Jézus Krisztus születése így történt:
Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24

Az evangéliumi rész főszereplője József, az igaz ember, aki hirtelen kellemetlen szituációba kerül. Mária terhessége kitudódik, nyilvánvalóvá válik, ráadásul úgy még mielőtt Józseffel hivatalosan összeházasodtak volna. A korabeli zsidó jogi normák szerint ez pedig hűtlenségnek minősült. A jegyesség ugyanis már egy jogilag kötelező erejű szerződés volt, amelynek azonnali felbontását a törvény írta elő, ha a nő nem bizonyult szűznek a házasságkor, vagy esetleg a házasság megkötése előtt „házasságtörést” követett volna el.

Józseftől az igaz (értsd: törvénytisztelő) embertől elvárták volna, hogy nyilvánosan felbontsa jegyességét és egy házasságtörési perben kérje az elválást, a jegyességi szerződés semmissé tételét. Az ószövetségi időkben a házasságtörés büntetése akár halálra kövezés is lehetett, bár az I. században (a római uralom idején, amikor a zsidó halálbüntetést eltörölték) a válás volt a szokásos eljárás. Egy nyilvános procedúra esetén azonban mindenképpen azzal kellett volna számolni, hogy Mária teljesen megszégyenül és semmilyen további lehetőséget nem kap az élethez. Elképzelhetjük, hogy milyen esélye lett volna Máriának ezután a továbbiakban bármilyen házasságkötéshez vagy társadalmi élethez a saját kultúrájában.

József azonban – éppen „igaz” jelleme ellenére – nem akarta őt nyilvánosan megszégyeníteni. József empátiája és Mária iránti könyörülete azt sugallja, hogy a probléma megoldására olyan módot igyekszik keresni, amely a Törvény betartása mellett a lehető legkevésbé ártalmas Máriára nézve is.

József végül arra a következtetésre jut, hogy a szerződést „titokban” bontsa fel. Ez a megoldás továbbra is jogilag helyes volt, de egyúttal emberségesebb is, mivel elkerülte Mária nyilvános házasságtöréssel való vádolását és a vele járó tárgyalást. A korabeli zsidó joggyakorlat ezt egyébként lehetővé is tette. El lehetett válni a gyanúsított házasságtörőtől mindössze két tanú előtt (vagyis titokban). Ezzel József betartotta volna a Törvényt, mertelvált volna Máriától, ahogy az elő volt írva, azonban megkímélte volna Máriát a nyilvános szégyentől és a súlyos következményektől.

József nagyon jó ember lehetett. Igazi vívódás volt számára, hogy hogyan tudja megtartani az isteni előírásokat és emellett pedig maximálisan emberséges akart maradni Máriához is és ténylegesen keresi a legkönyörületesebb megoldást.

Amikor végül döntésre jutott, megérkezett hozzá egy angyal. Az „Úr angyala” egy mennyei hírnök, aki gyakran jelentkezik a bibliai születés – elbeszélésekben. Ez az angyali kinyilatkoztatás, amely Máté gyermekségi elbeszéléseiben még további háromszor is megjelenik Isten közvetlen és tervszerű irányítását hangsúlyozza. Egyértelmű itt az evangélium üzenete: az Úr a krízisek során az ember mellett áll a lehető legerősebb módon.

Az angyal belépve megszólítja Józsefet úgy, mint Dávid fiát. Ez a megszólítás közvetlenül kapcsolódik a nemzetségtábla által felvetett kérdéshez, hogy Jézus valóban dávidi leszármazott lesz. Természetesen ezzel együtt emlékezteti Józsefet a királyi örökségére és arra, hogy a Dávid-vonal folytonosságának biztosítása milyen nagy tétet képvisel.

A megszólítás után az angyal próbálja megnyugtatni Józsefet, eloszlatva a kétségeit, sőt tovább is megy és arra kéri, hogy vegye magához Máriát a családi házba, formalizálja a házasságot is. Ezzel a cselekedettel válik tulajdonképpen Mária jogilag József házastársává.

Mindezek után pedig az angyal megmagyarázza Mária csodás foganását, amihez a Szentléleknek is köze van. A „Szentlélek” kifejezés itt nem feltétlenül utal a harmadik isteni személyre, hanem inkább Isten teremtő erejére és energiájára, ahogy azt az ószövetségi teremtés (Ter 1,2) is bemutatja. Isten Lelke, az Úr Lelke munkálkodik a történelemben újból, ahogy az a teremtés kezdetekor is volt a Biblia beszámolója szerint. Itt úgy néz ki, hogy egy újabb teremtéstörténet veszi a kezdetét. Ez igazából karácsony igazi üzenete és nagysága is: az Úr újból teremt, egy új történet veszi a kezdetét.

Az angyal ezután parancsot ad Józsefnek a gyermek elnevezésére. A névadás az apa jogi feladata volt, ezen keresztül nyerte el a gyermek hivatalos státuszát – vált tulajdonképpen törvényessé. József ezzel a cselekedetével hivatalosan is saját fiává fogadja Jézust, ezzel jogilag nézve biztosítva Jézus dávidi származását.

A „Jézus” név a héber „Yehôšuaʿ” (Józsue) görög formája, amelynek etimológiai értelmezése „YHWH (az Úr) a szabadítás”. Az angyal el is magyarázza ennek a névnek a teológiai jelentőségét: „mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. Ennek az üzenetnek pedig nagy ereje van, hiszen a messiási fogalom így sokkal konkrétabbá válik. A korabeli nem kanonizált irodalom alapján a zsidók leginkább egy olyan Messiást vártak, akinek politikai hatalma volt. Az angyali üzenet egyértelműen kimondja, hogy Jézus küldetése alapvetően lelki, morális – a bűnből való megszabadítás. A Messiás igazi küldetése az, hogy jót tegyen az emberekkel és megszabadítsa őket minden megkötözöttségükből, leginkább a bűntől.

Máté evangélista egy izajási mondást emel be a szövegébe. Érdekes, hogy az idézet (Iz 7,14) a saját önálló szövegkörnyezetében Izajás könyvében nem tartalmaz kimondottan erős messiási utalást, sőt a szűz foganása is kérdéses, hogy valóban az található-e a héber szövegben. Szimplán csak arra találhatunk utalást Izajás héber verziójában, hogy Ácház király napjaiban fognak még gyermekek születni, vagyis az Úr garantálja a biztos jövőt az ország számára, hiszen az akkori országot egy egész nagy krízis fenyegette.

Az Ószövetség tehát nem utal egyértelműen olyan eseményre, mint amit Máté leír. Mégis az evangélista egészen szabadon kezeli az izajási szövegrészlet értelmezését és új jelentéssel illeszti be az elbeszélésébe, ami megerősíti, hogy valóban egy igazán csodás foganás áll a Messiás születése mögött. A mondanivalója pedig egyértelmű: az Úr a természet rendjét is felülírja (szűztől való születés), azért, hogy a népével jót tegyen. A szöveg legnagyobb üzenete pedig az Emmánuelen van: az Úr maga lesz jelen a nép életében, ami Máté egész evangéliuma szerint az Egyház közösségében lesz leginkább megtapasztalható.

József pedig felébred és úgy cselekszik, ahogy az angyal mondja neki. A kezdetben dilemmázó, bizonytalan ember a vívódásai közben mer hallgatni az angyal szavára, mer együttműködni Isten akaratával és emiatt tud beteljesedni az igazi örömhír: az Úr jelen lesz az emberi élet történelme során.

Dr. Németh István