Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus igy válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.
Mt 11,2-11
Ezen a vasárnapon is Keresztelő János alakja kerül az evangélium középpontjába. Különös helyzet, hogy a börtönben raboskodó János éppen a tanítványait küldi el Jézushoz. Úgy tűnik, mintha János nem lenne teljesen biztos abban, hogy Jézus az a Messiás, akinek el kell jönnie. Ez annál is meglepőbb, mivel az evangélium 3. fejezetében János maga fejezi ki őszinte hódolatát és tiszteletét Jézus nagysága előtt (erről olvashattunk például a múlt vasárnap). Úgy tűnik, Jánosnak mégis maradtak kérdései.
Az evangélium 4–10. fejezeteiben Jézus megkezdte működését és tanítását: megismerkedhettünk a hegyi beszéddel, a példázataival, valamint gyógyító tevékenységével. A Messiás, aki eljött, elsősorban a jóra és a szépre akarja tanítani hallgatóit, és segíteni akar az életükön, nemcsak tanítással, hanem gyógyítással is. Ez meglepő lehetett Keresztelő számára. Valószínű, hogy János olyan Messiást várt, aki hangsúlyosabban foglalkozik az ítélet kérdésével – emlékezzünk csak a múlt vasárnapi evangéliumra. Ezzel szemben Jézus elsősorban a nép érdekében tett jótetteiről ismert. Lehet, hogy ezen meglepődik János – de nem esik kétségbe, hanem mer kérdezni.
Jézushoz küldi tehát tanítványait, és ez a találkozás lehetőséget ad Jézusnak, hogy tisztázza messiási identitását és küldetésének igazi lényegét. Jézus Izajás szavaival válaszol, amelyek mindegyikében egy olyan messiási kép körvonalazódik, aki az emberek jólétéért fáradozik. Érdekes módon az eredeti izajási szövegekben többször előkerül az ítélő Messiás képe is, mégis Jézus a válaszában ezeket kihagyja.
Jézus azzal zárja mondandóját, hogy boldog az, aki nem botránkozik meg benne. Vagyis boldog az az ember, aki el tudja fogadni őt olyannak, amilyen. Boldogok azok, akik el tudják fogadni azt a valóságos Isten/Messiás-képet, amely Jézusban megnyilvánul, és nem ragaszkodnak előzetes elképzeléseikhez. Valóban boldogok azok, akik hagyják, hogy Isten ténylegesen Isten legyen, és nem a saját kényük-kedvük szerint készítenek maguknak istenképet.
Az evangélium második részében Jézus tisztázni szeretné János identitását is. Jézus a kérdéseivel rávezeti a hallgatókat, hogy Keresztelő János nem egy gyenge jellem, nem egy fényűző életet élő ember volt, hanem egy erős, rendíthetetlen, egyedülállóan fontos próféta. Az ő küldetése volt a próféciák beteljesedése, és ő készíti elő a messiási kor eljövetelét. A legnagyobb az emberek között, ő az, aki emberként igazán tökéletesnek minősülhetett.
Egy ilyen bevezető után mégis megdöbbentő az a kijelentés, hogy „a legkisebb is nagyobb a mennyek országában Keresztelő Jánostól”. A mondat nehézkes értelmezését talán megkönnyítheti, ha ígéretként tekintünk rá. Amikor eljön a mennyek országa, amikor Jézus uralma és hatalma teljes mértékben megvalósul, akkor az abban az országban élők – legyenek bár a legkisebbek – nagyobbak lesznek, mint a jelenlegi világ legnagyobbjai.
Természetesen ez a mondat nem azt feltételezi, hogy János ne lenne majd tagja a mennyek országának. Sokkal inkább arról van szó, hogy ez a kijelentés a hallgatóságot akarja bátorítani és reménnyel tölteni el. Vagyis ez a rész mindenkit vigasztalni akar azzal, hogy Jézus uralmában, amikor teljes mértékben érvényesíteni tudja a hatalmát, akkor az ott élő legkisebbnek is jobb sorsa lesz, mint a mostani világ legnagyobbjainak.
Az örvendezés vasárnapjának evangéliumi része arra hív minket, hogy felfedezzük: Isten nagyon szereti az embereket, és a lehető legtöbbet megtesz értük. Nem biztos, hogy mindig így gondolunk az Úrra: sokszor mi is inkább kegyetlennek, büntetőnek, haragtartónak képzeljük el. Ez pedig nem helyes. Isten segíteni akar az emberi életen, és mindent megtesz értünk. A legnagyobb ígéretet adja nekünk: abban az időben, amikor az ő uralmának ideje teljes mértékben eljön, akkor még a legkisebbeknek is jobb lesz az életük, mint most a legnagyobbaknak.
Dr. Németh István
Kép forrása: Magyar Kurir