Magyarok Nagyasszonya

„Le kell győznünk a beletörődést és az élet nagy kérdései iránti érdektelenséget, és újra fel kell fedeznünk az első keresztény nemzedék, az apostolok örömét és frissességét” – fogalmazott Erdő Péter bíboros, prímás a római Szent Péter-bazilika Cathedra Petri oltáránál megtartott szentmisén április 25-én, a nemzeti zarándoklat záróeseményén.

Ferenc pápa 2023. évi magyarországi apostoli látogatásának első évfordulóján – 2024. április 23–25. között – nemzeti zarándoklatot hirdetett a Magyar Katolikus Egyház. Az esemény harmadik, záró napja igen különleges volt: miután Ferenc pápánál magánkihallgatáson járt a mintegy ezerötszáz résztvevő, a Szent Péter-bazilikában ünnepelhettek szentmisét. Ezúttal a magyar zarándokokon kívül nem volt más a főtemplomban.

Az eseményen jelen volt Sulyok Tamás köztársasági elnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, valamint Habsburg-Lotharingiai Eduárd, Magyarország szentszéki nagykövete is.

A szentmisén Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK elnökhelyettese; Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek; Ternyák Csaba egri érsek; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita; az MKPK jelen lévő további tagjai és a zarándokokat kísérő közel száz paptestvér koncelebrált. A liturgián részt vettek a Pápai Magyar Intézet növendékei, valamint a Collegium Germanicum et Hungaricum magyar növendékei is.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt.

Erdő Péter bíboros homíliájának szövegét az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Nemzeti zarándoklatunk kiemelkedő eseménye volt ma reggel a találkozás Szent Péter utódával. Megköszönjük a Gondviselő Istennek és a Szentatyának, hogy egy évvel ezelőtt Budapesten sor kerülhetett Ferenc pápa látogatására, amely megerősítette hitünket és összetartozásunkat a Katolikus Anyaszentegyházzal. Ma Szent Márk evangélistát ünnepeljük, aki élen járt az Örömhír átadásában és a missziós küldetésben. Erre a lelkületre van szükségünk ma is.

1. A mai evangéliumban, amely Szent Márk evangéliumának utolsó szakasza, Jézus mennybemenetelének történetét hallottuk. Az Úr elbúcsúzik tanítványaitól. Meghagyja nekik, hogy hirdessék az evangéliumot az egész világon, kereszteljék meg a hívőket, hogy így elnyerjék az üdvösséget. Azt a szabadulást, amelyet a hit és a keresztség hoz az életünkben, csodák fogják kísérni. A hívők démonokat űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, meggyógyítják a betegeket.

Mindezek a csodák felszabadulást fejeznek ki: szabadulást a gonosz súlyos befolyásától, amely olykor egész emberi közösségeket jár át. Szabadulást az elszigeteltségtől azáltal, hogy megértjük mások nyelvét és gondolatait.

Szabadulást hoz a betegségtől és végül a haláltól, sőt a „második haláltól” is, ha ragaszkodunk Jézushoz, aki feltámadt és felment a mennybe, aki emberségében is elérkezett a Szentháromság életének dicsőségébe.

2. Keresztelés és üdvösség. „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, de aki nem hisz, elkárhozik.” A hitet elutasítók elleni fenyegetést itt a megfelelő összefüggésben kell értelmezni. Valójában nem biztos, hogy aki itt, a földi életben nincs megkeresztelve, azt az örök szenvedésre szóló ítélet sújtja, csak az biztos, hogy azok, akik elutasítják a nekik felajánlott evangéliumot, ítéletet vonnak magukra.

A II. Vatikáni Zsinat az Egyházról szóló hittani rendelkezésében, a Szentírás és a Hagyomány alapján azt tanítja, hogy a zarándok Egyház „szükséges az üdvösséghez”. Valójában egyedül Krisztus, aki jelen van számunkra testében, amely az Egyház; ő a közvetítő és az üdvösség útja. Ő kifejezetten hangsúlyozta a hit és a keresztség szükségességét (vö. Mk 16,16; Jn 3,5), és megerősítette az Egyház szükségességét, amelybe az emberek a keresztség által lépnek be (LG 14a). A keresztség tehát „valóban szükséges tényleges formájában, vagy legalábbis vágykeresztség gyanánt” (CIC kán. 849). Pontosan ez volt az a fajta keresztség, amelynek jelentését a huszadik század közepén vitatták. A rigoristák álláspontjával szemben a Szent Officium már 1949-ben megismételte, hogy az üdvösséghez szükséges vágynak vagy elhatározásnak nem kell mindig kifejezettnek lennie, mint a katekumenek esetében.

Mert ahol az ember legyőzhetetlen tudatlanságban szenved, Isten elfogad egy hallgatólagos fogadalmat vagy vágyat is, mert benne van a lélek készségében, amely által az ember azt akarja, hogy összhangban legyen az Isten akaratával.”

