Mit jelent a katekumen elnevezés?A görög nyelvből származó „katekumen” szó „hallgatót” jelent, azaz, aki „hallja azt a tanítást”, ami kereszteléshez vezet (a keresztény hitbe való beavatás). Továbbá a „visszhang” szóhoz is kapcsolódik, mivel a katekumen életében visszhangzik az a tanítás, amit hallott, és befogadott. A „katekumenátus” az a folyamat, amelyben a tanítás elhangzása közben lényeges változás történik a hallgatóban, azaz eggyé válik azzal, amit hallott a tanításban.

A hallgató nem csak a „fülével” hallja a tanítást, hanem a szívével is. A katekumenátus a Jézushoz való megtérés útja, és egyúttal a Jézus Egyházába való belépés útja is.

A „katekumenátus” egy tanfolyamot, és a „katekumen” tanulót jelent?

Igen, de mégsem ezt jelenti csupán. A tanfolyam egy tan igazságát mutatja be, amit „meg lehet tanulni”. A tanulás nem követeli az életbeli változást. Ezért fontos megérteni, hogy a katekumen több mint puszta hallgató. Ő valójában egy kereső, aki Jézus igazságát, útját és a Jézus által felkínált életet kívánja, és megteszi a szükséges lépéseket, hogy ehhez igazítsa az értékrendjét, kapcsolatait, más szóval az egész életét! A tanulás fontos része a folyamatnak, de nem elég. A rosszat nem elég felismerni, attól el is kell fordulni. A jót nem csak látni és értékelni kell, hanem az életet is ahhoz kell formálni. Ez a folyamat lényege – a formálás, megtérés, és a beavatás az Egyház életébe.

Miből áll ez a folyamat?

Négy, egymáshoz szorosan kapcsolódó fázisból áll. Nemcsak az Egyház tanítását ismeri meg a katekumen, hanem az evangélium életre váltását is.

A fázisok:

1. Az elő-katekumenátus fázisa: Kezdetben még nincs komoly elköteleződés, csak nyitott keresés, érdeklődés. Mielőtt innen továbblépne az „érdeklődő”, kifejezi a megtérés iránti vágyát és arra irányuló komoly szándékát, és egy szertartás keretében megerősíti azt. Ennek a keresésnek nincs meghatározott időtartama, mivel gyakran a katekumen személyes nyitottságán és fejlődésén múlik.
2. A katekumenátus fázisa: Ebben a fázisban (általában minimum egy év) a katekumen gyarapszik tudásban és erényekben. Komoly lépéseket tesz életében, kapcsolataiban, szokásaiban, hogy élete minden területe Jézus tanítása és élete szerint formálódjon. Rendszeresen bekapcsolódik a közösség életébe, imáiba, ünnepeibe. Kiemelt helyet kap életében a megbocsátás, a szeretet törvénye, a személyes imaélet kialakítása és a szolgálat. A vasárnapi evangélium életének középpontjába kerül. A keresztségre készül, amely szándékát a „kiválasztás” szertartásában ünnepli meg a hívő közösséggel együtt.
3. A megtisztulás és megvilágosodás fázisa: Ez általában a nagyböjti időszakra esik, amikor a hívő közösség ima és böjtölés mellett megvizsgálja saját életét, hogy tisztábban láthassa, miben tér el élete Jézus Krisztus útjától. A „kiválasztott” is hasonlóképpen cselekszik. Érti, hogy a keresztségben új élet kezdődik számára.
4. A „misztagógia” (elmélyülés) fázisa: Ennek a fázisnak sincs határozott időtartama. Fő célja, hogy segítséget adjon az újonnan beavatott hívő tagnak az Egyház közösségi és szentségi életébe történő beépüléséhez. Ha egy újszülöttre gondolunk, láthatjuk, hogy bármennyire is szép, és az egész család számára ajándék az új élet, még nem képes egyedül vállalni mindent, ami az életéhez kapcsolódik. Támogatásra és megerősítésre szorul. Hasonlóképpen az új hívő testvér is támogatásra szorul. Ennek sok formája van. Az a lényeg, hogy egyre teljesebben képes legyen vállalni a hívő közösséget.

Mi a folyamat szentírási alapja?

Az alap Jézus missziós parancsa: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19-20). Ez nem csak Jézus parancsainak tanításáról szól, hanem arról, hogy a tanítás során a befogadó Jézus tanítványává váljon, és Jézus közösségét is befogadja, illetve kapcsolódjon be közös életükbe, imájukba, hitükbe.

A katekumenátus nem ugyanaz, mint a “neo-katekumenátus”?

Nem. A katekumenátus intézménye az Egyház ősi gyakorlatához nyúlik vissza. Nagy múltja van, az Egyház kezdete óta, az első századoktól fogva létezik a katekumenátus intézménye. A „neo-katekumenális út” egy újabb kezdeményezés, amely Madridból indult ki az 1960-as években. Inspirálója Kiko Argüello volt, aki maga is megtapasztalta a megtérés erejét. Segíteni akart azoknak a hívőknek, akikben az elkötelezettség „lángja” már kialvóban volt. A madridi püspök, Casimiro Morcillo jóváhagyta a kezdeményezést. Ez az új kegyelem elterjedt világszerte, és a már megkeresztelteket célozta.

Kinek szól a katekumenátus?

Sokan azt gondolják, hogy csak azok kapcsolódhatnak be, akik még nincsenek megkeresztelve. Kétségtelen, hogy ők a fő címzettek, de sokan vannak a „hívők” közül is, akik, bár meg vannak keresztelve, nem kaptak semmilyen nevelést a hitben. A jó szándék, a hűség és a kitartás szép, de még jobb, hogy ténylegesen tudja, mit hisz az Egyház, mivel az Egyház hitébe keresztelkedik az illető. Ezért azok is bekapcsolódhatnak, akik szeretnék megismerni saját hitük tartalmát, hogy a szerint alakítsák életüket.

Kiket érint még?

Elsősorban, a keresőket vagy az érdeklődőket érinti. De azokat is érinti, akik kísérik, és segítenek nekik ebben a folyamattan: a plébános atyát, a katekétát, a befogadó csoport tagjait, akik kisebb létszámban képviselik a hívő közösséget, és végül, de nem utolsósorban, a hívő közösséget is érinti, hiszen közös imájukkal, jelenlétükkel és befogadásukkal megerősítik mindazt, amit a jó Isten művel az érdeklődő és minden érintett szívében.