A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében január 6-án Vízkereszt, Urunk megjelenésének ünnepén zárta be a 2024. december 24-én kezdődött szentévet Palánki Ferenc megyéspüspök. A debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott ünnepi szentmisén részt vett Bosák Nándor emeritus püspök, Dr. Németh István püspöki titkár, Dr. Krakomperger Zoltán, Heidelsperger István és Csordás Gábor helynök atyák, valamint az egyházmegye papsága, a Püspöki Hivatal munkatársai, a Svetits- és a Szent József Gimnázium diákjai, oktatói és az egyházközségekből érkezett hívek.
A főpásztor előzetesen köszöntötte a megjelenteket, hálát adott a szentév kegyelmeiért, majd a hagyományoknak megfelelően a vízszentelés szertartásával kezdődött az ünnepi szentmise a Szent Anna-székesegyházban. Az ünnep mondanivalója, hogy a Megváltó minden ember üdvösségéért született erre a világra, ő mindenki végérvényes üdvhozója.
A Reménység szentévének lezárásakor Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök prédikációjában a remény legmélyebb alapjára irányította a figyelmet: Isten feltétel nélküli, rendíthetetlen szeretetére. Mint hangsúlyozta, az isteni szeretet nem az ember érdemeiből fakad, hanem ajándék, amely éppen arra hivatott, hogy átformálja az ember szívét és életét. Isten nem azért szeret bennünket, mert már jók vagyunk, hanem azért ajándékoz meg szeretetével, hogy általa jókká válhassunk. Ez a felismerés adja a remény szilárd fundamentumát, amely a belső megújulás forrása lehet még a világban tapasztalható nehézségek és gonoszság közepette is.
A főpásztor a napkeleti bölcsek történetén keresztül rámutatott a jelek felismerésének és a belső „fordulatnak” a fontosságára. Ahogyan a bölcsek készek voltak elhagyni megszokott, kényelmes környezetüket, hogy a csillagot követve eljussanak a Megváltóhoz, úgy a mai ember is meghívást kap arra, hogy észrevegye Isten mindennapi jeleit saját életében. Ez az út zarándoklatként értelmezhető, amely során Isten szavának befogadása fokozatosan átformálja az embert, és képessé teszi arra, hogy maga is jellé váljon mások számára, tanúságot téve Isten végtelen jóságáról.
A prédikáció során beszélt a felelősségvállalás és az önzetlen megosztás fontosságáról is. Egy afrikai missziós történetet felidézve Palánki Ferenc megyéspüspök arra mutatott rá, hogy a keresztény küldetés nem ér véget az „élő víz” – a remény és az igazság forrásának – megtalálásával. A valódi feladat az, hogy ezt a kincset megosszuk azokkal is, akik útközben elfáradtak, elbizonytalanodtak vagy feladták a keresést.
A szentév lezárásaként a megyéspüspök arra buzdította a híveket, hogy ne a világ múló csillogását kereső „sztárok” legyenek, hanem az égen ragyogó csillagokhoz hasonlóan irányt mutató jelek. Megújult emberként, mindennapi életükkel mutassanak rá Krisztusra, aki a remény végső forrása minden ember számára.
A főpásztor prédikációja teljes egészében elérhető itt:
A szentmise végén a Te Deum éneklését követően a hívek vihettek a megszentelt vízből, hogy imádság kíséretében meghintsék vele otthonukat.