Ezekkel a történelmi előzményekkel teljesen összhangban a II. Vatikáni Zsinat örömmel és komolyan tanítja, hogy azok, „akik… Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget” (LG 16a).

Ez az emberi lelkiismeret méltóságának szép elismerése, amelynek nem azért kell igazi szabadságot élveznie, mert ez viselkedésünk egyetlen vagy végső szabálya, hanem azért, mert ez a képességünk közvetíti felénk a valóság és az igazság üzenetét, és így összekapcsol minket Isten akaratával. Ahogy Szent John Henry Newman bíboros klasszikusan megfogalmazta:

a lelkiismeretnek jogai vannak, mert kötelességei vannak. Az a kötelessége, hogy keresse és közvetítse felénk Isten akaratát.

Hogy mi, katolikus keresztények megkaptuk az evangélium világosságát és a keresztség kegyelmét, ez azt jelenti, hogy szabad utunk nyílt Krisztusban az Atyához, hogy biztosak lehetünk az üdvösségben, ha valóban követjük Krisztus tanítását. Ebben segít bennünket a Szentlélek és az Egyház kegyelmi gazdagsága.

3. Az egész világnak szüksége van Krisztus jó hírére. Éppen ennek az ősi evangéliumnak, Szent Márk evangéliumának utolsó szavaiban érezzük annak a küldetésnek az erejét, amelyet a feltámadt Úrtól kaptunk. Az a lehetőség ugyanis, hogy akinek nem volt módja megismerni Krisztus Örömhírét, az Egyházhoz való kifejezett csatlakozás nélkül is elnyerje az üdvösséget, ha teljesíti azt, amit Isten akaratából felismert, amiről az imént beszéltünk, nem szabad, hogy arra a tévedésre vezessen minket, hogy a misszió felesleges. Ahogy Szent II. János Pál tanítja: „Krisztus valóban a mi békességünk (Ef 2,14) és Krisztus szeretete ösztönöz minket (2Kor 5,14), amely a mi életünknek értelmet és örömet ad.”

Ezzel az örömmel osztozunk a Szentatya és az Egyetemes Egyház erőfeszítéseiben, hogy előmozdítsák a nemzetek közötti békés kapcsolatokat és a kultúrák közötti párbeszédet, hogy a feltámadt Úr hite megvilágítsa az igazság őszinte keresését minden jóakaratú ember számára. Ezért

bízzunk Isten megígért segítségében, az erőben, mely a magasból száll le ránk, vagyis a Szentlélek segítségében, aki kiárad az Egyházra!

Merítsünk bátorságot és lendületet, hogy valóban Krisztus Egyháza legyünk, amely jele és eszköze az Istennel való bensőséges közösségnek és az egész emberi nem egységének (LG 1). Ezért le kell győznünk a beletörődést és az élet nagy kérdései iránti érdektelenséget, és újra fel kell fedeznünk az első keresztény nemzedék, az apostolok örömét és frissességét.

Szent Márk evangélista, könyörögj értünk! Szent Péter és Pál apostolok, Egyházunk oszlopai, könyörögjetek értünk! A 20. század szent pápái és hazánk összes szentjei, könyörögjetek értünk, Szentatyánkért és az egész Egyházért! Ámen.

Ferenc pápa tavalyi látogatása a magyar katolikusoknak szólt, de az egyházfő az egész ország képviselőivel találkozott, így most a nemzeti zarándoklat során igyekszünk az egész nemzetért imádkozni Rómában – nyilatkozta Erdő Péter bíboros, prímás az MTI-nek április 24-én, szerdán.

Erdő Péter hangsúlyozta, hogy a nemzeti zarándoklatra Rómába érkezett népes magyar közösség jelenléte erősíti a Világegyházhoz való tartozást. Hozzátette, hogy ez nem kizárólag a történelmi múlt részét képezi, hanem ma is nyitásra sürget.

„A mostani nemzeti zarándoklat válaszol Ferenc pápa tavalyi magyarországi látogatására. Ebből is látszik, hogy a nemzet fogalma az utóbbi évszázadban erős változáson ment keresztül: a pápa a magyar katolikus közösséget látogatta meg, a hívő emberekhez ment. Emellett azonban a hivatalos intézmények vezetőivel is találkozott, mintegy az egész országgal. A nemzet ebben az értelemben is megjelent” – mondta Erdő Péter.

Kifejtette: a zarándoklatnak szintén kettős a vetülete, a katolikusok és az ország is képviselteti magát. „Azt hiszem, hogy ilyen értelemben igyekszünk mi mindannyian mindenkinek a javáért imádkozni Rómában a zarándoklat során bemutatott miséken” – fogalmazott.

Fotó: Merényi Zita
Baranyai Béla/Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye