„Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,11) – Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök volt az egyházmegyei búcsú főcelebránsa és szónoka

2024.07.29.

Idén is több ezer hívő ünnepelte együtt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúját július 28-án, Máriapócson. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök volt. A szentmisén részt vettek Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, az egyházmegye papsága, papnövendékei és hívei, köztük az egyházmegyei ifjúsági táborának résztvevői.

Évről-évre egyre több egyházközséget képviselik gyalogos, kerékpáros zarándokok is az egyházmegyei búcsún. Kisvárdáról, Mátészalkáról, Nyírbátorból, Mérkről, Vállajról, Újfehértóról, Nagykállóból, Ófehértóról, Debrecenből, Nyíregyházáról is vállalták  a fáradtságos zarándoklatot, köztük a közel száz fős ifjúsági tábor közössége, akik Palánki Ferenc megyéspüspök vezetésével érkeztek a kegyhelyre. Az erről szóló beszámoló ITT olvasható.

A fiatalok közössége mellett sok-sok kisgyermekes családdal is találkozhattunk, akik hitük örökségét adják át ezen alkalmakon, hiszen gyermekeik az egyházmegyei búcsún találkozhatnak a nagyobb egyházi közösséggel. Minden egyes pillanatban, amikor a gyermek mintát kap tőlünk, nekünk is erősödik a világban elfoglalt helyünk. Nemcsak adunk, de a többszörösét kapjuk vissza. Minden tradíciónak a gyakorlása, őseinknek itt tartása, megjelenítése, egy „messzebbre való látást” eredményez. Az erről szóló „Apám nyakából messzire látok” című írás ITT olvasható.

Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök homíliájában a búcsú kezdetére visszatekintő történelmi bevezető után az elhangzott evangéliumi szakasz alapján (ld. Jn 6,1-15) Jézus szeretetének három ajándékáról elmélkedett: az evangéliumról, vagyis az örömhírről, az Oltáriszentségről és Jézus édesanyjáról, Máriáról. A homíliáját teljes terjedelmében tesszük közzé.

Excellenciás püspök atyák, paptestvérek, szerzetes testvérek és nővérek, Krisztusban szeretett Isten zarándok népe!

Ferenc püspök atyának köszönöm a meghívást egyházmegyétek zarándoklatára, ami ezelőtt 50 évvel indult el a mai szatmári esperesség akkori papjai kezdeményezésére. Ennek apropóján vagyok ma köztetek, mint a szatmári egyházmegye püspöke. Örömmel jöttem, hogy veletek zarándokként a Pócsi könnyező Szűzanya oltalmát kérjem számotokra, az egyházmegye püspökei és papjai, valamint a területén lakó minden embertestvérem számára.
Köszönet az 50 évvel ezelőtti paptestvéreknek, akik úgy gondolták, ideje komolyan venni az evangélium üzenetét, hogy „kérjetek!”, s mert érezhették, túl kevesek ahhoz, hogy egyedül álljanak Isten elé, az Istenszülő Szűz Máriához fohászkodtak a fatimai imádság szavaival: „Szent Szűz, eljött a te órád, csak egy szót szólj isteni Fiadnál és megmenekül a világ.”

Mert nagy bajban volt akkor, 1974-ben a világ. Az emberiség túl volt az eddig ismert történelmének legkörmönfontabb népírtási kísérletén, az 50 millió áldozatot követelő két világháborún és javában tombolt az eltelt két évezred legnagyobb szervezett rablási kísérlete, a kommunizmus.
Konrád György Kossuth-díjas író az 1974-es évet így jellemezte: Az ész kifordult önmagából, a tudományból vádanyag lett, minden tény a megvádolhatóságunkat szolgálta, minden beszéd, minden lehallgatott szó a kommunistákat erősítette.
Abban az évben Brüsszelben 26 nyugat-európai kommunista párt vezetői tanácskoztak ,,A kapitalizmus jelenlegi válsága Európában” címmel. És Brüsszelnek azóta sem sikerült megszabadulnia tőlük.
Moszkvában 1974-ben tartóztatták le Alekszandr Szolzsenyicin ellenzéki írót, majd másnap kiutasították a Szovjetunióból.
Romániában pedig ebben az évben választották meg a népköztársaság elnökévé is Nicolae Ceausescu pártfőtitkárt.
És ugyancsak ebben az évben törvényerejű rendelet tiltotta meg, hogy román állampolgároknál külföldiek szállást kapjanak.
De ez az év készítette elő az 1975-ös Szentévet is, amit ’74. decemberében a karácsonyi éjféli mise után Szent VI. Pál pápa a római Szent Péter-bazilika jubileumi kapujának kibontásával megnyitott.

Vajon mi késztette 50 évvel ezelőtt az akkor egri főegyházmegyéhez csatolt szatmári részek papjait, hogy Máriapócsra zarándokolva az égiek segítségét kérjék? Az árvizek vagy a kommunizmus? Nem tudom, mindenki döntse el maga, de hogy nem volt hiábavaló, azt a mai zarándoklat is bizonyítja. Mert hittek a csodában és a csoda meg is történt. Bár Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan.

Nekünk csak kitartóknak kell lennünk az imában. Amilyen kitartóak voltak a mai evangéliumban szereplő Jézust hallgató emberek, és meglátták Isten csodáját. 

Mekkora hatalmas zarándoklatról számolt be a mai evangélium. Itt még csak tömegről beszél, mert nem jött el még a Szentlélek, aki közösséggé, egyházzá formája a Krisztusban hívőket. De még Krisztus hívőknek sem lehet mondani, csak Jézus csodás alakja és tanítása ejti rabul és viszi előre őket. Hallgatni akarják Jézust. Inni a szavait – ahogy mondani szokás. A vele való találkozás és a tanítása a fő táplálékuk. Úgy lenyűgözte őket, hogy még az evésről is megfeledkeztek. Érdekes Jézus magatartása, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok mindenre kezdte tanítani őket.

Kedves Testvérek! A mai elmélkedésben három dologról szeretnék szólni röviden s mindhárom Jézus irántunk való szeretetéből ered.
Jézus szeretetéből forrásozik az evangélium, az örömhír, hiszen így mondja, azért jött, hogy hirdesse az evangéliumot és az üdvösségre vezessen minket. Ezért a tömeget is először tanítja, lelkileg táplálja, és csak azután következik a kenyérszaporítás csodája.

Ma Máriapócsra nem „nagy tömeg” zarándokolt, hanem egy egyházmegye hívő népe.

Mi mindannyian, akik itt vagyunk, megköszönjük Jézusnak az evangéliumot, az örömhírt, amit hittel elfogadtunk, elsősorban nagyszüleink és szüleink közvetítésével.

Ferenc Szentatyánk jóvoltából a Nagyszülők és Idősek Világnapját ünnepeljük, ezért a sok minden más mellett ezt is köszönjük meg nekik. Azt, hogy megőrizték és átadták nekünk a krisztusi hit ajándékát. Isten áldja meg őket itt a földi életben, az örök életben pedig fizesse meg nekik örök javakkal!

Jézus második ajándéka is felsejlik a mai evangéliumban. Reménytelennek látszik a helyzet! Hatalmas tömeg, éspedig éhező tömeg, s üres tarisznyák. Csak egy fiúnak van öt kis kenyere és két hala. András apostolnak problémát okoz: „Mi ez ennyinek?” Jézusnak mindez nem volt probléma. Isteni hatalma és szeretete minden nehézséget legyőzött. Övéiért mindenre kész volt. És ez még csak előképe volt annak, amit egy még reménytelenebb helyzetben a világ végéig velünk maradó ajándéknak szán, az Oltáriszentségnek, amit papjai által a szentáldozásban nap mint nap oszt ki azoknak, akik a legszorosabb kapcsolatban akarnak lenni Vele.

A kenyérszaporítás alkalmával még kívülről érkezik az étel, az Oltáriszentség csodájában már maga Jézus válik étellé.

Az első Nagycsütörtökön Jézus szeretete a végsőkig megy, amikor már nem valamit, hanem saját magát adja.
Amikor életünk hullámai összecsapnak fejünk felett, jó tudni, hogy Jézus itt van velünk. Ezt köszönjük meg minden szentmisében, minden szentségimádásban. Ekkora szeretete senkinek sincs, csak Neki!

Kedves Testvérek! Jézus szeretetének harmadik nagy ajándéka, amit közvetlen halála előtt nekünk adott, az édesanyja volt. „Asszony, íme a te fiad! Íme a te anyád.” Mert úgy gondolhatta, ha Isten dicsősége, hatalma megrémisztheti még a benne hívőket is, legyen valakink, akihez bizalommal fordulhatunk, mert hozzánk hasonló, csak ember, de akinek szíve alatt formálódott Isten Fiának is a szíve. Aki a legközelebb áll Istenhez, akinek anyai szíve mindent megért és mindenki után szinte megszakad. Ő, Jézus Krisztus Szent Anyja, de Isten akaratából a mi anyánk is. Ó, Mária, eljött a te órád, igen, ott a kereszt alatt, és azóta tart ez az óra, hogy közbenjárj értünk, hogy könnyeket hullass, akár véreseket is, hogy figyelmeztess és keresd a kiutat számunkra, mert bűneink miatt útjaink összekuszálódtak. Mennyi Mária-jelenés bizonyítja, hogy égi édesanyánk számára nem közömbös, hogyan élnek gyermekei, és az sem, hogy hányan vesznek el örökre.

Szűzanyánk, csak egy szót szólj és megmenekül a világ. Ne nézd földi bajainkat sem érzéketlenül. Újra és újra sugalld nekünk, hogy amit Fiam mond, azt tegyétek.

Ő ígéretet is tett arra, hogy aki keresi az Isten országát, annak biztosítja mindazt, amire igazán szüksége van. De Egyházától is elvárja, hogy igazi szeretetközösség legyen, amelyben figyelnek a testvérek lelki és testi javaira egyaránt.

