegyzetei utalnak arra, hogy nem minden úgy történt, ahogyan írva vagyon. Ebből következik, hogy az általam megjelenített történet nem a könyv illusztrációja, hanem egy saját történet a mű alapján a korról és a jelenkorról, megidézve a múltat, ami a mához is szólhat.
Képek: Gombos László