Karácsonykor rengeteg mindenre rá lehet venni az embereket. Ez az ünnep igazi csodája, hogy sok mindenre hajlandók leszünk, még olyan dolgokra is, amit egyébként önszántunkból sose tennénk meg.
Egy pár példa: hány meg hány embert rá lehet venni ilyenkor arra, hogy elmenjen fotózkodni a felesége vagy barátnője kedve miatt, még azokat is, akik irtóznak a fényképezkedéstől. Mennyi szigorú alakformáló diétán résztvevő embert rá lehet beszélni ilyenkor egy kis cukros bejglire és egészségtelen mézeskalácsra. Hány embernél el lehet érni, hogy olyanokkal üljön le egy asztalhoz, akikkel egyébként egy másodpercet se tölt el szívesen.
Karácsony nagy csodája az, hogy sok mindenre hajlandók leszünk. Karácsonykor talán tényleg sok mindent megteszünk, amihez egyébként nem sok kedvünk van. Lehet, hogy kell hozzá a feleségünk, férjünk, barátunk, barátnőnk, gyerekünk, anyósunk, bárkink – aki rávesz minket sok mindenre, de be szoktunk vállalni sokat.
Karácsonykor szerintem az Isten is szeretne minket rávenni valamire. Mégis ez az ünnep, amikor Krisztus születése van és a születésnaposoknak sok mindent meg szoktunk tenni, sok mindenre hajlandók vagyunk az ő kedvükért is. Az Isten is szeretne elérni nálunk valamit, amitől nekünk is jobb lesz és ez az szerintem, hogy egyre inkább vallásosak legyünk.
Ha karácsonykor sok mindent bevállalunk, akkor lehet, hogy az Istenért a vallásossággal is próbálkozhatunk. Miben áll a vallásosság? A mai evangélium szépen összefoglalja azt, hogy mit jelent a vallásosságunk, ami akkor kezdődik, ha megértjük, hogy az Ige testté lett és közöttünk lakozott.
1. Az Ige.
Istenre úgy hivatkozik a görög szöveg mint egy szóra. Isten maga a Szó. Ő maga az Ige. Ez mit jelent? Hogy az Isten beszél hozzánk – kapcsolatba akar lépni velünk emberekkel.
A vallásosság csodája ott kezdődik, ha hiszünk abban, hogy van valaki, aki szóba akar állni velünk. Mennyire tudunk örülni annak, ha valaki figyelemre méltat minket, ha valaki beszélgetésbe elegyedik velünk. Milyen jól tud esni nekünk az, ha valaki foglalkozik és törődik velünk.
Az Isten pedig ilyen. Ő foglalkozik velünk és szól hozzánk. Ez az imádságaink lényege is, hogy megpróbálunk figyelni arra, hogy mit mond nekünk az Isten. Nem csak mi mondjuk el neki a dolgainkat, hanem figyelünk az isteni szóra is.
2. Testté lett.
De az Úr nem csak ilyen absztrakt és elvont módon közeledik hozzánk. Lehet, hogy sokszor nehezebb az, hogy felfedezzük az Istent, hogy éppen mit akar mondani nekünk és nem is biztos, hogy megértjük azt, amit nekünk mond.
De az Isten nagyon szeret minket és tovább megy, segíti a vallásosságunkat. Testté lesz. Karácsonykor ünnepeljük, hogy az Isten maga emberi testben születik meg. Az Isten úgy dönt, hogy nem bízza a véletlenre, tényleg felfedezhetjük őt és egy olyan életet választ, amit mi is élünk.
Mennyire szeret minket Isten: ebbe a világba születik, hogy fel tudjuk fedezni őt. Lehet, hogy sok ezer évvel ezelőtt történt, de a vallásosságunk egy másik fontos eleme, hogy a róla továbbadott örökséget őrizzük. Feljegyezték az ő szavait, tetteit, életének fontos állomásait. Tudjuk azt, hogy hogyan élhetett és miket mondhatott.
Jézus Krisztus megmutatja, hogy az emberi életet lehet szépen és jól leélni. Tanít minket a saját életével, hogy hogyan élhetünk igazán boldog életet.
A vallásosságunkhoz hozzá tartozik az, hogy megtapasztaljuk azt az Istent, aki a mi életünket választja és rácsodálkozunk, hogy hogy szerethet minket valaki ennyire. Engedte az Isten, hogy Test legyen: teljesen nyilvánvalóvá vált az emberek számára. Mi ezt az örökséget akarjuk hordozni: foglalkozunk azzal, hogy ő mire akar minket tanítani, hogy hogyan lehet a mi életünk is szép és jó.
3. Közöttünk lakozott.
És az Isten még ettől is tovább megy. Nem csak az ima csöndjében hallhatjuk meg az ő szavát, nem csak Jézus életében láthatjuk őt és hallhatjuk tanácsait az életünkhöz. Az Isten lakótársunk lesz. Az Isten a szomszédunkká válik.
És ez ma is így van. A vallásosságunk csúcsa az lehet, amikor rádöbbenünk, hogy az Isten tényleg a szomszédunk és itt lakik velünk.
Fel tudjuk fedezni őt a mindennapokban: az imádságban, életünk nagy eseményeiben, a másokkal való találkozásokban, a természet szépségében. De leginkább a szentségi életben: az Isten itt lakik velünk, magunkhoz tudjuk venni őt magát a szentáldozásban, meg tudjuk hallani megbocsátó irgalmát, meg tudjuk tapasztalni gyógyító hatalmát.
Az Isten a szomszédunk, aki velünk együtt éli az életet. A vallásosság lényeges része, hogy felfedezzük a velünk lakó és velünk élő Istent.
Karácsonykor rengeteg mindenre képesek vagyunk. Olyan dolgokat is megteszünk, amit egyébként az év során lehet, hogy elkerülünk, mert rá tudnak beszélni minket.
Krisztus születésnapja van: ő is rá akar minket beszélni fontos dolgokra. Legyen ez a vallásosság, az, hogy tudatosan kapcsolatban vagyunk az Úrral.
A kereszténységünk lényege, hogy megtapasztaljuk, hogy az Isten szeret minket. Ő az Ige, aki beszél hozzánk. Ő az, aki testté lett: vállalta a mi életünket és megmutatta, hogy hogyan lehet szépen leélni az életet. És ő az, aki közöttünk lakik, aki a mindennapjaink része, a mi szomszédunk: akivel találkozni tudunk mindenhol és rá tudunk döbbenni, hogy kíséri az életünket.
Dr. Németh István