Szent János apostol írja első levelében: „Az Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy Ő előbb szeretett minket és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn4,9-11). Ez a becsületes válasz arra a hármas nagy ajándékra, amit Jézus Krisztus végtelen nagy szeretetében adott nekünk. Vajon miért nem tudjuk egymást szeretni? Miért a sok gyűlölet, háború és szeretetlenség a világban? Vajon nemde azért, mert Jézust sem-, és az Ő ajándékait sem ismerik? … És bizony mi, keresztények is ezek között lehetünk.

Három ember egyszerre halt meg, és ment fel a mennybe. A mennyország kapujában megállította őket valaki.
– Ki vagy te? – kérdezte az első embert.
– Én híres prédikátor vagyok. Sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember tért meg.
– Ez mind szép és jó. De mondd csak, ismered Jézust?
– Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres prédikátor vagyok.
– No, és te ki vagy? – kérdezte a második embertől.
– Én híres lelkipásztor vagyok. Hatalmas gyülekezeteket pásztoroltam a földön, az istentiszteleteimet is sok millió ember nézte különféle televíziós csatornákon.
– Ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered Jézust?
– Persze, hogy ismerem, hiszen én híres lelkipásztor vagyok!
– És te ki vagy? – kérdezte a harmadik embert.
– Amint azt magad is látod, én egy egyszerű, öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Egy kis házikóban éltem feleségemmel és gyermekeimmel hosszú éveken át. Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez.
– Na és ismered Jézust?
– Igen, Uram, ismerlek Téged.

Na és mi, Testvéreim, ismerjük Jézust? Szeretnénk egyre jobban megismerni Őt? Akkor jó helyen járunk, mert a Szűzanya tudja a leghitelesebben megismertetni velünk. Ezért végezetül hozzá szálljon köszöntésünk és kérésünk az Egyház régi himnuszának szavaival:

Üdvöz légy, Úrnőnk, irgalmasságnak asszonya!
Élet, édesség, reménycsillag, áldunk.
Most kérve kérlel Évának száműzött népe.
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
siralmaink völgye mélyén.

Hallgass meg hát, égi közbenjárónk!
Kegyes Anyánk, két szemed áldott sugarát fordítsd ránk végre!
És Jézust mutasd nekünk, méhed szent gyümölcsét,
hogy őt e számkivetés múltán lássuk!
Ó áldott, ó drága, ó édes, szép Szűz Mária! Ámen.

Az egyházmegyei búcsún Palánki Ferenc megyéspüspök PRO COMMUNITATE CHRISTIANA díjat adományozott azon kiemelt személyeknek, akik különös figyelmet érdemlő és példát adó egyházépítő tevékenységükkel vagy életművükkel gazdagítják az egyházmegye hívő közösségét. 2024 díjazottjai: Torma Katalin Teréz nővér (Boldogasszony Iskolanővér) és Hegedűs Györgyi nyugalmazott hitoktatók. A díjazottak méltatása ITT olvasható.

„Boldog az a nép, amely tud ünnepelni” (Zsolt 89,16). A főpásztor a díjak átadása után köszönetet mondott a Jóistennek az egyházmegyei búcsúért, Schönberger Jenő püspöknek a tanításáért. „Sokat jelent számunkra ez a tanítás, mert segít megismerni Jézus Krisztust, hogy amikor majd átlépünk a kapun, ismerősként köszönthessük őt. Fölismerhetjük Jézus Krisztust a közösségben, az egyházban, az imádságainkban, legfőképpen a szentségekben, és különös módon szerethetjük őt egymásban is.

Püspök atya köszönetet mondott a búcsú szervezőinek, Mosolygó Péter atyának, a Nemzeti Kegyhely igazgatójának a szeretetteljes fogadtatásért, a paptestvéreinek a rendelkezésre állásért, a gyóntatásért, az egyházmegyei ifjúsági tábor szervezőinek a munkájáért, a fiatalok, az egyházmegye híveinek a jelenlétéért, külön megköszönte a gyalogos, kerékpáros zarándokoknak a felajánlását az egyházmegyénkért, családjainkért, szeretteinkért, betegeinkért, rászorulókért.

Az idősek, nagyszülők világnapja lévén (idén július 28.) a főpásztor külön is köszönetet mondott és imádkozott a nagyszülőkért, idősekért, hogy teljesítik hivatásukat és továbbadják a hitüket. Ezen a világnapon és az egyházmegyei búcsún a feltételek megtartása mellett teljes búcsú nyerhető, így a püspök atya vezetésével a Jóistenhez fordulva és kérve a Szűzanya közbenjárását közösen mondták el az ehhez szükséges imákat.

Végül az Oltáriszentség előtt is imádkoztak egyházmegyénkért, közösségeinkért, a békéért, és a jelenlévők személyes kéréseiket is megfogalmazták a csöndes percekben.

A búcsún a szentmise megkezdéséig lehetőség volt a csöndes adorációra is a máriapócsi római katolikus Szeplőtelen Fogantatás-templomban. A zarándoklat délután a Lorettoi litánia elvégzésével fejeződött be.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye